Új család

A

z Úr az Ő népe előtt jár, előkészíti számukra a terepet (Józs 2,1-24). Jó látni, mennyire szereti népét az Úr, és mindent megtesz értük. Munkálkodik Jerikóban is. Így megy ma is Isten az Övéi előtt. Szabad Benne bízni, amivel Ő megbíz, azt el tudjuk végezni. A nagyszámú ellenség és a kőfalak sem képesek megakadályozni az Úr gyermekeit a honfoglalásban, az előrelépésben. Az Úr azt akarja, hogy ma is vigyük bátran az evangéliumot, ne féljünk az ellenség semmilyen megnyilvánulásától. Bátran előre, hit által. Nem a problémákra, hanem Urunkra nézünk. Józsué is így tett, az ígéretekbe kapaszkodott, tudta, hogy amit Isten mond, az valóság. Amit ígér, azt meg is cselekszi.

Józsué kiküldte a kémeket, általuk térképezi fel Jerikót. A kiküldött emberek pedig megtapasztalják, hogy Isten már előttük járt. Védelmezőre találnak ott, ahol ellenségként jelennek meg. Hatalmas az Úr! A kémeket befogadó Ráháb nyitott szemmel járt a világban, felismerte az elhangzó beszámolókból, hogy Izráel Istene élő Úr. Azt is meglátta, hogy Isten a népének adja ezt a földet. Nagyszerű látás, és ő ezt komolyan vette. Úgy látta, hogy neki is az élő Isten csapatába kell tartozni. Kihez tartozol? Nem volt ez könnyű döntés, mert ezzel saját népe ellen foglalt állást. Árulónak tartották volna, ha kiderül, hogy elbújtatta a kémeket. A kémek bizonyára nem gondolták, hogy majd egy jerikói lakos fog nekik menedéket adni. Azonban így történt, és ez az ő hitüket is megerősítette. Meglátták, hogy Isten előtt nincsenek zárt kapuk, Úr Ő mindenekfelett. Lássuk meg, hogy Ő ma is hatalmas, nincs Hozzá fogható, nem létezik Számára lehetetlen. Amikor szava szerint cselekszünk, Ő előttünk jár. Még ellenséges területen is tud menedéket készíteni.

Mindez bizonyossá tette a kémeket Isten hatalmát és akaratát illetően. Amikor visszatérnek Józsuéhoz, bizonyságot tesznek. Meg vannak győződve arról, hogy Isten nekik adta azt a földet. Ők nem az ott élők erejére, a városfal szilárdságára, hanem egyedül Istenre figyelnek. A jelekből meggyőződtek afelől, hogy bátran mehetnek előre, Isten nekik adja ezt a földet. Sőt, biztosak abban, hogy már nekik is adta. Isten már döntött, nekik csak birtokba kell venni azt. Megerősítés ez Józsué felé is, bátran mehetnek előre, az Úr vezetésével. És ők így is tesznek. Nem az akadályokra tekintenek, hanem bíznak az Úrban. Nem akadály a Jordán, a Jerikót körülhatároló városfal sem. Nem tudják, hogyan fognak átjutni a túlsó partra, nincs híd, nem rendelkeznek modern haditechnikával sem. De élő Istenük van, Aki Úr a természet erői és törvényei felett is. Isten szavának minden engedelmeskedik.

Úgy látjuk, hogy Jézust nem érti a családja sem (Lk 8,19-21). Miért? Talán azért, mert nincsenek Vele. Nem csatlakoztak Hozzá, amikor elkezdte szolgálatát. Ők nem kísérték Őt városról városra és faluról falura. Csak az érti az Urat igazán, aki Vele van, aki mindig hallgatja Őt és figyeli életét.  Talán szégyellték Őt, nem merték vállalni, hogy ez a gyógyító, tanító rabbi hozzájuk tartozik.  Vállalom mindig Jézust? Vállalják egymást az Úr tanítványai? Jézus körül sok minden történik, az emberek felfigyeltek Rá, ám a családja nem akar a figyelem középpontjába kerülni.

Amikor eljönnek oda, ahol tanít, nem az Utána való vágyakozás viszi őket. Nem azért mennek, mert jobban meg akarják ismerni. Ha így volna, várnának türelmesen, figyelnék, mi történik és miről van szó. Fontos-e nekem Jézus? Azért jövök Hozzá, mert gyógyulni akarok, mert érdekel, amit mond? Jó, ha érdeklődéssel, szomjas szívvel jövünk.

Üzennek Jézusnak, és a válaszból megtudjuk, hogy nem az igéért, nem az Ő szavaiért jöttek. Csak úgy érkeztek, mint egy családtag. Így azután akadállyá váltak. Jézus körül a sok bűnös ember, akikért Ő eljött, és a családja akadályozni akarja a lélekmentés munkájában. Segítem vagy akadályozom az Úr munkáját? Anyja és testvérei nem az igéért mentek. Ők akartak látszódni. Mindenki tudja meg, hogy ők Jézus családja, mintha az érdem lenne. Az igéért megyek-e? Az Úr szava a fontos-e a számomra?

Jézus válaszában rámutat: az a lényeg, mit kezdünk Isten szavával. Az tartozik Hozzá, aki hallgatja és megtartja Isten igéjét. Ez a lényeg, megtartani az igét. Vagyis úgy élni, ahogyan azt az Úr mondja. Mert Ő is élte az igét. Isten a Szentírás által vezeti, formálja gyermekeit. Így azután fontos, hogy megtesszük-e, amit mond.

Az is benne van ebben az igében, hogy nem az számít, kik vagyunk. Milyen családból, anyagi háttérből jövünk. Az sem, hogy milyen eredményeket érünk el az életben. Isten előtt csakis  az Úr Jézussal való élő kapcsolat számít. Isten azt nézi, eljutottunk-e a kereszthez. Felismertük-e elveszett voltunkat, és átéltük-e már a bűneink bocsánatát? Isten gyermekivé nem egy felekezetbe való születés, és nem is a tetteink által, hanem kegyelemből válunk. Isten kegyelme szüli újjá a szívünket. Újjászületés nélkül nincs élet, nincs üdvösség.

Isten családját a  neki engedelmeskedő, élő hittel Őt követő emberek közössége alkotja. A gyülekezet az Ő családja. Azok, akik új szívet kaptak, és ezzel a szívvel követik Őt a mindennapokban.

LÉGY ÉBER REGGEL

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.