Akinek sok bocsáttatik meg, nagyon szeret

L

elki érzékenységre, a másik életére való odafigyelésre neveli népét az Úr (3Móz 25,35-26,39). Ne csak maguknak éljenek, ne csak a maguk dolgaival legyenek elfoglalva, és ne az önzés irányítsa őket. Lássák meg a másikat, érezzenek vele együtt, és segítsék, amikor bajba jut. Isten az anyagi áldással rajtunk keresztül kívánja segíteni a másikat. Aki segít, az hozzáállásával és segítségével bizonyságot tesz Uráról.

Isten is odafigyel övéi életére. Semmi nem történhet úgy velünk, hogy ne tudna róla. Még hajszálaink is számon vannak tartva. És ez megnyugtató, Isten gondos Atya módjára a legapróbb részletekkel is törődik. Mindenre odafigyel. Bár mi figyelnénk így Rá, és élnénk felszabadulva, azzal a meggyőződéssel, hogy Neki gondja van ránk.

Az is benne van, hogy úgy éljünk, hogy a másik, a mellettünk lévő is tudjon élni. Ne éljünk fel mindent a másik elől, ne akarjak én mindent magamnak. A másik emberhez való viszonyomat Isten szabadítása határozza meg. Ő hozott ki a bűn földjéről, az Övé vagyok, és ezt ne felejtsem el. Hívő vagyok, kegyelemből élek. Ezért én is gyakoroljam mások felé a kegyelmet.

A kegyelemből való élet, az Úr akaratának való engedelmesség, Országa törvényeinek megtartása áldást hoz a mindennapokba. A munkánk eredményessége az Úrtól való kapcsolatunk függvénye. Aki figyel Isten útmutatására, az tapasztalni fogja az áldást. Isten mindazt megadja népének, amire szüksége van. Megoltalmazza veszedelemtől, és az ellenségtől is. Isten országában kiteljesedik az élet.

Amit az igében olvasunk, azt mutatja, hogy mindaz, amink van, amit elérünk ebben a világban, Istentől származik. Nem pusztán a mi erőnkön, tudásunkon múlik az eredményesség, hanem mindez Isten ajándéka hűséges népe számára. Azonban ha hűtlenné válik a nép, az Isten áldásának távolmaradásával fog járni. Hiába minden erőfeszítés, igen, hiába. Akkor is úgy van ez, ha nem azonnal jelentkezik az eredménytelenség. Ha elcsendesedve figyeljük a mai életet, láthatjuk, hogy valóban így van. Távolodunk Istentől, és hiába erőlködünk, az élet minősége romlik. Azért, mert az élet minőségét maga az Úr adja meg, az Ő jelenléte hozza el. Izráel arra volt kiválasztva, hogy életén keresztül felragyogjon Isten jelenléte, és mindenki meglássa, hogy azért mások, mert köztük van az élő Isten. Isten népe és a világ között a különbség Isten. Ahol jelen van, ott van különbség.

Keresztelő János elbizonytalanodott a börtönben, arra várt, hogy Jézus majd fegyveres Megváltóként lép fel, és őt is kiszabadítja fogságából (Lk 7,18-50). Azonban ez nem így történt, és most követeket küld az Úrhoz, hogy Ő-e az Eljövendő, vagy mást várjanak. Csalódik, mert nem az elvárásainak megfelelően cselekszik Jézus. Hányszor mi is csalódunk, mert nem úgy munkálkodik az Úr, ahogyan mi elvárnánk. 

Az Úr Jézus nem szavakkal, hanem tettekkel válaszolja meg a kérdést, és ezt a választ János tanítványai sem fogják elfelejteni. Beléjük ivódik az, amit láttak. Jézus által Isten országának csodálatos ereje áramlik. És ez az erő nem az általunk megszokott vagy elvárt módon nyilvánul meg. Isten országa nem rombol, nem pusztít, nem ragad fegyvert, hanem életet hoz. Árad az élet vize, és emberek gyógyulnak, szabadulnak, kivirágzik elsorvadt életük. Az Úr a személyes életeket hozza rendbe és hozza kapcsolatba Önmagával. Aki Vele találkozik és segítségül hívja, vagy legalábbis azzal a hittel jön, hogy Ő meg tud gyógyítani, annak az élete rendbejön. Mindezek a történések a próféta szavainak a beteljesedései is.

Olyan dolgokat cselekszik az Úr, olyan csodát hozott el, ami Istentől származik. Ő erősebb a bűnnél, a halálnál is. Az ember ölni tud, de életre kelteni nem. És az Úr azért jött, hogy életre keltse a halottakat. Elsősorban a lelki halottakat hozza elő életre. De majd maga is feltámad, és az idők végén feltámadnak örök életre mindazok, akik benne hittek. És nem utolsó sorban az evangélium hirdettetik, a jó hír. Ez az Úr győzelméről beszél, és elmondja, hogy van remény. A Jézusban való hit által van remény mindannyiunk számára, nincs az a mélység, amiből ne tudna kiemelni. Számára nincs lehetetlen, te sem vagy az.

Szól az evangélium, árad Isten országának ereje, de elfogadom-e? Úgy vagyok esetleg, mint a farizeusok? Azt gondolom, ez rám nem vonatkozik? De igen! Isten akarata ránk nézve is az, hogy a Jézusba vetett hit által van kegyelem. Nincs más lehetőség, csak a kereszt. Isten akarata rád is érvényes, Ő pedig azt akarja, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözüljünk.

Mindez a következő történetben ábrázolódik ki. Lukács mindjárt be is mutatja, hogyan is hat a kegyelem, és mennyire nem lehetetlen senkinek az élete. Az Úr előtt nincs megváltoztathatatlan élet. Ő ad igazi változást.

Ezt a bűnös életű asszonyt csak az érdekelte, hogy Jézus elé kerülhessen, nem foglalkoztatta az emberek véleménye, csak az Úr vonzotta őt. Vitte bűnös élete, felcsillant előtte az új kezdet, a tiszta lap lehetősége, és ezzel élni kívánt. Eddig ezt senkitől nem kapta meg. Csak elítélték, mint ez a farizeus is, bűnös, és ezzel nem lehet mit kezdeni.

Jézus azonban nem így állt hozzá, mivel hittel jött, bűnbocsánatot és békességet kapott. Új életet ajándékozott neki. Hogyan állunk a másik emberhez? Felkínáljuk a Krisztus általi változtatás lehetőségét?

Az asszony bátran odament Jézushoz, jöjj te is, ha nyomja lelked a bűn súlya, jöjj Hozzá. Jöjj, mert Ő a te esélyed is. Mit vigyek? Könnyeket, a bűnbánat könnyeit. Ez az asszony is azt vitte. A könnyek kifejezik, hogy fáj neki eddigi élete. Már megutálta a bűnt, és újat akar kezdeni. De a könnyek és a  kenet a hálát is kifejezik a kegyelemért. Aki megtapasztalja az Úr kegyelmét, az korlátlanul ad hálát. Aki kegyelmet kap, az tud adni is. Akinek sok bocsáttatik meg, az nagyon szeret. Szereted Jézust? Nem? Akkor még nem tapasztaltad meg vére bűntörlő erejét.

Igénk arra is rámutat, hogy mindkét ember adós, te is adós vagy, és én is. Mindkettőnknek csakis az Úr törölheti el a bűneit. A naponként megtapasztalt bűnbocsánat tartja forrón az Úr iránti szeretetünket. Ha csökken a szeretet, vidd Elé bűneidet, és átéled a bocsánatot, fellobog újra a szeretet lángja. Talán Efézusban is az volt a probléma, hogy nem látták már magukat kegyelemre szoruló bűnösnek. Minden rendben volt náluk, és közben eltűnt az első szeretet a szívükből.

Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét

1. Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmessé-

gét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, Könnyebbítsd lelkem terhét.

2. Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bujdosik, mint madár a szélvész-

ben; Tőled elijedett, Tudván, hogy vétkezett, Akar esni kétségben.

3. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bűnei miatt nem mer elődbe menni, Tő-

led oly igen fél. Reád nézni sem mér, Színed igen rettegi.

4. Semmije sincs pedig, mivel elődbe menjen, Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen,

Nagy alázatosan, Méltó haragodban Tégedet engeszteljen.

5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjá-

val? Inkább hadd dicsérjen E földön éltében Szép magasztalásokkal.

6. Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, Szép könyörgésekkel béküljél szent ke-

zéhez, Mert lám, hozzá fogad, Csak reá hagyd magad: Igen irgalmas Úr ez.

7. Higgyünk mindörökké egyedül csak őbenne, Őrizkedjünk bűntől, ne távozzunk őtőle.

Áldott az ő neve Örökké mennyekbe’, Ki már megkegyelmeze.

Isten áldásával.