Ti azonban

M

ennyire más az Úr, mint mi, micsoda különbség is van közte és az ember között (3Móz 22,1-16). Ő a tökéletes, a szent, Akihez fogható nincs. Az Úrból árad a tisztaság, az igazság. Belőlünk pedig a szenny, a bűn. Minden megfertőz, és mi is tisztátalanná tehetünk mindent. Nincs esélyünk Isten közelébe jutni. Ha magunk keressük Őt, ezt a tisztaságot, szentséget képtelenek vagyunk elviselni. Megsemmisülnénk szentsége közelében. Ézsaiás is így kiáltott fel, amikor Isten közelségébe került, és bepillantást kapott a mennyei világba: „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok” (Ézs 6,5). Azonban mégis van esély, kaptunk esélyt, mert Isten nem akarja, hogy elvesszünk. Ő maga tisztít meg, mégpedig az Úr Jézus vére által. Jézus az esély, Általa közelíthetjük meg a szent Istent. Jézus neve rejt el és véd meg.

Mivel Isten szent, nem mindegy, hogyan közeledünk Hozzá és miként bánunk dolgaival. Nem vehetjük félvállról Isten dolgait. Ez azt jelenti, nem mindegy, hogyan közeledem Hozzá, milyen szívvel állok például az úrasztala elé. Ha nem veszem komolyan, ha mindegy, csak megfeleljek a szokásnak, és nincs bűnbánat a szívemben, ugyanúgy tisztátalanul bánok a szent dolgokkal, mint a pap, ha tisztátalanul ért hozzá az áldozathoz.

Ugyanígy át kell gondolni, milyen szívvel, indulattal veszek részt az istentiszteleten. Istent keresem, az Úrral akarok találkozni, és mindezt úgy teszem, hogy látom bűnös, elveszett voltomat? Hányszor méltónak tartjuk magunkat a kegyelemre, érdemeinkre hivatkozunk, és hiányzik szívünkből az alázat, a bűnbánat. Gyakran nem jelent semmit az istentisztelet. De miért? Talán azért, mert nem készülünk rá, úgy megyünk, mintha csak egy összejövetelre mennénk. Menjünk úgy, hogy itt különleges alkalomról van szó. Megnyílik a menny, és összeér Isten világa a mi világunkkal, és abban az órában a Szent előtt állunk, Vele találkozunk. Mindig Isten színe elé készülök, az a vágy van a szívemben, hogy Megváltómmal akarok együtt lenni, szót akarok hallani a szájából? Szót, ami által erő árad az én erőtlen életembe. Szót, ami megtisztít, újjáformál, talpra állít. Hiszen Isten szava ma is megelevenítő erő. Ő a szava, az igéje által munkálkodik bennünk.

Ez a tanítás Isten országa polgárainak szól, azoknak, akik hallgatják a Királyt, figyelnek mindarra, amit mond (Lk 6,27-36). Azoknak szól, akik rendszeresen hallgatják, Vele vannak, akik élő kapcsolatban vannak Vele. Miért fontos ez? Mert itt nem általánosságban elhangzó felszólításról van szó, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ez nem megy magától. Belőlünk az ellenség gyűlölete fakad, ez a természetes. Miért? Mert rossz a forrás. A bűn van jelen bennünk, és abból fertőzött víz árad.

Akik Őt hallgatják, tisztában vannak azzal, hogy maguk is Isten ellenségei, úgy születünk ebbe a világba, hogy ellenségek vagyunk, de Jézus által megbékél velünk az Atya. Ellenségből leszünk a kereszt által gyermekek. Aki ezt megtapasztalja, másképp áll a maga ellenségeihez. Tudja, hogy őt is szereti az Atya, neki is megbocsátott, és most már ebből a bocsánatból él, ezt osztja meg másokkal.

Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak - egy ellenfolyam ebbe a szennyes bűnös világba. Ez a folyam Krisztusból árad, de rajtunk keresztül érkezhet bele a gyűlölettől izzó világunkba. Krisztus nem gyűlöl, és Akiben Ő él, az sem fog gyűlölni, hanem Jézus pozitív indulatával fordul az Őt gyűlölők felé. Krisztus Lénye képes átformálni az indulatokat, és a tanítványok számára az elvárás: az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is volt. Milyen indulat volt Benne? Egész földi szolgálata során láthatjuk, hogy lehajol, megbocsát, nem kér tüzet az égből, mert az Őt nem befogadókat sem akarja elpusztítani. Isten Lelke megbocsát, életre segít. A Gecsemánéban meggyógyítja az elfogására érkezett katona fülét, amit az egyik tanítvány vágott le. A kardot elteteti, mert nem fegyverrel érkezik, hanem szeretettel és kegyelemmel. És a kereszt a csoda forrása, hiszen ott szembetalálkozik ellenségeivel, elítélik, öklüket rázzák, halálát akarják, és száll az ég felé: Atyám, bocsáss meg, mert nem tudják, mit cselekszenek. Milyen indulat van bennem? Ez? A léc magasra tétetett, itt az óembernek nincs szerepe, hanem egyes egyedül Krisztusnak.

Az áldás és az ima a tanítvány eszköze minden ellenséges közegben. Ezt adja nekünk az Úr. Mennyire más is Isten országa, itt a mentésen van a hangsúly, és nem a pusztításon. Vannak ellenségeid? Bántalmazást szenvedtél? Imádkozz a bántalmazóért, és kérj áldást az életére. Mert csak a megváltozott életű emberek által lesz más a világ. Ha gyűlöletre gyűlölettel, bántásra bántással válaszolunk, mivel vagyunk különbek másoknál? Milyen eszközöket használok? Krisztusit vagy emberit? Az Úr most az Ő eszközeit, az igét, az imát és az áldást kínálja.

Újjáformálja a gondolkodásunkat is, mert bennünk az van, és erre vágyunk, hogy amit szeretünk, azt adják meg, azt tegyék. Mindig mi várjuk a pozitív megnyilvánulást. Jézus megfordítja, és azt mondja, ne várd, hanem kezdd el te cselekedni azt, amit szeretnél, hogy veletek tegyenek. Igen, ha végre engednénk Urunk szavának, mennyivel másabb lenne a világ körülöttünk. Ha eddig nem engedtünk, most fogjunk hozzá, ne várd, hogy megértsenek, elfogadjanak, szeressenek, hanem te kezdd el. Aki másra vár, az csalódni fog, de aki Krisztussal elindul, örömökre lel.

Mélyvíz ez, csak úszóknak, csak tanítványoknak, mert önmagunkból nem telik. De aki tanítvány, azt ezen az úton vezeti az Úr. Azért állít a világba, hogy az emberek megismerjék általunk Isten jóságát. Meglássák, hogy Ő a bűnöst szereti és meg akarja menteni. Ez lehetséges is az Úr Jézusban való élő hit által.

A mi vezérfonalunk: ti azonban. Vagyis van egy mód, ahogyan a világ cselekszik, amit eddig láttunk és tanultunk, ti azonban ne úgy tegyetek, hanem ahogyan Jézus. Ti azonban másként éljetek, cselekedjetek, mint ez a világ.  Ti azonban, és ez lesz a bizonyságtétel. Ti azonban - akkor is, ha ez ma nem logikus, nem népszerű. 

Isten élő Lelke, jöjj

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel,

küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel,

küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön

lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj!

Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.