Jézus az Élet!

A

z ellenség nem adja meg magát, hanem összefognak az Úr népe ellen (Józs 9,1-27). Nem adják át maguktól a városokat, hanem Józsuénak és csapatának kell azokat birtokba venni. Így van ez ma is, a gonosz nem adja meg magát, nem adja fel a harcot, küzd ma is, összefogásra buzdítja erőit. Amikor Isten ellen kell harcolni, mindig van összefogás, egyetértés. Még ellenségek is kibékülnek, ha Krisztus elleni összefogásra van szükség. Tehát a győzelem soha nem hull magától az ölünkbe, mindig meg kell harcolnunk érte.

Mennyire bennünk van az Úr elleni lázadás, harc, pedig pont arra lenne szükségünk, hogy ne Ellene harcoljunk, hanem álljunk be az Ő seregébe. Minél inkább az Úr ellen van valaki, annál üresebbé válik a szíve, az élete. Lényünk Isten után vágyakozik, de ha ezt elnyomjuk és pótszerekkel töltjük be a helyét, egyre rosszabb állapotba kerülünk. Békességet csak az Úr ad, csak a kereszt alatt éjük át szívünk megnyugvását.

A Gibeóniak ravaszak, cselhez folyamodnak. Meg akarják téveszteni Józsuét.  Ezt teszi az ördög, meg akar téveszteni, azért, hogy ne Isten akarata szerint cselekedjünk. Mást mond a gonosz magáról, mint ami a valóság. Ha kell, világosság angyalává változtatja magát, vagy báránynak öltözik be. Álruhában jár, hogy megtévessze, ha lehet, még a választottakat is. Vannak dolgok, amiket nem mindig tud megakadályozni, ezért trükkhöz folyamodik, és bizony ez gyakran bejön. Olyan könnyen megtéveszthetők sokszor még a hívők is. A külső, az érzelem gyakran elég nekünk, és nem figyelünk a jelekre, a gyümölcsökre. A hívő élet jele a gyümölcs. Teremjük-e a Lélek gyümölcsét, másabb-e az életünk, mint addig volt? Mert a hívő ember elkezd növekedni és egyre jobban Krisztusra hasonlítani. Az élő hitű embert az Úr formálja, és egyre jobban kiábrázolódik benne a Krisztus. Ez a cél, hogy krisztusi emberekké váljunk.

Kit lehet megtéveszteni? Azt, aki nem ismeri az Urat. Aki nincs Vele naponta élő kapcsolatban. Az ige olvasása által ismerjük meg Őt egyre jobban, és tapasztaljuk meg, kicsoda is Ő. Az igén keresztül ismerőssé válik a hangja, mert a tanítványok a hangjáról ismerik fel a Mestert. Úgy, ahogyan a bárányok a hang alapján azonosítják pásztorukat.

 Józsué is csak az érzelmeire és az érzékeire támaszkodott. Amit a Gibeóniak előadtak, meggyőző volt, és így megtették, amit kértek, szövetségre léptek velük. Itt történt a baj, nem kérdezték az Úr akaratát. Miért? Mert olyan egyértelműnek látszott a helyzet. Úgy tűnt, hogy ezek az emberek valóban azok, akiknek mondják magukat. Ezért eszükben sem volt Istent kérdezni. Azonban nem azok voltak, akiknek látszottak, megtévesztették Isten népét. Ezért mindenben kérdezzük meg az Urat. Az egyértelmű helyzetekben is keressük Őt, mert szépnek és jónak látszik sok minden, de nem biztos, hogy az Úrtól is van. Mindig kérdezzük Urunkat, és ne a látszatra, a népszerűségre figyeljünk. Ne engedjük magunkat megtéveszteni a modernség látszatával sem. Nem a modern eszközök, látványos produkciók adnak életet, hanem az Úr. A Belé vetett élő hitet nem lehet semmivel pótolni. A kegyelem ma is működik, életet csak az Úr ad. Ma nagy kísértés, hogy emberi eszközök és módszerek felhasználásával akarunk segíteni az embereken. Egy kicsit kozmetikázzuk az életüket, ahelyett, hogy az Úrhoz segítenénk őket. Az igazi segítséget az új természet kínálja. A régit Ő veszi el a kereszten, és ad helyette egy újat. 

A nagy megvallás, a kirobbanó bizonyságtétel után az Úr Jézus a maga szenvedéséről beszélt (Lk 9,23-27). Rámutatott: Ő valóban Isten Krisztusa, a megígért Felkent, a Megváltó. De az Ő útja nem a földi hatalom, hanem a szenvedés, a kereszt felé halad. Ő nem uralkodni jött, hanem meghalni a bűnösökért a kereszten. Nem fegyveres megoldást hoz, ezt az ember használja mindig, pedig már megtanulhatnánk, hogy a fegyver soha nem megoldás. A bűnt nem lehet megölni. A bűn a szívünkben van, és ezt egyedül az Úr Jézus vére távolíthatja el.  A gadarai történetében jól láthattuk, hogy a disznók elpusztultak, de  a gonosz nem. A gonosz marad, és továbbra is kifejti tevékenységét. A megoldás a Jézusban való élő hit, Ő a lényegre, a szívünkre koncentrál, és a bűnt távolítja el. Vele és Általa lehet mássá az életünk.

Ahogy Jézus útja a szenvedésen át vezet, úgy a tanítványoké is. Csak az induljon követni Őt, aki vállalja az Ő útját, életformáját. Jézust követni nem luxusutazás, nem a vágyaink kielégítése, hanem önmagunk megtagadása. Itt kezdődik az igazi tanítványság, megtagadom magam. De mit jelent magam megtagadni? Mit ért ezalatt az Úr Jézus? Azt, amit Ő is megélt a Gecsemáné-kertben, kimondta, ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem, amint Te, Atyám. Megtagadom a magam vágyát, elképzelését és akaratát, már nem azt mondom, úgy legyen, ahogy én akarom. Már tudok nemet mondani magara, és igent mondani az Úrnak. 

A magam megtagadása igenlése Isten akaratának. De ez nem kényszerből, hanem örvendező, boldog szívből történik. Felismertem, hogy Isten akarata jó nekem. Ehhez az is kell, hogy meglássuk, hogy amit mi akartunk, az mindig rosszul végződött, amit az Úr tervez, az jó.

A kereszt felvétele is azt fejezi ki, hogy meghalok magam számára, és élek az Úrnak. Mert a kereszt kivégzőeszköz, azon valaki meghal. Az a tanítvány, aki kész maga számára meghalni, aki ki akarja mondani: Krisztussal együtt megfeszíttettem, és élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Ez a kereszt felvétele, ennek mindennap meg kell valósulnia, engedem Őt élni. A legtöbb problémát az okozza, hogy nem akarunk meghalni magunk számára. Mi nagyon is élni, rendezkedni, magunkat megvédeni akarjuk.

Ott csapódunk be, hogy elhisszük, mi tudjuk, mi a jó, tudjuk, hogyan menthetjük meg az életünket, ezért nem bízzuk rá magunkat az Úrra. Pedig az élet is azt igazolja, amit Jézus mond, ha a világ módszere szerint alakítjuk az életünket, elveszítjük azt. Mert bár lehet, hogy mindent megszerzünk, amit ma kínál a világ, elhalmozzuk magunkat az anyagi világ termékeivel, csak épp az élet hiányzik. Azután nem csak arról van szó, hogy üres marad a szívünk, elromlik az életünk, hanem nem jutunk örök életre. A világ javainak a megszerzése lefoglalja minden erőnket és időnket, Isten már nem fér bele.

Az Úr Jézus azonban rámutat: mit ér, ha megvan mindenünk, csak pont az Élet hiányzik, ha Isten marad ki belőle? Azután azt is tapasztaljuk, hogy ha a világ megszerzésére koncentrálunk, elromlik az életünk. Hány házasság megy tönkre ma, és nem elsősorban azok, akiknek nincs semmijük, hanem, bizony, gyakran azok, ahol minden megvan, csak a Lényeg hiányzik. A pszichiátriát sem csupán a szegények keresik fel, hanem a lelkükben kiüresedettek. Mert sok mindent kínál ugyan a világ, de amíg erre figyelünk, belül kiüresedünk, elveszítjük magunkat. Jézus azonban azért jött, hogy megkeressen és megmentsen, mert akire Ő rátalál, az magát is megtalálja. Ismét csak a gadarai a példa erre, megtalálta Jézus, és ő is magára lelt, helyére került. Újra teljes értékű emberré vált, Jézus által. Ne te erőlködj, engedd megmenteni magad Jézus által. Keresd Jézust, és megtalálod az életet, az igazi nagybetűs életet, mert Ő az Élet. 

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyországod béfogad.

Isten áldásával.