A
|
z Úr elé világító
lámpákat állítanak, olajat biztosítanak bele, hogy reggeltől estig világítsanak
(3Móz 24,1-25,34). A hívők élete is
világító lámpás, éjjel és nappal szüntelen világít az életük az Úr előtt.
Látható az életük, mivel világít. Az Úrra mutat, Felé irányít másokat.
Csodálatos, hogy ilyen lámpások, világosság lehetünk. De valóban azok vagyunk?
A mécsesek szüntelenül az Úr előtt vannak, így kell nekünk is szüntelen az Úr
előtt állni, a Vele való kapcsolatból táplálkozni.
Az Úr országában nagyszerű rend van. Isten mindennel törődik, még a
földdel is. Odafigyel rá, és ezt népe szívére is odahelyezi. Ne zsákmányolják ki
a föld termőerejét. A földnek is szüksége van pihenésre, ezt biztosítja a
hetedik év megtartása. Ha a földnek szüksége van pihenésre a megújuláshoz,
mennyivel inkább az embernek. A földet
is pihentetni kell, és ez ellenemond a rablógazdálkodásnak, a mai napot szem
előtt tartó szemléletnek. Azt üzeni, gondoljunk a jövőre, az utánunk jövőkre.
Ne mi akarjunk mindent kipréselni a természetből, hanem ügyeljünk arra, hogy a
következő generációnak is teremjem, adja a gyümölcsét. Isten igéje nem
támogatja a mai mindent nekem felfogást. Nem a minél többet előállítani
szemlélet vezeti. Ha ehhez tartanánk magunkat, nem volna probléma az élelmiszerellátás.
Nem lennének éhezők, mindenkinek jutna kenyér. Azonban az ember nem Isten
útmutatását valósítja meg.
Isten azt kérte, hogy az ötvenedik év legyen jubileumi esztendő, amiben szintén
pihen a föld, és ha valaki elveszítette a tulajdonát, az ebben az évben visszakaphatja. Isten mindenkiről gondoskodik. A
gazdálkodásunkat, az üzleti életünket is az Úr törvényéhez kellene igazítani.
Mennyivel másabb lenne a világ. Isten országában az alapvetés: ne csapjátok be
egymást! Így nem lehet megélni, mondanánk. Dehogynem! Isten gondoskodik az
övéiről. A becsületes életen és üzleten áldás van. Azonban azt is látnunk kell, hogy régi, velünk született szívünk képtelen így élni. Új szívre van szükség. És
amíg az isteni transzplantáció végbe nem megy, képtelenek vagyunk mások érdekeit
is szem előtt tartani.
Az Úr bement Kapernaumba, a városba, ott is felkínálja Isten országának evangéliumát (Lk 7,1-17). Tudatosan megy oda, várja, hogy éljenek a
lehetőséggel. Ő tudja, mi a problémánk, eljön, és arra vár, hogy Hozzá
forduljunk, segítséget kérjünk Tőle. Egy római katona fordul Hozzá, és ez számunkra meglepetés. Ezt nem
várnánk. Hányszor azok nem keresik,
akikre számítunk, de megmozdulnak olyanok, akikre nem is gondoltunk.
Kiderül, hogy a százados nem is elsősorban magáért, hanem a szolgájáért keresi Jézust. Ez
az ember már átformálódott, szíve Istené. Miből látjuk? Értéknek tarja szolgáját. És ez forradalmi gondolkodás
abban a korban. A rabszolga se érték, se ember nem volt. És most ennek a
századosnak érték; amikor megbetegszik, nem lecseréli egy használhatóbbra, egy
kevésbé problémásra, hanem szeretné meggyógyíttatni. Érték-e neked a másik
ember? Mit látsz benne? Eszközt, aki addig jó, amíg hasznot hoz, és ha baj van
vele, akkor lecserélem egy fiatalabbra, egészségesebbre, használhatóbbra?Isten nem így gondolkodik. Neki fontos a
bűnös, a megromlott ember. Nem cserél le egy új teremtésre, hanem új teremtéssé
tesz, Krisztus által. Az életünket változtatja meg, teszi újjá. Új teremtés
vagyok már, új gondolkodással és új távlattal?
A százados, mivel pogány származású, nem tartja magát méltónak arra, hogy
Jézushoz menjen, vagy befogadja a házába. De hiszi, hogy minden méltatlansága
ellenére Jézus meghallgatja kérését. Hiszi, hogy Ő a világmindenség
Főparancsnoka. Szavának még a betegség is engedelmeskedik. Elég egy szó, és
minden engedelmeskedik. Nekem is elég Jézusnak egy szava? Elég, ha mond egy
szót, és indulok és teszem? Bár így
lenne!
Jézusnak elég egy szó! Hiszem ezt? Úgy hiszem, hogy elég, ha Ő szól, és akkor
az meg is fog történni? Elég egy szó,
Uram, csak mondd, és meggyógyulok! Csak szólj, és múlik a félelem, lehull a
bilincs, szabad leszek!
A százados hite példa lett Izráel előtt, és mielőttünk is. Bárcsak ma is
találna ilyen hitet az Úr. Milyen hitet talál az én szívemben? Hit van jelen
vagy kételkedés?
Innen Nainba megy tovább, oda viszi az életet. Megy, mert jön felé a halál, és Ő találkozni
akar vele. Mert amikor Jézus találkozik a halállal, ott mindig Ő győz, ott
mindig élet fakad. Ő tud a halálból életet létrehozni. Ahol az ember nem lát
megoldást, oda elmegy, és így szól: Én vagyok a megoldás. Ő az életünk egyedüli
megoldása.
Meglátja és megszánja a szenvedőt, a fiát siratót. Nem megy el érzéketlenül a halottas menet
mellett. Nem megy el senki mellett érzéketlenül. Azért jött a világba, hogy
könyörüljön rajtunk és szabadulást adjon a bűn és a halál szorításából. Amikor
Jézus szembejön velünk, majd megáll mellettünk, az élettel találkozunk. Már
nincs okunk sírni, mert Jézus által a változtathatatlannak tűnő dolgok is
megváltoznak. Ki gondolta, hogy a halál visszafordítható, és ez az asszony még
örülhet a fiának? Senki! De jött Jézus, és megmutatta Isten hatalmát. Ó, Uram,
hadd lássuk mindig a Te hatalmad, hadd ragyogjon előttünk a Te Lényed. Ne sírj,
ne félj, mert az Úr tud változtatni életeden.
Jézus ismét szól, és e szónak ellenállni nem lehet. A halott felül,
beszél, él! Jézus szava a lelki halottakat is életre kelti. Engedjük, hogy
szóljon hozzánk, engedjük, hogy szava behatoljon a szívünkbe, és életet hozzon
létre.
Az emberek ezt látva felismerik, hogy Isten meglátogatta a népét. Igen, Isten
eljött hozzád! Nyisd ki az ajtót, és engedd be. Ahol beengedik, ott csoda
történik, a halál helyére élet költözik.
Krisztus az énekem
1.
Krisztus az énekem,
Krisztus az életem,
Mindenem énnekem Ő!
Elfogy az énekem,
Elfogy az életem,
Megmarad énnekem Ő!
2.
Elfogy az életem,
Ámde az égbe’ fenn
Rám örök üdv hona vár.
Vár oda Jézusom,
Szívem is arra von,
Hadd megyek én haza már!
3.
Elfogy az énekem,
Ámde az égbe’ fenn
Angyalok kórusa zeng.
Ott fogom hallani,
És vele vallani:
„Szent vagy, ó, menny Ura, szent!”
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése