Jézussal az emberek közé

A

z Úr harcolt Izráelért, vagyis, amit Isten megígért, azt meg is cselekszi (Józs 10,28-43). Nekik ígérte Kánaán földjét, és most megkapják. Maguktól képtelenek birtokba venni Isten országát. Így vagyunk mi. Magunktól nem tudjuk birtokba venni Isten országát és az Ő ígéreteit. Isten munkájára, ajándékozó szeretetére van szükségünk.

Harcra is szükség van a birtokbavétel érdekében. Az ördög sem adja át könnyen az eddig bitorolt területeket. Nem enged ki sem az ördög, sem a bűn a szorításából. Az Úr Jézus szabadítására van szükségünk, majd az ebben a szabadításban való megmaradásra. A sok véres jelenet, amit olyan nem jó olvasni, arra mutat rá, hogy a bűn egy morzsáját se tűrjük el. Mert egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. Nem a bűnnel szemben kell irgalmat gyakorolni, hanem a bűnös emberrel szemben. Ha megtűrjük a bűnt, eltűnik a másságunk.

Ezek nem öncélú hadjáratok, hanem Isten ígéretére épülnek. A régen kapott földet most vehetik birtokba. Már rég az övék lehetne, ha nem maradnak Egyiptomban, ha nem a kényelmes élet vonzza őket. Gyakran a világ kincsei miatt maradunk le Isten áldásáról. Pedig ahhoz, amit Isten kínál, a világ minden kincse sem hasonlítható. Ő ma is kínálja ezt az új, más, boldog és békés életet. Kínálja az Ő országának biztonságát. Aki az Úrhoz tartozik, az az Ő féltő, óvó tenyerében van. A vihar is tombolhat körülöttünk, nem kell félni, mert jó kezekben vagyunk.

Mivel a tanítványok Jézusra figyelnek és hallgatnak, lejönnek a hegyről, vissza az emberek közé (Lk 9,37-45). A hegyről a völgybe, mert ott vannak, akik várják Őt. Az emberek sóvárogva várják Isten Fiát, majd az Ő tanítványait. A sok becsapott, szomjas lelkű és beteg ember várja a Szabadítót, várja Isten országának evangéliumát. A hívőknek is le kell menni a hegyről az élet mélységeibe, mert csak a Krisztusról szóló jó hír ad egyedül reménységet, és hoz változást az életünkbe. Egyedül Jézus tud a ma emberén is segíteni. Ehhez hitre van szükség, azonban a hit hallásból van. Merjük vállalni Isten országát. Higgyük, hogy az Úr ereje és hatalma ma is csodákra képes. Ki tud szabadítani a bűn hatalmából, fel tud emelni a padlóról, erőt ad egy új, jobb, Istennek engedelmeskedő és Őt dicsőítő élethez.

Amikor lejöttek, nagy sokaság ment Jézus elé. Mennyire várják, mennyire vágynak Vele lenni. Így várom-e Őt? És ma is így várják-e az emberek az Urat? Tőle várjuk-e életünk jobbra fordulását?

Egy apa lép ki a tömegből és kezd el kiáltani. A fia számára kér segítséget. Egy apa Jézushoz hozza gyógyíthatatlan gyermekét. Bízik az Úrban, hiszi, hogy a gyógyíthatatlan betegség sem lehetetlen a Számára. Hozzá visszük-e családtagjainkat? Felismertük-e, hogy nekik is Jézusra van szükségük? Hisszük-e, hogy ha mi elakadtunk is, Jézus nem akad el, meg tudja oldani problémánkat?

Micsoda hit, senki nem tudott segíteni ennek az apának. Képtelen volt minden hozzáértő elvenni ezt a betegséget, megszüntetni a gyötrelmet. És az apa ennek ellenére hiszi, hogy Jézus nem vall kudarcot. Az egészben az a megdöbbentő, hogy ez az apa a tanítványokban is bízott, úgy gondolta, ők is meg tudják oldani a problémát. Ma tőlünk nem vár már senki semmit. Azonban ez az Urat bizonyára elszomorítja. Népe ma is hatástalan.

Ez az ember nem adja fel a tanítványok tehetetlensége ellenére sem. Tovább vár az Úrra, és amikor megérkezik, hittel fordul Hozzá. A kudarc, a tehetetlenség nem befolyásolja, talán még inkább ösztönzi. Mi se adjuk fel csalódások után sem. Mert Jézus nem azonos a tanítványokkal, ha ők kudarcot vallanak is, Jézus soha.

Az Úrnak szenvedést okoz a tanítványok tehetetlensége. Nem dicséri meg, és nem is menti fel őket. Egyáltalán nem azt mondja, tőlük ilyet ne várj. Mi pedig elvárjuk, hogy tőlünk ne is várjanak semmit. Pedig pont azért vagyunk itt, hogy változást hozzunk a világba, az Úr kegyelme, az evangélium hirdetése által.

Jézus parancsol a tisztátalan léleknek, és annak távoznia kell. Az is látható azonban, milyen nehezen engedi el a gonosz az embert. Még most is igyekszik gyötrelmet okozni. Távol akar Jézustól tartani, azonban ez nem sikerül neki, mert Jézus Úr fölötte is.

Urunk azért jött, hogy megszabadítson az ördög rabigájából. Szavára a gonosznak távoznia kell. Hívjuk Őt segítségül, éljünk azzal a lehetőséggel, amit Ő kínál nekünk. A csodálkozásra a szenvedéséről beszél, mert minden a kereszten oldódik meg. Ott veszi magára bűneinket és fizeti értünk az árat. Szabadulásunk árát a kereszten fizeti meg.

Már keresztem vállra vettem

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok.:/: Mindenem vagy, árva let-

tem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak

remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat:

Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem,

Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-meg-

érzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Meg-

váltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykö -

rébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösség -

gé lesz reményed, Égi látássá hited.

Isten áldásával.