Ne csüggedj el!

 

I

sten utat készít népének, a Jordán sem akadály ebbe (Józs 5,1-15). Mert Ő az Útkészítő. Megkészíti övéi előtt az utat, és ez egyben felkészítés is az előttük álló feladatokra. Ebből majd erőt lehet meríteni Jerikó falai előtt is. Az átvonulás bátorít, ne félj, gondolj arra, mit tett érted Isten! Gondolj arra, hogy neked az átkelés lehetetlen volt, de Isten csodát tett. És Ő ma is ugyanaz, ma is tud csodát tenni. Azonban a csodálatos átkelés nemcsak Izráel fiainak szólt, hanem a Kánaán földjén élő népeknek is. Jelezte, Izráel Istene a valóságos Isten. Isten munkájának híre ma is eljut azokhoz, akik még szemben állnak Vele. Minden életfordulatnak az is a célja, hogy Istenre mutasson. El kell juttatni a jó hírt, Isten hatalmas, legyőzte a bűnt, a sátánt és a halált. Így azután van, Aki tud segíteni, van kihez odamenni. Ne félj az élettől, és a haláltól sem, mert az Úr győzelmet ad övéinek. Milyen hír jut el ma az emberekhez a hívőkről, az egyházról? Isten hatalmáról, a kereszt oltáráról, az új élet lehetőségéről hallanak?

Az ott élő népek félni kezdtek Izráeltől, és ez Isten népét megerősítette. Mert az Úr mindig megerősít, jelzést ad, menj bátran tovább. Akitől féltél, az remeg, menj, tiéd a győzelem.

Isten ismét szólt Józsuéhoz, új feladatot adott neki. Az elmaradt körülmetélést kellett végrehajtani, hisz ez az Úrral kötött szövetség jele volt. A pusztában nem végezték el, és így ezt pótolni kellett. Addig nem mehetnek tovább, amíg ezt meg nem teszik. Azt is megtudjuk, hogy azért haltak meg azok, akik kijöttek Egyiptomból, mert nem engedelmeskedtek az Úr szavának. És ez a mi szívünkre is ráhelyezi az engedelmességet. Isten engedelmességre hív el az Úr Jézus Krisztusban. Az engedetlenség következménye a halál. Isten az Úr Jézus tanítványaitól is engedelmességet vár.

Gilgálban táborozva megtartották a páskát, hálát adtak a szabadításért és az új hazáért. És akkor megszűnt a manna, többé nem kaptak mannát, mert már tudtak annak a földnek a terméséből étkezni. Előbb megkapták annak a földnek a termését, aztán elfogyott a manna.  Isten így cselekszik, először biztosítja a megélhetés új feltételeit, és csak azután szűnik meg a korábbi lehetőség. Jó átvenni ezt a sorrendet, előbb keressem meg az új lehetőséget, és csak aztán adjam fel a régit.

Isten megerősíti Józsuét Jerikó elfoglalása előtt. Megjelenik előtte az Úr seregének vezére, és ez azt üzeni, ne félj, lásd én is itt vagyok. Igen, Isten megígérte, hogy vele lesz, és ezt most bizonyítja is neki. Isten mindig betartja szavát. És ha Ő ott van, akkor nem számít, milyen falai vannak Jerikónak, milyen hadsereggel és fegyverzettel rendelkeznek az ott élők. Józsué az Örökkévalóval indul a harcba, és Ő előtte senki sem állhat meg. Ha az Úr van velem, nincs okom félni.

Az apostol elmondja, hogy ő most fogoly a Krisztusért (Ef 3,1-13). Az Őérte való szolgálatért került fogságba. Azért, mert elindult a jó hírrel, és elvitte azt a nem zsidó népeknek is. Nem tartotta meg magának az örömhírt, hanem elvitte másoknak. Miért? Mert előbb ő lett a Krisztus foglya, vagyis az ő életét hódította meg az Úr. Legyőzte és újjá formálta régi gyűlölettel teljes természetét. Mivel új emberré lett, odaszánta magát arra, hogy elmondja, mások is lehetnek Krisztusban új emberré. Látja maga körül a sok problémát, de már tudja, van megoldás, élhet az ember másként, de csak Krisztus által, és így ő ezt elmondja. Ezzel minket is serkent a bizonyságtételre. Merjünk beszélni Krisztus szabadító munkájáról. Merjük Őt ajánlani a bajbajutott életű embereknek. Amikor valaki minden reményét elvesztette a gyógyulásra, a változásra, ne féljünk Őt Krisztus felé irányítani. Ő az utolsó reményünk, és esélyünk. Akinek a szívét az Úr foglyul ejtette örömmel beszél Róla. Sőt ez az öröm tölti be, és már nem tud, nem bizonyságot tenni. Mert amit átélt, azt el kell mondani.

Pál elmondja, először ő ismerte meg a Krisztust. Úgy kezdődött, hogy az Úr megszólította, ő pedig engedelmeskedett, majd odaszánta magát Krisztus és az Ő országának megismerésére. Ez az első lépés, ismerjük meg az Úr Jézust. Csak akkor tudunk Róla beszélni, ha megismertük, ha tudjuk kicsoda Ő. És itt nem csupán teológiai elméletre, bibliaismeretre kell gondolni. Nem, hanem meg kell ismernünk az élő Jézust, Aki ma is munkálkodik. Meg kell ismerni, hogy vezet, miképpen gondoskodik az övéiről. Át kell élnünk Isten országának biztonságát, és el kell jutnunk az önmagunkért való aggódás alóli felszabadulásra.  Már nem aggódok, nem féltem magam, mert Ő vállal engem, gondoskodik rólam.

Hogyan ismerhetjük meg Őt? Állandó, élő kapcsolat által. Minden nap kapcsolatban vagyok Vele. Keresem Őt, hallgatom a szavát, és engedelmeskedek Neki. Izráel azért bukott el a pusztában, mert nem hallgatott Istenre, nem engedelmeskedett Neki. A világ is ad ötleteket, és az életünk haladási iránya attól függ, hogy kire hallgatok. A világ tanácsára, vagy arra, amit az Úr mond nekem. Az engedelmesség hit által történik. Mivel ismerem Őt, bízok Benne, és Rábízom magam. Tudom, mint Atya megadja, amire szükségem van.

Pál apostol Krisztus mérhetetlen gazdagságát ismerte meg, és ezt adja tovább.  Rá is csodálkozik erre, mert az összes tanítvány között a legeslegkisebbnek látja magát. Micsoda alázat van Pál szívében. Nem úgy látja, hogy ki lenne más a legmegfelelőbb, ha nem ő, a pogányok közti szolgálatra. Úgy látja, ő nem alkalmas rá, vannak alkalmasabbak, de meglátta azt is, Istentől kapta ezt a feladatot. És ez kegyelem, kiváltság. Igen, nagy kiváltság az, hogy az Úr ránk bízza Önmagát, és vihetjük az örömüzenetet a világba.

Pál azt kéri, ne csüggedjenek az ő szenvedései miatt sem. Ne csüggedjetek, a tanítvány nem csügged el, mert tudja, Istennek a szenvedéssel, a nehéz helyzettel is célja van. Pál fogsága által oda is eljut az evangélium, ahová másképp nem jutna el. Így ott is megmenekülhet néhány ember. Úgy tekintsük életünk nehéz pillanatait, hogy azokon keresztül a Megváltó akar eljutni mások életébe.

 

 

 

Ne csüggedj, lelkem

 

Ne csüggedj, lelkem, hű az Isten!

Bízzál őbenne, ő hordja terhed!

Megváltód, őriző Pásztorod ő.

 

 

Isten áldásával.