Világosság

 

S

ilóban gyűltek össze Izráel fiai, és ott helyezték el a kijelentés sátrát, miután meghódították azt az egész földet (Józs 18,1-28). Milyen csodálatos, a korábban elnyomott, rabszolgasorban tartott nép most saját földdel rendelkezik. Azonban ez nem az emberi felemelkedésre mutat, nem az ember akaratát, tehetségét dicséri, hanem Istent dicsőíti. Ő formálta őket néppé, és ajándékozta meg azzal az országgal. Isten az ott élő népeket is kezükbe adta.  Megtapasztalták Isten hatalmát. Jó megtapasztalni az Úr munkáját az életünkben. Ki tapasztalja meg? Az, aki nem magára tekint. Az, aki nem az emberi lehetőségek mentén halad, hanem engedi, hogy az Úr vezesse.  Isten nagy dolgokat tett népéért, de a többi népnek is megmutatta hatalmát. Tettei mindig bizonyságtételek is. Azt akarja, hogy azok, akik még távol vannak Tőle, a közelébe kerüljenek.

Silóban fölállították a Kijelentés Sátrát, az a hely ez, ahol átélik az Örökkévalóval való találkozást. A Sátor a találkozás helye. Minden olyan hely, ahol Isten igéjét hirdetik, a találkozás helye. Isten az Önmagával való találkozásra hív. Találkozni akar velünk. Akarok Istennel találkozni? Fontos, hogy halljam,  mit mond nekem?

Maradt még hét törzs, akik nem vették birtokba örökségüket. Józsué bátorítja őket, fogjanak hozzá. Foglalják el a még szabadon maradt területeket. Nem tanácsos maguk között hagyni az ellenséget. Nem jó el nem foglalt területeket meghagyni, mert a gonosz rajtuk keresztül hatni fog az életünkre. Minden területet, gondolkodásunkat, beszédünket, akaratunkat, egész lényünket engedjük át az Úrnak. Nem mindegy mi hat ránk, a világ, vagy Isten igéje. Tegyük ki magunkat mindennap Isten igéje hatásának, engedjük, hogy átjárjon minket, mint a víz a szivacsot. Ne engedjük, hogy olyanok legyünk, mint a patak kavicsa, kívül nedves, de belül száraz.  Bizony gyakran így vagyunk, csak a felszínt érinti Isten szava, de belül érintetlenek vagyunk. Pedig pont a belső a fontos, Urunk a farizeusoknak és írástudóknak is elmondta, nem  a külső a lényeg, nem az ami látszik, hanem ami belül van. Mi van belül, mi van a szívünk mélyén.

Van még egy fontos gondolat, Lévi törzse nem kapott saját birtokot, mert az ő örökségük maga az Úr. Kiváltság, hogy papként szolgálhatják az Urat. Kiváltságként látom, hogy megismerhettem az Úr Jézus Krisztust és Neki szolgálhatok? Kiváltság, és öröm ez a számomra, vagy siratom magamat, és inkább azt szeretném, amit a világ kínál? Nincs nagyobb dolog ezen a földön, mint megismerni az Örökkévaló szent Istent. Ráadásul ez nem is magától értetődő, hanem az Ő drága kegyelme. Ennyire szeret, hogy magához vonz, és a szolgálatára méltat. Köszönjük meg, hogy Jézusban megismerhetővé tette magát, és Övé lehet az életünk.

János apostol olyan dolgokról ír, amiket a gyülekezet tagjai ismernek (1Jn 2,7-11). Ezekről beszéltek nekik, amikor elvitték hozzájuk az evangéliumot. Most erre emlékezteti őket, feleleveníti, amit a kezdetekben hallottak. Mindig vissza kell térnünk ahhoz, amit már tudunk, amit megismertünk az igéből. Tévtanítók jártak ebben a gyülekezetben, ezért kéri János, ne az új dolgokra figyeljenek, hanem azt idézzék fel, amit korábban tanítottak nekik.

János is az igét hirdette nekik, tehát Isten kijelentését. Átadta mindazt, amit Isten elmondott az övéinek, és amit megtapasztalt. Az Ige Jézusban lett testté, igen, Isten eljött hozzánk, és így megismerhető.  Törekedjünk Őt megismerni. Nem új parancsolatot hozott, hanem a régit töltötte be és élte meg. Nem új dolgokra kell ácsingóznunk, valami szuper tudásra eljutni, hanem élni azt, amit az Úr kijelentett nekünk. Elcsendesedve gondoljuk végig, éljük-e az igét? Látható-e az életünkben Isten akarata? Észre lehet-e venni, hogy mi Isten parancsai szerint élünk?

Rámutat János arra a valóságra, hogy a világ sötétségben van, és csak ott található világosság, ahol az ige megjelenik. Mert Jézus a világ világossága. Jézus és a tanítványok megjelenésével a sötétség szűnni kezd. Még csak kezd, nem szűnt meg. Ezt látjuk, nagy a sötétség, azonban Isten gyermekei világítanak, beleviszik a világosságot a sötétségbe. Urunk arról is beszélt, hogy a hívők lámpások, amiket a sötétben gyújtanak meg. Amikor hitre jutunk, Isten meggyújtja a lámpást és azt akarja, hogy a sötétben világítsunk. A csillagok fénye sem nappal látszik, hanem éjszaka. Amennyi fényt a világba sugárzunk annyi lesz a világosság. Minél inkább ragyogunk, vagyis éljük az igét, annál inkább visszahúzódik a sötétség.

Az igazi világosság az, ami a Bibliában található. Ne higgyünk semmilyen világrengető dolognak. Csak Isten szavára figyeljünk. A másik emberhez való viszonyunk mutatja meg, hogy hol is tartunk. Ha gyűlölet van bennünk iránta, akkor az még sötétség. Mondhatjuk, mennyire hívők vagyunk, és lehet rengeteg ismeretünk, de ha gyűlölet van bennünk, bizony még sötétségben vagyunk. Miért, mert Jézus indulata nem a gyűlölet, hanem a szeretet. Ő szereti az elveszett, bűnös embert. Ha gyűlölet lenne Benne, nem jött volna el, másrészt bosszút állt volna saját magáért. Azonban azt látjuk, Jézus imádkozott az Őt megfeszítőkért. Esélyt adott nekik, mert azt szeretné, ha életre jutnának. Adjunk mi is esélyt a megbocsátás által a másiknak. Mutassuk meg, hogy van kegyelem, lehetséges megváltozni és másképp élni, mint eddig.

 

 

Krisztus, ki vagy nap és világ

 

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy,

Kárhozatra mennünk ne hagyj!

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned lé-

gyen, A mi lelkünk el ne vesszen!

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon

És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen

híveid őrzője!

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől,

Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk

Messze távol járjon tőlünk!

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel:

Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben,

Örökkön-örökké! Ámen.

 

 

Isten áldásával.