Valóság

 

E

ltelt az idő Józsué felett is, látja véget ér földi élete, ezért összehívja Izráel nemzetségeit Sikembe (Józs 24,1-15). Azonban idős korában is kapcsolatban van Istennel. Kap Tőle üzenetet és azt tovább is adja. Mert ugyan testben megöregedhetünk, és elgyengülhetünk, de a belső ember egyre erősebbé válhat. Az erősödik meg, aki folyamatosan táplálja az új embert. Józsué nem most keresi Istent, egész életében az Ő szolgálatában állt Arra hív minket az Úr, hogy egész életünkben Rá figyeljünk, és élő kapcsolatot ápoljunk Vele. Mindez azt is üzeni, ez lehetséges. Isten kész az Őhozzá fordulót kísérni, Vele lenni. Mindig is azt akarta, arra teremtett, hogy napi kapcsolatban éljünk Vele.  Beszélgetni akar velünk. És ez lehetséges, az ige és az imádság, az istentisztelet által beszélgethetünk Vele. Lényünk is ezután vágyakozik. Mert Isten belénk építette ezt a vágyat, saját képére teremtett, ezért nem igazán találunk békességet, megnyugvást, amíg meg nem találjuk Őt.

Józsué nem magáról beszél a nép vezetőinek. Nem saját tetteit emeli ki, hanem Istenről tesz bizonyságot.  Azt is látnunk kell, Isten színe elé állnak, Isten előtt mondja el Józsué, amit tovább ad, a nép pedig Isten színe előtt hallgatja és tesz majd vallást. Amikor az igét hallgatjuk, azzal a szívvel tesszük, hogy most Isten színe előtt vagyunk? Így azután mindent komolyan teszek, úgy állok hozzá, hogy valóban itt van Isten, látja és hallja, ami történik? Az igehirdetés által Isten szól, amennyiben az igehirdető is Isten színe előtt állt, és Tőle kapta, amit mond. Ha ez így van, akkor nem ember szól hozzám, hanem maga az Úr. Az Úr Jézus azt mondta, hogy aki titeket hallgat, az engem hallgat (Lk 10,16). Ezek az emberek úgy hallgatják Józsuét, hogy Isten szól hozzájuk általa. És így minden, amit mond, az hozzájuk szól. Isten hozzám szól ma is. Azt akarja, hogy beletekintve az igébe meglássam önmagam, és felismerjem, hogy Ő az élet, Ő a segítség. Mindabban, amit Józsué elmond világossá válik, hogy Izráel története, Isten története. Mindent Neki köszönhetnek.

Jó ezt látni, Isten története az én történetem is, mégpedig onnantól kezdve, hogy Ő belépett az életembe. Amíg nem ismertem Őt és a bűnben éltem, a magam történetét éltem. De amikor az Úr megkönyörült és kiemelt a bűnből az Ő története kezdődik meg bennem. Pál úgy mondja, élek többé nem én, hanem Ő él bennem.  Egy egészen új kezdődik el. A tanítványság Krisztus története bennem és általam. Isten elmondja, mindent Ő tett, azért vannak Kánaán földjén, mert Isten kiválasztotta és elhívta Ábrahámot. Amíg ez nem történt meg, Ábrahám is idegen isteneknek szolgált. Amíg nincs személyes kapcsolatom Istennel, amíg nem élem át a bemutatkozását, és nem kezdem el Őt követni, nincs igazi élő hitem. Jó látni, hogy minden jót az Úr cselekedett az életemben. Nem én erőlködtem, mozgósítottam lelki energiámat, hanem Ő emel ki a régi életből, és visz át országába.  És ebben az országban is minden Róla szól, minden általa megy végbe.  Izráel története jelzi, ha hűséges vagyok az Úrhoz, és mindenben Ráhagyatkozom, Ő megoltalmaz, elhárítja a problémákat, győzelmekkel ajándékoz meg.  Meg kell tanulni, hogy a leglehetetlenebb, legreménytelenebb helyzetben is Hozzá kiáltsunk. Soha ne magunk akarjuk megoldani a dolgainkat, hanem engedjük, hogy az Ő akarata és munkája valósuljon meg.

Józsué bemutatja Istent nekik, rámutat arra, hogy mindezt ők maguk tapasztalták meg. Tudják, hogy ki és milyen az Isten, így nekik kell dönteni, kit akarnak szolgálni.  Most még kapnak lehetőséget, választhatják a hamis isteneket is, de innentől kezdve a döntésüket vállalni kell. Válasszatok, mert két Úrnak szolgálni nem lehet. Kinek szolgálok én? Krisztusnak, vagy a világnak? Józsué kijelenti, ő és háza népe az Urat szolgálja, akkor is, ha maga marad. Ki tudom mondani, én az Urat szolgálom? Megtapasztaltam szeretetét és kegyelmét, így nem tudok és nem is akarok mást követni, csak Őt, azt a Jézust, Aki életét adta értem.

János apostol rámutat, a keresztyén hit, növekedő életforma (1Jn 4,1-6). Eljut a hívő ember oda, hogy meg tudja vizsgálni a lelkeket, a tanításokat. Miért szükséges ez?  Mert nem minden tanító, igehirdető üzenete van Istentől. Lehetséges ez? Beszélhet valaki úgy Istenről, hogy nem Tőle származik az amit mond? Ezek szerint igen. Mert a keresztyén igehirdető, bizonyságtevő már nem csupán Istenről beszél, hanem Jézust vallja meg Messiásként. Ha valaki számára Jézus nem testben megjelent Isten, nincs Istentől, amit mond. Nem csupán az a lényeg, hogy ki beszél, hanem az is, mi hangzik el. A legdöntőbb, kicsoda neki és nekem Jézus.  Ő maga is azt kérdezte, kinek mondanak engem az emberek, és ti kinek mondotok engem. Ez a legfontosabb, ezt kell megvizsgálni, kicsoda a másiknak Jézus? Ismeri-e, mint személyes megváltóját? Aki ismeri az Urat, az meg tudja vizsgálni a tanításokat is.  Aki az igéből él meglátja abból, amit hall vagy olvas, hogy igaz-e, amit olvas vagy nem. Ma, amikor rengeteg igei bizonyságtétellel találkozunk nagyon fontos, hogy különbséget tudjunk tenni, és képesek legyünk elutasítani, azt, ami nem áll meg az ige talaján. Ne azt figyeljük, azt mondják-e, amit hallani akarunk, hanem arra tegyük a hangsúlyt, jelen van-e benne a Krisztus, az élő Isten Fia.

Az Úrral való kapcsolat valóság, Ő él bennem, és ha ez így van, akkor nem vagyok magamra utalva.  Mivel Ő bennem él, Ő nagyobb mindannál, ami a világban van.  Ne feledjük el, Krisztus mindennél nagyobb. Ha ezt tudatosítom, nem félek, nem vonulok vissza, hanem tovább megyek a keskeny úton és megharcolom a hit harcát. Krisztussal lehet győzni. János is úgy ír, hogy olvasói győztek. Nem hátráltak meg, felvállalták a konfliktust, és győzelmet arattak. Mert Krisztus által van győzelem.

Krisztus nagyobb, mint ennek a világnak az ura, ezért bátran hirdethetjük az evangéliumot. Mondhatjuk azt, amit az Úr ránk bíz, és nem kell a világhoz igazodni. A tévtanítók a világ dolgait mondják, azt, amit a többség hallani akar, ezért a világ hallgat rájuk. Mondjuk így, sikeresek. De ez ne keserítsen el, mert aki nincs Istentől, az nem hallgat az Úr hangjára, nem hallgat az Úr követeire. Kire hallgatok? Az Úr szavára, vagy a világ üzenetére? Ma is azt kell mondanunk, amit az Úr ránk bíz, akkor is, ha így nem leszünk népszerűek. A világ dolgainak megvannak a hírnökei, mireánk az evangélium bízatik, mert ezt csak Isten gyermekei adhatják tovább. Vállaljuk bátran egyedülálló üzenetünket. Nincs más segítség, csak a testben megjelent Krisztus, Aki az élő Isten Fia, a názáreti Jézus.

 

 

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

 

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-

zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több

hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd

szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem

semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;

Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-

gemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.

A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-

dok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak

úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -

gyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj

meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

 

Isten áldásával.