Teljes tisztaság

 

A

 területek elfoglalása után megkezdődik a föld, az örökség birtokbavétele (Józs 16,1-10). Isten megígérte, hogy nekik adja a földet, ez az örökségük. És ők ragaszkodnak hozzá, és letelepednek rajta. Isten örökséget készít, nem enged el üres kézzel. A mi örökségünk Krisztus, és Általa az örök élet. Ragaszkodom hozzá? Mindennél fontosabb a számomra és igyekszem átvenni. Izráel fiai is ajándékba kapják az országot. Az üdvösség is ajándék. Krisztus fizette ki az árát. Csodálatos Urunk van, aki ajándékot osztogat az övéinek. Amit megígért azt meg is adja.

Megkapta már örökrészét Júda, és benne Káleb is, aki Józsué társa volt a föld kikémlelésében. Isten nem feledkezik meg hűséges gyermekeiről, tartja a szavát. Káleb lánya azonban nemcsak földet akar, hanem hozzá vízforrásokat is. Víz nélkül nincs élet. A víz Isten Lelkét is jelöli, és arra mutat rá, nem elég csak a vetésre alkalmas föld, az újjá lett szív, forrásra is szükség van. Forrás nélkül nem terem a föld. Isten Lelke nélkül nincs élet, nem működik a hitünk, és nem működik az egyház sem. Kérjünk vízforrásokat! Imádkozzunk a Szentlélekért! Ígéretünk is van, aki kér, annak ad az Atya Szentlelket. Kérjük kitartóan a vízforrásokat, mert Jézusban elérhető. Aki Hozzá megy, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.

József fiai is megkapták örökségüket. Nem József, hanem a fiai kaptak örökséget, így tulajdonképpen József dupla részt kapott. Ő volt az, aki Isten eszközeként szolgált a nép megmenekülése érdekében. Megjárt mélységeket, de ezekben is átélte, hogy az Úr vele volt. József számára minden élethelyzetben az volt a lényeg, hogy Isten vele van Isten megtapasztalása erősítette őt, a börtönben is, és mindenütt ahová került. Az Úr jelenléte által értette meg mindazt, amin keresztülment. Az Úrral való kapcsolat nélkül nem látunk tisztán, nem értjük meg, mi miért történt. De akivel ott van az Úr, az tudja, hogy Istennek terve van az életével, még a szenvedésekkel is. Isten nem hagyja magára az övéit.

A tizedik vers elmondja, volt olyan nép, amelyet nem űztek ki, ottmaradtak közöttük, és később problémát okoztak.  A ki nem űzött, át nem adott bűn, mindig problémát okoz. Megtéveszt a gonosz, azt suttogja, ne félj, ha ott maradtak is, de már csak szolgák. Azonban mindig eljön az idő, amikor ebből a helyzetből kilép a kánaáni nép, és leuralja őket. Másrészt, ha szolgák is, ők másképp élnek, más kultuszt gyakorolnak, és ezért mindig kísértést jelentenek. A gonoszt, a világot nem lehet megtűrni, még szolgaként se. Ha megtűrjük, életmódja mindig csábít és az Úrtól való elszakadás felé sodor. Ezért egész szívünket, lényünket engedjük át az Úrnak, adjuk Neki az uralmat életünk teljes területe felett. Ahol nem Krisztus az Úr, ott mindig veszély fenyeget.

János első levelét olvassuk immár, ez az írás szemtanútól maradt ránk (1Jn 1,1-10). János tanítvány volt, látta és hallotta az Urat. Saját életében tapasztalta meg mindazt, amiről bizonyságot tesz. Mit tapasztalt meg? Azt, hogy Jézus több mint ember, Ő maga az Ige, az Élet. Ez az Ige a világ kezdete előtt létezett, tehát Jézus nem akkor kezdte életét, amikor megszületett, Ő már létezett a világ teremtése előtt. Ez az örökkévaló Élet jelent meg a földön. Eljött és életté tett mindent. Minden általa lett. A ma embere számára nagy kérdés, hogyan és mikor jelent meg az élet a földön? Honnan jutott ide. János nem volt mai értelemben vett tudós, de ismerte magát az Életet. Találkozott Vele. Elmondja, hogy az Élet látható módon jelent meg, és ő látta Őt és hallotta. Találkozott az Élettel, befogadta a saját életébe, és követte Őt. Csak az ismeri meg az Urat, Aki találkozik Vele. Csak akkor értjük meg az életünket, ha Ő megjelenik számunkra. Hálásak lehetünk, hogy megjelent, eljött a mi világunkba, és így lehetséges az igazi életre eljutni.

Amit megtapasztalt, vagyis átélt János azt hirdeti. Ez fontos ma is. Azt hirdessük, amit magunk is átéltünk. Ha nincs személyes Istentapasztalat, kevésbé hiteles és erőteljes a bizonyságunk. Azt adjuk tovább, amit megtapasztaltunk, mondjuk el, amit az Úr cselekedett az életünkben, és amit megismertünk Belőle. János elmondja a csodát, közösségbe kerültek az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal. A hit személyes és élő kapcsolat az Úrral. Elmondja azt is, hogy Jézus az Isten Fia. Ez őshitvallás, Jézus az Isten Fia, és ezzel megvallják, hogy Ő Istentől érkezett a világunkba. Azért jött, hogy helyreállítsa az Atyával való szeretetközösséget. A kereszt által von Isten közelébe.

Jánosnak olyan üzenete van, amit az Úr Jézustól hallott. Nem a maga véleményét adja tovább, nem próbál okoskodni, hanem egyszerűen tolmácsolja a rábízott üzenetet.  Isten világosság, ez a nagy üzenet, ami azt jelenti, hogy nem fér meg a közelében semmi, ami a sötétségből való.  Ez azt is jelenti, ha valóban közösségben vagyunk Vele, akkor nincs bennünk semmi, ami a sötétségből való. Vagyis, az életünk is világossággá válik. Keményen beszél az apostol, és ezzel szétzúzza hamis kegyességünket. Ha a sötétségben járunk annak dacára, hogy hívőnek mondjuk magunkat, akkor hazugok vagyunk. Mert a hitünket az életünk teszi hitelessé. Aki bűnben él, az nem tartozhat a világossághoz, abban nem lehet jelen Isten, mert Benne nincs semmi sötétség. Márpedig ez az üzenet komoly önvizsgálatra késztet. Vizsgáljuk meg a szívünket, az életünket, van-e benne valami a sötétség cselekedeteiből. Ha igen, akkor még megtisztulhatunk. Hogyan? Jézus vére által.

Aki közösségbe kerül Vele, az megtisztul, Jézus vére minden bűntől megtisztít. Nincs más szer a bűnre, csak a vér. És nemcsak megtisztít az Úr, hanem tisztán is tart. A Vele való élő, és rendszeres közösség tart meg tisztán, tart meg a világosságban.

Ma még lehet, és szabad megvallani bűneinket, a kereszt tövében. Ha megvalljuk vétkeinket, hű és igaz Ő, megbocsátja bűneinket és megtisztít minden bűntől. Ő minden bűntől megtisztít, azt akarja, hogy semmi ne maradjon a bűnből az életünkben. Ezzel leleplezi azt a hamis gondolkodást, semmi gond, a hívő is emberből van, és vétkezik. Aki megvallja minden bűnét, azt teljesen megtisztítja. Nemcsak félig, teljesen tisztává tesz.  Ahogyan mi sem félig mossuk el az edényt, mert az akkor nem tiszta. És ha a mosogatás után találunk a tányérunkon szennyeződést, visszaküldjük a mosogatóba. A tányérra tapadt korábbi ételmaradékra nem szedjük rá a friss ételt, hanem reklamálva küldjük vissza, és azt mondjuk, nem tiszta. Az Úr sem fogadja el a bűn maradványát, a szennyfoltokat, teljesen tisztává akar tenni, mert az ilyen élet dicsőíti Őt. A szennyes élet nem dicsőíti, hanem gyalázza az Urat, hiszen a világ mutogat, és azt mondja, ilyenek a hívők? Ők beszélnek nekünk? Hogyan is gondoljuk, hogy bizonyságtétel lehet az olyan élet, ami nem különbözik a nem hívők életétől?  Ha mi ugyanúgy alkohollal tudunk jó hangulatba kerülni, ha ugyanúgy széthullnak családjaink, hogyan akarunk világítani?

 

 

Siessetek, hamar lejár!

 

Siessetek, hamar lejár,

Kegyelme már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

 

Ha elkésel, mi lesz veled?

Hogy mented meg a lelkedet?

Lezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

 

Elszáll a perc, az életed,

Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát.

 

 

Isten áldásával.