Úgy, ahogyan Jézus élt

 

T

ovább folytatódik a terület felosztása, a törzsek és nemzetségek letelepedése (Józs 17,1-18). Manassé törzsének nemzetségeiről olvasunk, ők József leszármazottai. Mindenki a neki megfelelő területet kapja, mert Isten ismeri népe fiait. Ismer Ő minket is, tudja, mi van a szívünkben, ismeri gondolatainkat, és képességeinket is.

Senki nem marad ki, és nem kerül hátrányba. Celofhád lányai sem. Bátran odaálltak Józsué elé, és Isten szavára hivatkoztak. Nem saját igényt jelentettek be, hanem az Úr szavára hivatkoztak. Ezért jó ismerni az igét, tudnunk kell, mit mondott és ígért az Úr, mert csak akkor tudunk rá hivatkozni. Ezek a lányok mernek az igére hivatkozni, az ígéretekhez ragaszkodni. Ragaszkodjunk Isten ígéreteihez. Merjük felvállalni, azt, ami meg van írva. Merjük mondani, Uram, de ezt mondtad, ez van megírva igédben, és én ehhez ragaszkodom. Celofhád lányai Mózes nevében mentek Józsuéhoz, és sikerrel jártak. Az Úr Jézus Krisztus arra bátorítja övéit, hogy az Ő nevében kérjünk bátran az Atyától és meg fogjuk kapni.

József utódai kevésnek tartották azt a földet, amit kaptak. Úgy látták ők sokan vannak, de mégsem űzték ki az őslakosokat. Ismétlődő probléma, nem engedelmeskedtek Istennek. Miért? Mert nem az Úrra és az Ő erejére néztek. Az ott élők fejlettsége, katonai ereje elbizonytalanította őket. Ne az ellenségre, ne a világ erejére nézzünk, hanem az Úrra. Lássuk meg, ahogyan korábban győzelmet adott, úgy Vele most is győzhetünk. Ne kössünk a bűnnel, a gonosszal kompromisszumot, hanem űzzük ki az életünkből. Manassé fiai nem űztek ki őket, mert arra gondoltak, ingyen munkaerők lehetnek ezek a népek. A haszon, a gazdasági fellendülés befolyásolta őket. Később azonban ezeknek a népeknek a szokásai sok gondot okoznak, sok embert eltántorítanak az Úrtól. Ne feledjük, hogy a kis leopárdokból lesznek a nagy leopárdok, a kis bűnökből a nagy bűnök. Amiket ma még uralok, az holnap fölém kerekedik.

Újabb területeket akarnak kérni, Józsué azonban rámutat, ha terjeszkedni akarnak, foglaljanak el új helyeket az őslakosoktól.  Ők nagy és erős nép, Isten gyermekei, és az Úrral képesek lesznek területeket foglalni. Ne az ellenség erejére, fejlett eszközeire, hanem az Úrra nézzenek. Mindig az Úr szavára figyeljünk, és tegyük, amit mond. Ne az legyen a szempontunk, logikus vagy nem, hanem az, ha az Úr mondta, sikerülni fog. Péter sem gondolta jó ötletnek az éjszakai kudarc után, nappal és a mélyben kivetni a hálókat, de mégis megtette, mert Jézus mondta. Megteszem, mert az Úr mondta, ez vezessen ma is.

János határozottan rámutat, azért ír, hogy aki az Úr gyermeke, ne vétkezzen (1Jn 2,1-6). Ne vétkezzen, mert lehet nem vétkezni az Úr ereje által. Azért is fontos ez, mert így egy más életet mutatnak fel a hívők. A környezet meglátja, nem egy új kultuszról, hanem egy új életformáról van szó. Aki Krisztusban hisz az már nem jár a bűnben, hanem Isten tetszésére, és az Ő akarata szerint él. Pont ez volt a bizonyságtétel, nem az addigi hagyományok, a kultusz szokásai szerint élnek a keresztyének, hanem Isten törvényei szerint. Ma is az az igazi bizonyságtétel, amikor látható a hívők és a nem hívők élete közötti különbség. És ez a különbség nemcsak tantételben, hanem életvezetésben, szokások kialakításában is látható.

Az apostol elmondja, ha valaki mégis vétkezik, van megoldás, van, Akihez oda lehet menni. Az Úr Jézust bűnbánattal felkereshetjük.  Itt nem szándékos bűnben élésről van szó, hanem ha mégis vétkezik, mert nem ismerte Isten akaratát, akkor nem kell kétségbeesni. Van megoldás. Mi a megoldás? A kereszt, Jézus áldozata. Ahogyan a hitre jutáskor átéltük, hogy Érte megbocsát az Atya, ez érvényes most is.

Jézus nemcsak áldozat a bűneinkért, hanem közbenjárónk is az Atyánál. Kegyelmet kér, elmondja, hogy az áldozat be van mutatva. Ha őszintén megbánom a bűneim, a vér eltörli. Jézusért újrakezdhetem, Érte megjavulhat a kapcsolatom az Atyával. Ő jár közben értünk. Nélküle nem működik se a hitünk, se az életünk.

János rámutat, nem elég azt mondani ismerem Istent, mert az életünk megmutatja, hogy valóban ismerjük-e Őt. Jézus is beszélt látható hitről. Amikor a bénát négyen vitték Hozzá, látta a hitüket, és az alapján cselekedett. A hit az életünkön, az engedelmességünkön keresztül válik láthatóvá. Az élő hit, engedelmes.  Ha azt mondom, hogy ismerem Istent, sok bibliai idézettel támasztom ezt alá, de nem engedelmeskedek Isten akaratának, hazug vagyok. Vizsgáljuk meg életünket az Ige fényében! Teszem, amit mond az Úr? Most még lehet korrigálni, ma még elindulhatok az engedelmesség útján. A mérce magas, mert azt írja János, aki hívőnek mondja magát, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt. Valóban úgy élek, ahogyan Ő? Amit teszek, azt Ő is megtenné? Azok a minták láthatók az én életemben is, amik Jézust jellemezték? Úgy kell élni, ahogyan Jézus élt, ilyen egyszerű ez. Nem tudást kér, hanem krisztusi életet. Egyszerű ez, de nehéz, mert nekünk nem megy. De ha elmondhatom, hogy többé nem én élek, hanem Ő él bennem, akkor menni fog. Mert a jézusi életet csak Ő tudja élni.

 

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

Isten áldásával