A minta

Z

akariás könyvéből megtudjuk, hogy bizony nem mindenki hagyta el Babilont és ment vissza az ígéret földjére (Zak 2,10-17). Sok embert visszatartott Babilon, a nagyváros, a lehetőségek városa. Ott ki tudtak bontakozni, ott az élet modern volt, és jól meg lehetett élni. Úgy gondolták, minek mennének haza, amikor ott minden elpusztult, meg ők már itt születtek, ez a hazájuk. A sátán tudja, hogyan kell Isten népét maradásra bírni, a világ kincseit kínálja fel a számára, és annak ragyogása, csábítása nagy hatással van rá.

Most azonban egy sürgető felszólítás hangzik feléjük: fussanak ki Babilonból. Fussanak, sőt meneküljenek, mert az Úr megítéli a várost, a birodalmat; az a hely, amely biztonságosnak tűnt, a pusztulás helyévé fog válni. Menekülj, Sion; szól a figyelmeztetés. A világ veszélyes hely Isten gyermekei számára. Valamikor Lót számára is hangzott az Úr szava: fusson ki Sodomából, ő eleget tett a felszólításnak, azonban a felesége, ha el is indult, de visszanézett, mert szíve a városhoz, a jóléthez rögzült. Nem tudta elengedni, és nem volt képes az Úr kegyelmét megragadni. Szabad-e a szívem, vagy én is már hozzárögzültem a világ kincseihez és nehezemre esik lemondani mindarról, amit ma kínál a számomra? Akkor tudjuk meg, hogyan is állunk, amikor valamit nem tudunk megszerezni, amire vágyunk, amit elterveztünk, ha bosszankodunk, haragosak, nyugtalanok leszünk, az azt jelzi, már a világhoz kötődünk. Ha nyugodtak maradunk, és az Úrnak és egymásnak örülünk, akkor szabad a szívünk. Engedjük el most a világot, hiszen e világ dicsősége igen hamar elmarad. 

Csodálatos a tizenkettedik vers: „Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!” Nekünk és minden Isten gyermekének így kell magára tekintenie: az Úr szeme fénye vagyok, ezért vigyáz rám. A látására mindenki vigyáz, fontos a szeme világa mindegyikőnknek, mindent megteszünk érte. Ma sok pénzt kifizetünk, hogy javítsuk a látásunkat, így tesz meg mindent övéiért az Úr. Oltalmazza, védi ma is gyermekeit, ezért nem kell félnünk, hanem hálás szívvel Rábízhatjuk magunkat. Hányszor megtapasztaltuk, hogy remegő szívvel vártunk egy eseményt, aztán az Úr csodálatosan cselekedett, „akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el” (Ézs 40,31).

Egy adventben is gyakran idézett Ige is elhangzik most, „Örülj és örvendezz, Sion leánya, mert íme, eljövök, és közöttetek lakozom – így szól az ÚR.” Ez a bátorítás, eljövök, és veled leszek, nem egyedül leszel már otthon. Mi tudjuk, hogy ez az Ige beteljesedett, hiszen Jézusban eljött az Úr, és emberi formában is közöttük lakott. Láthatták, hallhatták Őt. De szól ez az Ige nekünk is - eljön az életünkbe, sőt, vissza fog jönni. Ezért adventben legyen ez a kettős várakozás a szívünkben. Örvendeztessen meg az ígéret, az Úr jön. Ne engedjük, hogy örömünket bármi elűzze.

Fontos, hogy csendben legyünk az Úr előtt, ne vitázzunk vele, hanem várjunk Rá csendben, és engedjük, hogy megszólaljon, és átölelje lényünket jelenlétével. Az Úr a csöndben szól, legyünk ma csöndben előtte, azaz keressük a csöndet, legyen Rá időnk.

Az utóbbi versek lényege, hogy Jézus a mi főpapunk (Zsid 8,1-5). Ő az, Aki bemutatta értünk az áldozatot. Igen, mert mi fizetésképtelenek vagyunk, de Ő kiegyenlítette a számlát, adósságunkat rendezte. Mégpedig nem valami értéktelen dolgot ajánlott fel, hanem a legnagyobb értéket, a saját életét. Ennél többet senki nem adhat értünk. Ha ezt felismerjük, ebbe bele kell rendülnünk. A megrendülés azt jelenti, hogy annak ajánlom az életem, aki kész volt értem Önmagát odaadni. Aki értem lemondott az életéről, attól nem kell félnem, ahhoz bizalommal jöhetek, mert Nála jó kezekben van a lényem.

Jézus feltámadása után is, ma is főpap, de nem a mi világunkban, hanem az Atya mennyei világában szolgál.  Az igazi, a tökéletes világban az Atya trónjának jobbján ül. Ő az eredetiben foglal helyet, míg ami itt van, csak másolata az eredetinek. Az ószövetségi istentisztelet is a mennyeinek a mintájára alakult, a sátort is a mennyei minta szerint kellett Mózesnek készíteni, mert az az igazi. Isten Jézust küldte számunkra életmintául, azért, hogy Hozzá alakítsuk az életünket. A figyelmeztetés itt is elkél, hiszen fontos, hogy Őhozzá hasonlítsunk, Őt kövessük, mert Ő az eredeti. Ha eltérünk Jézustól, félrecsúszik az életünk. Azonban jó tudnunk, hogy amíg itt vagyunk, ki lehet igazítani az elcsúszásokat, a hibákat, de ez is csak Jézus által sikerülhet, hiszen nélküle semmit sem cselekedhetünk. Legyen ma is Ő a minta minden döntésünk, minden tettünk számára.

Álmélkodással csudáljuk

1. Álmélkodással csudáljuk Véghetetlen szerelmed, Ó, Isten, ha megvizsgáljuk Kijelentett kegyelmed; Ezt száj ki nem mondhatja, Nyelv nem magyarázhatja.

2. Mert az emberi nemzetet Annyira becsülötted, Hogy te egyetlenegyedet Érette elküldötted Emberi ábrázatban, Hogy élne gyalázatban.

3. Ó, Isten bölcsességének Megfoghatatlan titka! Mély tengerét szerelmének Ki értené, mily ritka; Ki ezt eszébe venné, Mélyen szívébe tenné.

4. Mi azért vígan dicsérünk, Ó, jó Atyánk, tégedet, Magasztalunk s arra kérünk, Hogy te szeretetedet Gerjesszed fel szívünkben, Jobban-jobban lelkünkben.

Isten áldásával.