Jézusról szól

A

 külső helyreállítást követően a lelki helyreállításra kap ígéretet Izráel (Zak 13,1-9). Isten nem elégszik meg azzal, hogy a templom és a város megújult, Ő az emberek belső, lelki megújulását is akarja. Nem áll meg a külsőségeknél, belülről akar változtatni. Mi gyakran megállunk a külső szépítésénél, rendbehozatalánál, megelégszünk a csillogó reklámokkal, ragyogó csomagolással, drága ajándékkal, és nem gondoljuk, hogy ez még kevés. Igazi változás akkor történik, ha tovább megyünk, ha a szívünket is át akarjuk formálni.

Igénk azt is megmutatja, hogy a belső változást nem egyszerű végbevinni. A csomagolás nem old meg semmit, mert a tartalom a lényeg. Igen, az a lényeg, mi van belül, mi van a szívünkben. Az a hangsúlyos, milyen gondolatok és indulatok feszülnek bennünk, és ki irányítja mindennapjainkat. Így szól az Ige: „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van” (1Sám 16,7). Hajlamosak vagyunk becsapni magunkat és környezetünket, a külsőt megszépítjük, vagyis kifelé szépet mutatunk, és azt gondoljuk, olyanok is vagyunk. Pedig olyanok vagyunk, amilyen a szívünk. Istennek ez a fontos, Őt nem téveszti meg sem a gazdagságunk, sem a társadalmi pozíciónk, sem a képzettségünk. Ő nem ájul el sztárságunktól sem, mert látja azt, ami belül van, azt, ami mások előtt láthatatlan. Isten a belső értékekre teszi a hangsúlyt.

Megígéri népének, hogy megtisztítja őket, megadja a megtisztulás lehetőségét a számukra és a számunkra is. Egy forrás fog fakadni a bűn és a tisztátalanság ellen. A forrásnál szomjunkat olthatjuk, de lehet benne tisztálkodni is. Ez a forrás azért adatik, hogy megtisztítsuk benne az életünket. Isten a Fiát, Jézus Krisztust küldte el számunkra, az Ő lénye, az Ő vére az a forrás, ahol a bűntől megtisztulhatunk. Karácsony napján legyünk hálásak, amiért Isten elküldte számunkra Jézust. Azért tette, hogy a belsőnk is megújuljon. Ézsaiás prófétánál olvassuk: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú” (Ézs 1,18). Krisztus vérének olyan hatása van, hogy nincs az a bűn, amire ne lenne megoldás, amit ne tudna kitisztítani az életünkből. Csak azt kell tennünk, amit János mond: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9). Boruljunk ma le az értünk született Úr előtt és őszintén tárjuk fel szívünket. Valljuk meg a saját bűneinket, engedjük, hogy az Úr megmutassa, milyen is a szívünk. Ismerjük fel, bűnös vagyok, igen, én, nem a másik. Most végre az Úr előtt ne a másikkal foglalkozzunk, ne azt mondjuk, ő sokkal rosszabb, mint én. Lássuk meg, én vagyok bűnös, az én szívemnek van szüksége megtisztulásra, nekem kell újjászületnem. Jöhetek, ahogy vagyok, hiszen az Úr Jézusnál a megvetett pásztorok és a pogány tudósok is megjelentek és leborultak. Aki bűnbánattal jön, bátran jöhet.

Ez a nap Jézusról szól, bár Róla kellene szólni minden napunknak és az egész életünknek (Zsid 12,1-3). Ezért szólít fel a szentíró, nézzünk Jézusra. Igen, nézzünk Rá, szemléljük Őt, és csak Őt lássuk ma. Úgy figyeljük Őt, hogy Rajta keresztül lássuk egymást. Ha így teszünk, ha Jézus szemével nézünk egymásra, meg fogunk lepődni. Másnak fogjuk látni az embereket. Jézus Lénye nélkül torzképet látunk, úgy vagyunk, mint az a vak, aki a Jézussal való találkozáskor először az embereket fáknak látta. Mi is gyakran mást látunk, mint ami valójában a másik. Gyakran nem az előnyére torzul a látásunk, hanem hátrányára. Sokkal rosszabbnak látjuk a másikat, mint amilyen valójában. Jézus azonban pont ellenkezőleg, Ő jobbnak lát, mint amilyenek vagyunk, Ő már azt látja bennünk, akivé lehetünk.

Tehát nézzünk ma Jézusra, engedjük, hogy elhomályosítsa a karácsonyfa, az ajándékok fényeit. Nézzük meg, mennyire mentes volt az önzéstől, nem azt nézte, Neki mi a jó, hanem azt, mi lesz számunkra az áldás, mi segít rajtunk. Nem nézte, hogy ez mibe fog neki kerülni. Ő nem pénzben kifejezhető ajándékot ad nekünk, nem akarja néhány euróval megúszni, hanem az életét, tehát a legdrágábbat, a legtöbbet adta. Amíg mi centizgetünk, addig Ő mindent odaadott értünk a kereszten. Nem mondta, hogy ez már túl sok, ennyit nem ér az ember, mert számára az élet mindennél többet ér. Karácsonykor jó lenne ezt meglátni, jó lenne ha mi tudnánk az életre, egymásra áldozni. Ne akarjuk a fa alá helyezett csomagokkal letudni az ajándékozást, adjuk mi is magunkat Neki, aztán egymásnak. Törődjünk többet egymás lelki egészségével.

A korábban felsorolt hithősök élete és Jézus személye adjon számunkra erőt az akadályok legyőzésére. Akadályok mindig lesznek. Mindig jön valami, ami elvonja az időt az Úrtól és egymástól. Azonban le lehet mindent győzni. Ne engedjük, hogy bármi, akár a karácsonyi ajándék is elszakítson Jézustól, szeretteinktől. Sem úgy ne engedjük a szakítást, hogy elégedetlenek leszünk, se úgy, hogy egy külön világba zárkózunk velük. Isten azért adta Jézust, hogy Általa egymásra is rátaláljunk, felfedezzük egymást.

Itt állok jászolod felett

1. Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem, Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem; Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy kedves légyek néked!

2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; :/: Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.

3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. :/: Terólad ömlik rám a fény: a béke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei Szép tisztasága árad.

4. Csak nézlek boldog szívvel, és nem győzlek nézni téged, :/: Szóm és erőm mind oly kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret, Hogy megfejthesse titkod!

5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: :/: Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet Magaddal: nagy örömmel!

Isten áldásával.