Cselekvő hit

N

em elég visszatérni atyáik földjére, nem elég ápolni a régi hagyományokat, szívünkben is vissza kell térni az Úrhoz (Zak 10,1-12). A próféta erre buzdítja Izráel népét. A víz azon a területen nagyon fontos volt, az élet függhet az időben hulló csapadéktól, ezért az emberek szüntelen imádkoztak, kérték az esőt. Megtanulták, hogy kérni kell, a probléma azonban abból adódott, hogy gyakran a helyi természetkultusz bálványihoz fohászkodtak, tőlük várták a csapadékot. Ezért figyelmeztették őket a próféták és érte a népet több ízben súlyos aszály is. Illés próféta idején is pont ilyen időszakot éltek meg. Mivel a nép a Baalhoz fordult, ezért az Úr megmutatta, hogy Ő az Úr az esőfelhők fölött is. Meg kell tanulni, hogy Istentől kérjünk mindent, ami szükséges az élethez, hiszen Ő az élet ura. Ő alkotott mindent és ma is a kezében van az egész teremtett világ.

Felszólítást kapunk, kérjetek esőt az Úrtól. Bátran forduljunk Urunkhoz, merjünk Tőle kérni. Nekünk is végig kell gondolni, kihez fordulunk, kitől várunk segítséget a mindennapokban? Az Úrtól kérjük és várjuk-e a segítséget? Neki mondjuk-e el problémáinkat, vagy emberekben, jósokban, varázslókban bízunk? A mai ember mindent a tudománytól vár és nem emeli fel tekintetét alkotójára. A tudomány is lehet bálvány, amikor azt gondoljuk általa mindent meg lehet oldani. Bálvány mindaz, ami azt sugallja, Istenre már nincs szükségünk.

Az életünk akkor jut egyenesbe, ha mindig jó helyre címezzük kéréseinket. Ne járjunk úgy, mint Naamán, vagy a bölcsek, hogy nem a prófétához, vagy Betlehembe mentek egyenesen, hanem előbb a királyhoz. Ne induljunk kerülőútra, menjünk egyenest Jézushoz.

Akik az Úrhoz fordulnak, Őt hívják segítségül, megtapasztalják erejét. Azt ígéri, hogy megerősíti övéit. Azt ígéri, hogy megszánja és meghallgatja őket. Építsünk erre az ígéretre, higgyük, hogy valóban meghallgat az Úr és könyörül rajtunk, amikor Hozzá fordulunk. Hányan tapasztalták meg, hogy Ő meghallotta kiáltásukat és segített rajtuk. Gondoljunk a vak Bartimeusra, akit a körülötte levők csendesítettek, ám ő annál jobban kiáltozott, és erőfeszítéseit siker koronázta. Az Úr maga elé rendelte és meghallgatta kérését és visszaadta a látását. Jöjjünk mi is ilyet kitartóan Hozzá, soha ne adjuk fel, soha ne forduljunk el Tőle, hanem bízzunk Benne.

Sokat beszéltünk már a hit fontosságáról, arról, hogy általa Isten világával kapcsolódunk össze, most a hit próbájáról hallunk. Talán azt gondoljuk, mire jó ez, vagy viszolygunk tőle, hiszen a próba  alatt valami nehéz, fájdalmas dolgokra gondolunk. Pedig a próba szükséges, az adja meg mindennek az értékét, a megbízhatóságát. Az ételt készítésekor meg kell kóstolni, ez is egy próba, ha jónak ítéljük akkor szolgáljuk fel. Bármit készítenek, mindent a használatbavétel előtt kipróbálnak, hogy valóban megfelel-e azoknak a feltételeknek, amelyek fel vannak rajta tüntetve. Isten is megpróbálja övéi életét, mert a próbán látszik meg, olyan-e a hitünk, a hűségünk, mint amilyennek látszik.

Ábrahám hitét is megpróbálta Isten, amelynek a lényege, kész és képes-e mindent Istennek adni. Képes-e odaadni azt a gyermeket is, akit sok évtizedes várakozás után kapott ajándékba. Látjuk, hogy mindent hit által tett, ami azt jelenti, hogy kész volt odaadni Ábrahámot, mert látta, hogy Isten még a halálból is képes visszaadni a fiát. Van-e ilyen látásunk nekünk, húsvéti embereknek? Látjuk-e, hogy a halálból is van feltámadás Jézus által. Ha látjuk, el tudjuk engedni egymást. Ábrahám az ígéret gyermekét, az egyetlen fiát, akin állt a jövő minden ígérete Rábízza Istenre. Ez az igazi hit, mindent rábízok, arra, akitől kaptam. Ehhez a tettéhez Isten hatalmából merítette az erőt. Hite nem vallott szégyent, mert visszakapta fiát, sőt nem is kellett feláldoznia, mert Istennek volt más megoldása. Izsák helyett, Jézus halt meg később, a kereszten. Istennek mindig van megoldása, ha merünk mindent rábízni. Ábrahám arra számított, hogy Isten képes Izsákot feltámasztani, én számítok-e Isten halál fölötti hatalmára?

Ábrahám hit által látta másképp a dolgokat, mint a családja a körülötte állók. A hit képessé tette felismerni és elfogadni Isten sorrendjét. Ezt vállalta is Isten drága embere. Nemcsak felismerte Isten akaratát, hanem vállalta is.  Ez a cselekvő hit, ennek áldása folytatódott generációkon keresztül. Mert a hit cselekedetei lehetnek jó példák a mögöttünk levők számára.

Így szólt Isten

1. Így szólt Isten egykor: - Ábrahám!

Indulj el, s utad bízzad rám!

Áldott lesz, ki jót tesz véled,

Átok sújtja ellenséged,

Nagy és erős néppé teszlek meg,

Benned megáldatik minden nép.

2. Elindult e szóra Ábrahám,

Sátort vert fel a nagy pusztán.

Hosszú útját hittel járta

Úr-Kaszdimból Kánaánba.

Iránytűje volt az Úr szava,

S hű útitársa az Úr maga.

3. Hívők példaképe, Ábrahám,

Utad boldogan vállalnám!

Hív az Úr, már régen érzem,

Itt állok most útra készen.

Kezed, Uram, hitben megfogom,

És reád bízom  a holnapom.

Isten áldásával.