Hit által

E

gyre közeledünk karácsony felé; csendesedjünk el egy kicsit, és nézzük meg, mivel van tele a szívünk (Zak 9,1-8)? Mi a legfontosabb a számunkra, mi van figyelmünk középpontjában? Sodornak az események, vagy az Úr vezet? Figyelek rá, vagy csak a saját elképzeléseimben bízok? Fontos kérdések ezek, mert Igénkben most Izráel szomszédjait, az ő magatartásukat látjuk. Az élet háborog, mert nem csupán a mai embernek kell megküzdenie az életért, nemcsak ma nehéz a megélhetés, akkor is voltak problémák. Különféle válságok és az ember ragadozó, pusztító, másokat letipró természete akkor is sokakat félelemben tartott. Egymás után jöttek a nagy birodalmak, ebben az időben a Perzsák vonulnak fel, és foglalják el az akkori világot. Mindenki uralkodni akar a másik fölött ,és ennek a kis népek a kárvallottjai. Eddig Izráel szenvedett, hiszen fogságba is került Babilon által, most az őket körülvevő népek, akik eddig hasznot húztak a zsidók szenvedéséből, és örültek is neki, most őket veszélyezteti az ellenség.

Most ezekre a népekre, Arámra, Tíruszra, Szidónra és a Filiszteusokra esik a figyelem. Ők sem maradnak ki a nyomorúságból, őket sem menti meg különleges helyzetük, nem nyújt védelmet a természet, a vagyon, csak egyedül az Úrnál van oltalom és szabadulás. Ők azonban magukban bíznak. Amit fontos kiemelni: „Mert az ÚR szemmel tartja az embereket” (1). Isten figyelméből senki nem kerül ki, nem mondhatjuk, az Úr velem nem törődik, vagy engem nem vesz észre. Még azok a népek is a szemei előtt vannak, akik úgy gondolják, az Örökkévaló csak Izráel Istene, nekik semmi közük nincs Hozzá. Isten másképp látja a dolgokat, és mi bárhogyan is vélekedünk Róla, Neki köze van Hozzánk, hiszen Ő formált minden embert. Tőle kaptuk az életünket, és figyeli, hogy arra használjuk-e, amire kaptuk. Őszintén végig kell gondolnunk nekünk is, hogy életünket, benne az időnket, erőnket, képességeinket arra fordítjuk-e, amire Isten szánta?

Ezek a népek a maguk kezébe vették az életüket, azt gondolták, megvédik magukat; Tírusz megközelíthetetlennek és bevehetetlennek gondolta magát. Bizalmát a felhalmozott vagyonába, értékeibe vetette. A mammon volt az Istene, a pénz jelentette az életet, a biztonságot. Nincs ez másként ma sem. Körülvettük magunkat pénzzel, javakkal, és minden a meglétüktől függ. Ha van pénzünk, úgy véljük, boldogok leszünk. Azonban nem egészen így történik, nem a pénz adja a boldogságot, hanem a kapcsolat, az Úrral való élő kapcsolat. Ennek hiánya folytán a leggazdagabb ember is lelkében szegény, üres és beteg.

Azonban mily csodálatos, az Ige nekik is szól. A fény beleragyog a sötétségbe, de vajon áthatol-e azon a vastag sötétségen, ami körülveszi őket? Áthatol-e az Ige a mi sötétségünkön? Engedjük-e, hogy beragyogja az életünket, és meglássuk a megoldást? Az Úr rámutat, hogy a hamis istenek nem képesek megoltalmazni senkit, a meglévő anyagi biztonság egyszercsak elmúlik. Igen, hányan élték át, hogy a tegnapi anyagi biztonság eltűnt, a felépített jólét megszűnt, és ottmaradtak kisemmizve, mint egy koldus. Jézus boldogmondása azonban pont nekik, pont nekünk szól: boldogok a szegények! Biztosan nem értünk ezzel egyet, pedig igaz, mert azt jelenti, hogy boldog, aki átéli a segítségre szorulást. Boldog, aki szükségével az Úrhoz fordul és Tőle vár segítséget. Boldog, aki karácsony felé szegény és üres szívvel közeledik, mert akkor megtapasztalja az Úr ajándékát. Isten ajándéka azonban nem valami, hanem Valaki, Jézus Krisztus.

Aki ilyen lelkülettel vár, az nem hiába teszi, mert megérkezik hozzá a Király, a Szabadító. Jó, hogy érkezik, ráadásul Ő is egyszerű, nem luxusban, hanem egyszerűségben, alázatban jön. Amikor megérkezik, várja, hogy beengedjük az életünkbe. Királyod érkezik, mondja az Ige, nem akárki. Hogyan várod? Hogyan fogadod?

Újszövetségi Igénk a hit példaképeivel ismertet meg bennünket, olyan embereket állít elénk, akik hasonlók hozzánk, de mégis mások (Zsid 11,1-6). Másságuk azonban nem emberi tulajdonságokban, képességekben mutatkozik meg, hanem hitükben. Hitük tette őket mássá, tette példaképpé. Ezzel már meg is látjuk, hogy a Biblia szerint az igazi példaképek hit által születnek. Igen, a hitben élő emberek is lehetnek példák, sőt Isten azért adta őket a világba, hogy ők legyenek a minták számunkra. Az ő életüket kövessük, kitartásukból merítsünk erőt. Miért? Mert azt látjuk, ők is hozzánk hasonló helyzetekben, gyakran még nehezebben éltek, de megállták a helyüket, akkor is, amikor mi talán összeroppannánk és feladnánk. Legyenek példák számunkra abban, hogy fel lehet állni, tovább lehet menni, mert van Isten, van, Aki győzelmet ad a számunkra.

Megtudhatjuk azt is, hogy ezeknek az embereknek a hit Isten valóságos világával való összeköttetést jelentette. A hit Isten világából merített békességet és erőt. Egy, a szem számára láthatatlan világból táplálkozik, és a tápláléka Isten szava. Hitük által bizonyosság számukra Isten, bizonyosság, hogy életük Isten ajándéka. A hit emberei számára Isten volt a középpont. Érte áldozatot is hoztak. Életükben minden hit által történik. Hit által értik meg a világot és önmagukat. Ha az élő Istenbe vetett hitet kihagyjuk, nem érthetjük meg önmagunkat sem. Akkor nem bírjuk elviselni az életet, akkor olyanok leszünk, mint Kain, aki megölte a testvérét.  Aki hit által szemléli az életet, aki így látja a láthatatlant, az inkább odaadja a saját életét, mintsem elvegye a másikét. Az nem ragaszkodik a földi világhoz görcsösen, mert ismeri Istent és az Ő világát. Aki hit által él, az más szempontok szerint igazgatja mindennapjait, az más értékek mentén él. Annak nem az ajándék, a szórakozás, a csillogás, hanem az Úr lesz a középpontban. Legyenek példák számunkra is a hit által élő emberek, és kezdjünk el mi hit által élni.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.