Tiszta ruha

I

sten gyermekei ebben a világban mindig ki vannak téve a gonosz támadásának (Zak 3,1-10). A sátán mindent igyekszik megtenni, hogy a hívőket, a tanítványokat ellehetetlenítse, és így hatástalanná tegye. Korábban az újjáépítést végzőket félemlítette meg, most a főpapot támadja, őt akarja félreállítani, szolgálatra alkalmatlanná tenni.  A sátán nemcsak az emberek körében végez lejárató akciót, hanem az Úr előtt is vádol, vagyis be akarja bizonyítani, hogy nem érdemes az Úrnak az emberrel, ezen belül választott néppel törődnie. Jobb, ha elveti a színe elől a főpapot, Jeruzsálemet, a zsidóságot. De így támad minket is, hiszen mi sem vagyunk alkalmasak a szolgálatra, nemcsak Jósua ruhája szennyes, hanem a miénk is. Ennek azonban mindig tudatában kell lennünk, hogy mi csupán szennyes ruhában járunk, az életünk tele van bűnnel. Nem vagyunk alkalmasak a szolgálatra. A sátán igyekszik minden lehetőségét kihasználni, azonban az Úr nem hallgat rá. Az Egyszerű fordítás így adja vissza ezt a verset: „Az Örökkévaló angyala azonban elhallgattatta a Sátánt: „Nem ad igazat neked, Sátán, és elutasítja vádjaidat az Örökkévaló, aki Jeruzsálemet kiválasztotta” (2). Ebből megtudjuk, hogy az Úr nem hallgat a vádakra, vagyis nem a mástól kapott információ alapján mond véleményt, hoz ítéletet. Mi hányszor mások véleményére építünk, amikor másról, sokszor egy testvérről alkotunk véleményt. Isten elutasítja ezt, és önmagára tekint. Istennél a kiválasztás az alap, nem azért népe Izráel, mert különb, hanem azért, mert feladatra, az Úr nevének hordozására választotta ki őket. A kiválasztás csodálatos, Jézusban ma is elhív, arra, hogy Isten országáról bizonyságot tegyünk, hogy Őt szolgáljuk.

Az Úr látja a valóságot, tudja, kik vagyunk, még a főpapi ruha sem téveszti meg, és tisztában van vele, hogy szennyes a ruhánk. Jósua olyan, mint a tűzből kikapott fadarab. Ez jelzi, hogy Izráel csak Isten kegyelmének köszönheti megmaradását; az Úr úgy emelte ki a fogságból, ahogyan a tűzből kikapják a fadarabot. Már jól belekapott a láng, az elhamvadás fenyegette, de kívülről valaki lenyúlt érte és kiragadta. Így volt Izráel, eltűnt volna népek süllyesztőjében, de az Úr könyörült rajta, kiemelte népét, és hazavitte. Azonban így állunk mi az Úr előtt, így lát Ő engem is, szennyes a ruhám, és nem tudom lecserélni. Olyan vagyok, mint a tűzben levő fadarab, nincs esélyem a bűnnel szemben, de az Úr megkönyörült rajtam, lenyúlt a magasból értem. „Lenyúlt a magasból, és fölvett” (Zsolt 18,17).

Isten megoldása az, hogy átöltöztet, leveteti a piszkos ruhát, csakis Ő tudja elvenni bűneinket, Ő képes felszabadítani életünk minden terhe alól. Mi már tudjuk, hogy ez a kegyelem, mindez azért lehetséges, mert az Úr Jézus átvállalta adósságunkat a kereszten. Az Ő vére tisztít meg minden bűntől.

Itt is elhangzik, hogy a kegyelem teljes életváltozást jelent, azt, hogy most már Isten útján jár Jósua, az Igéjéhez méri életét, döntéseit. Az Igére alapozva hozza meg ítéleteit is. Bűneink megbocsátása új életre kötelez. A távlatok is felragyognak: a Sarjadék már előremutat az Úr eljövetelére, akiben majd eltörlődnek a bűnök. Ő azért jön, hogy halála által eltörölje a bűnt. Akik hittel és bűnvallással járulnak elé, megtapasztalják mindezt. A Sarjadék hozza el számunkra azt, amire vágyunk: „Abban az időben mindegyikőtök békességben és bőségben fog élni” (10 Egyszerű fordítás). Ez a békesség és bőség Krisztusban érkezik az életünkbe.

A szentíró elmondja számunkra, mivel  Izráel a bűn miatt képtelen volt a törvény szerint élni, ezért új szövetséget kötött Jézus által velünk (Zsid 8,6-13). Az új szövetség nem olyan lesz, mint a régi, hanem ez már a szív megváltozásán, újjáformálásán alapszik. Isten a megtérőnek a szívét változtatja meg, megtisztítja a bűntől, és így alkalmassá teszi arra, hogy Neki éljen.

Csodálatos ígéret hangzik el: „bűneikről többé nem emlékezem meg” (12). Ez egy nagyszerű ígéret, mert amit az Úr megbocsát, azt elfelejti. Bizony, mi hányszor előhúzzuk és érzékeltetjük a másikkal, mit követett el korábban, vagy hogyan viselkedett velünk szemben. A megbocsátás azt jelenti: nincs többé, el van felejtve, ezért nincs már miről beszélni.

Magára vette szennyes ruhámat

1.  

Magára vette szennyes ruhámat,

Így békíté meg Istent, Atyámat.

Így békíté meg, így békíté meg

Istent, Atyámat.

2.  

Kín, mely Őt érte, nekem volt szánva,

De Ő fölvitte a Golgotára,

De Ő fölvitte, de Ő fölvitte

A Golgotára.

3.  

Szerető szíve szakadt meg értem,

Hogy eltörölje mind, mind a vétkem.

Hogy eltörölje, hogy eltörölje

Mind, mind a vétkem.

4.  

Jézus, Te drága, mit adjak Néked?

Összetört szívem hozom Elébed,

Összetört szívem, összetört szívem

Hozom Elébed!

5.  

Dicsőség Néked, szent Vőlegényem,

Hogy eljössz értem, s fölviszel mennybe.

Hogy eljössz értem, hogy eljössz értem,

S fölviszel mennybe!

Isten áldásával.