Folytassuk a sort!

A

z Úr szava szól ismét Izráelhez, és rajtuk keresztül hozzánk (Zak 12,1-9). Így készülhetünk az ünnepre, az Úrnak van szava hozzánk ma is. Tulajdonképpen ez tölt fel reménnyel, Isten szól, ettől lesz különleges nap karácsony és minden nap ezáltal válik értelmessé. Életünk értelmét az adja meg, hogy Isten szól, mi pedig figyelhetünk szavára.

Azért szól az Úr, hogy gondolkodjunk el rajta, engedjük át lényünkön, és halljuk meg, amit mond a számunkra. Mit mond most az Ige? Először is rámutat, Isten teremtette a világot, minden a kezéből származik, és minden a kezében van. Semmi nem kerüli el a figyelmét. A teremtett világot ma is Urunk igazgatja. Nem vagyunk kiszolgáltatva sem az elemeknek sem az embernek. 

Megtudjuk, hogy Ő alkotott lelket az embernek. Fontosnak tartom a lélek megalkotását, azt, hogy a szentíró ezt hangsúlyozza, rámutatva, hogy nem pusztán anyag az ember. Sőt, az anyagot a Lélek teszi élővé. A lélek nem egyenlő az értelemmel, a tudással.  Az Úr Jézus is rámutat a lélek szerepére, amikor hangsúlyozza: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Mt 4,4). Az Ige táplálja a lelket, ha csak kenyérrel élünk, a testet tápláljuk ugyan, de a lélek elsorvad. Nagy kísértés így ünnepek táján, hogy a testi táplálék túlzott szerepet kap. A készülődés minden időnket kitölti, és nem jut időnk a lélek táplálására. Pedig a lélek táplálása fontos, hiszen lényünk örökre megmarad, míg a test elporlad.

Isten népének soha nincs nyugta ebben a világban, a gonosz állandóan fellép ellene, el akarja pusztítani. Miért? Mert amíg jelen vannak a tanítványok, korlátokba ütközik, hiszen Isten gyermekei a földi élet során Isten helyreállító és állagot megőrző eszközei. Amit a gonosz pusztít, azt az Úr népén keresztül helyreállítja, másrészt az egyház jelenléte lassítja a gonosz munkáját. Erre készíti fel Isten Izráelt, ne gondolják, mivel hazaértek, a templom és a város építése is újraindulhatott, hogy már többé nem lesznek gondok, nem fog támadni a gonosz. De igen, azonban ők Isten ígértére támaszkodhatnak. Így vagyunk mi is jelen a világban, áll Isten ígérete, és ebbe kapaszkodva haladhatunk előre. Nekünk van fogódzónk a legnehezebb időkben is, mégpedig az Úr szava, amely a kezünkben van. Oly nagyszerű úgy kinyitni a Szentírást, hogy tudom, ez az én Uram számomra írt levele. Milyen jó egy számunkra kedves személy levélét kézbe venni, tudjuk, a sorok mögött ő van, az ő hangja szól hozzánk. Így olvashatjuk mi is a Bibliát, és így, ilyen szívvel hallgathatjuk az igehirdetéseket is. Szerető Gazdám szól most hozzám.

Az lesz a csodálatos, amikor Jeruzsálem úgy megerősödik hitében, hogy egész Júda, tehát a hozzá tartozó, körülötte levő települések látják hitét, felismerik, hogy az Úrba vetik bizodalmukat. Ezt látva ők is megerősödnek, megbátorodnak. Adja az Úr, hogy a mi életünket látva a környezetünk is azt a következtetést vonja le, hogy Isten a mi erősségünk. Ahogyan a zsoltáros írja: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk; igen biztos segítség a nyomorúságban” (Zsolt 46,2).

Csodálatos látni a múlt hitharcosait, akik semmilyen problémától nem ijedtek meg, akik az Úrra néztek és így nem ismerték azt a szót, meghátrálás (Zsid 11,30-35). Ige, Isten gyermekei nem a meghátrálás emberei, hanem a hitéi, a hitben való előrehaladás emberei. Arra gondoltam, vajon a mi nevünk benne lesz-e a jövendő hit hősei névsorában? Úgy fognak-e ránk emlékezni, mint akik hit által látták a láthatatlant és legyőzték az akadályokat? Vagy a gyávák, a magukat siratók és féltők, a kényelmet szeretők csoportjában leszünk?

Mit is jelent a hit? Mit jelent a hitben való élet? Józsuéék számára Jerikó bevételét. Ott álltak a megerősített város körül, és semmi esélyük nem volt arra, hogy azt bevegyék és elfoglalják. Azonban nem magukra és haditechnikájukra, emberi képességeikre, hanem Isten ígéretére néztek. Ezáltal a lehetetlen lehetségessé vált.

Ráhábnak, a pogány parázna nőnek pedig a megmenekülést, az életet jelentette az Istenben való hit. Sőt, a jövőjére is kihatott, mert ő, a pogány, a választott nép körén kívül álló, hit által belekerült a Messiás családjába. A kegyelem nagy dolgokra képes. Aki hisz, életet nyer, és Isten olyan meglepetésben részesíti, amire soha nem is gondolt. Igen, aki feltétel nélkül az Úrra bízza magát, hatalmas meglepetésben részesül. Az élő hitet mindig megjutalmazza az Úr. Hogyan is gondolhatott az a néhány galileai halász arra, hogy ezredévek múlva is ismerik majd a nevüket, és amit leírtak, népek számára lesz útmutatás a boldog, a célba tartó élet szempontjából. De hit által elindultak Jézus nyomában, és maradandót alkottak. Mi is induljunk így bátran, gyarapítsuk a hitben járók létszámát, tegyük kifogyhatatlanná a névsort.

Isten országának, a hitnek nagyszerű harcosai mindezek, akikről itt szó van. Mennyi mindennel szembekerültek, ám győztek. Győztek, mert az Úr erejére támaszkodva küzdöttek, és nem hagyták magukat legyőzni. Mert aki hű marad a hitében, ha megölik, sem válik legyőzötté. Vigyük mi is ilyen diadalmasan előre az evangéliumot, nem feledve, hogy világunknak szüksége van rá. Ez az egyedüli orvosság minden problémára. Az evangélium képes átformálni a világot és az embert. Vállaljuk bátran a jó hírt, ha néha elutasítanak is.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3.      Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.