H
|
árom hónap
múlva ismét megszólítja az Úr Zakariást (Zak 1,7-17), és üzenetet, újabb
szolgálatot kap. Zakariás most éjjel kapja az Úr üzenetét, vagyis napszaktól
függetlenül megszólítható. Soha nincs úgy elfoglalva dolgaival, önmagával, hogy
ne hallaná Isten megszólítását. Mindig megszólítható vagyok? Vagy kijelölöm,
mikor jöhet az Úr? Hiszen gyakran így vagyunk, megmondjuk, ekkor tartunk
csendességet, tehát ezt az időt Istennek szenteljük, és ekkor jöjjön az Úr.
Vajon nem fordítva kellene ennek is működni? Nekünk kellene az Úr hívásakor
mindent félretenni, és mondani, amit a gyermek Sámuel: „Szólj, Uram, mert
hallja a te szolgád” (1Sám 3,10).
Egy völgyben lovagló személyt lát a próféta, aki mögött különböző színű
lovasok voltak. Ezt látva a próféta megkérdezi: „Mik ezek, Uram?” Ekkor egy
angyalt lát, aki kész arra, hogy mindent megmutasson a számára. Tehát az üzenet
képsorozatban érkezik, és Isten angyala fogja a szimbólumokat, a képsorokat
érthetővé tenni a számára. Van, amikor az Ige sem érthető számunkra azonnal, de
ha az Úrhoz fordulunk, Szentlelke által fel fogja annak üzenetét tárni
előttünk. Azért van az Ige, hogy általa megértsük Urunkat, azonban ehhez
tusakodásra, imádságra is szükség van. Soha ne adjuk fel ha azonnal nem értünk
valamit, hanem kérjük Urunkat bontsa ki számunkra az üzenetet.
A mirtuszfák között áll egy férfi, aki feltárja a lovasok jelentőségét,
megtudjuk, Isten követei, akik körbejárták a földet. Tehát Istennek tudomása
van mindarról, ami itt történik. Szemmel tartja világunkat, és odafigyel az Ő
népére is. A küldetést végrehajtva békességről és nyugalomról számolnak be, ami
azt jelenti, hogy a perzsa birodalom háborúi véget értek, a területükön béke
van. Azonban Isten népe életében még nincs békesség, a város és a templom
romos, ezért az Urat kérdik, mikor könyörül meg rajtuk. Igen, a világban lehet
békesség, de az Úr népe életében nem lehet addig békesség és nyugalom, amíg
elnyomásban élnek, amíg az egyház romokban hever. Az Úr gyermekei számára a
saját házaik, vállalkozásuk fejlődése még nem adhat megelégedést, hanem küzdeni
kell Isten országa épüléséért.
Az Úr kedves és vigasztaló szavakkal válaszol, mert eljött az idő, amikor
változtatni fog a helyzeten és jóra fordítja népe életét. Az Úr megkönyörül
népén, fel fog épülni a város a templom. Bővelkedni fognak még városaim a
jóban, mondja az Úr. Igen, a Rá figyelő, Neki engedelmeskedő nép megtapasztalja
a bőséget. Mert bőség az Úr jelenlétében található. Maga az Úr Jézus is azt
mondta: „én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek” (Jn
10,10). Urunk bővelkedő életre hív el, ami elsősorban nem az anyagi bővelkedést
jelenti, hanem a kegyelemben, a békességben, a krisztusi életben való bőséget
hozza el a számunkra.
Tovább folytatódik a bizonyítása annak a ténynek, hogy az Úr Jézus az
igazi főpap, átvette lévi fiaitól ezt a tisztséget. Az ároni papság által nincs
tökéletesség, hiszen a papok és a főpap is bűnös ember, míg Jézus, bűn nélkül
való, Isten Fia. Új pap, új törvényt hozott, az élet törvényét, hiszen Ő maga
az Élet. Nem testi parancsolat, tehát nem emberi örökség alapján lett főpappá,
hanem a romolhatatlan élet által. Azt jelzi ez, hogy az élet elpusztíthatatlan.
Jézust meg lehetett ölni, de nem lehet elpusztítani, mert az Élet nem pusztul
el. Az élet romolhatatlan, ezt ajándékozza az Úr mindazoknak, akik hisznek
Benne. Az ószövetségi törvény egy jobb reménységhez, Krisztushoz vezet, általa
közeledhetünk Istenhez. Jézus nélkül nem juthatunk Isten közelébe, tehát nem
igaz, hogy minden út Istenhez vezet. Egy út van, ez Jézus. Maga Jézus is erről
tesz bizonyságot: „Én vagyok az út” (Jn 14,6).
Arra is rámutat a szentíró, hogy Jézus egy jobb szövetség kezese lett,
igen, mert ez a szövetség az Ő áldozatára épül. Hibátlan és tökéletes áldozat
ez, nem kell kiegészíteni, ezért mi már Hozzá jöhetünk bűnbánattal, és Érte az
Ő áldozatáért megkaphatjuk bűneink bocsánatát. Legyünk érte hálásak Urunknak.
Köszönjük meg életünk odaszánásával.
Új szövetséged elfogadom
1.
|
Új szövetséged
elfogadom,
Magam egészen odaadom, Nem tartok semmit, legyen Tiéd, Félelmeimtől irgalmad véd! |
2.
|
Áttört kezedbe kezem
teszem,
Ne engedd, kérlek, ha elveszem. Láncolj magadhoz örökre már! Nincsen itt részem, nincs, ami vár. |
3.
|
Hű lenni nékem, tudom,
nehéz,
De szívem, lássad, hű lenni kész. Járva az utat, ha botlanék, Emelj magadhoz keresztedért.
Isten áldásával.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése