Törekedjünk a tökéletességre

A hazatérést követően a lelki építkezés nehéz faladata következik, az Igéhez kell igazítani a hazatértek életét. Ez bizony nagyon kemény feladat, hiszen először el kell az életükből azokat a szokásokat távolítani, amelyek a fogságban rakódtak rájuk. Megtudjuk, hogy az idegen népek hatással voltak a zsidóságra. Nem tudtak a Babilonban élő népektől teljesen elhatárolódni, hanem egy idő után már ők is úgy cselekedtek, ahogyan azok az emberek. Amikor azután hazatértek, a szent földön is úgy igyekeztek alakítani életüket, ahogyan azt idegenben tették. Elsősorban a házasság terén látszódott ez meg. Itthon sem a törvény szerint alakították kapcsolataikat, hanem összeházasodtak a pogány népekkel. Ezsdrásnak tudomására jut ez, és elszomorítja. Felismeri, hogy itthon nem lehet úgy élni, mint idegenben, vissza kell térni Isten akaratához. Amikor a tékozló fiú hazatért, levették róla a régi ruhát, és új ruhába öltöztették, ezzel jelezték, hogy otthon már nem élhet úgy, amint eddig tette. A régi ruha a régi élet, az új ruha pedig az új, az Isten akarata szerinti élet kifejezője.

Ezsdrást megrendítette, földre sújtotta ez a hír. Ő nem tért napirendre felette, hanem bűnbánatot tartott az Úr előtt. Mit kezdünk mi a vétkekkel? Ezsdrás az Úr elé vitte. Imádságban tárta fel szívét Isten előtt. Ebben megoldást kapunk a magunk számára és mindazok számára, akik fontosak nekünk. A megoldás az imádság. Családunk, gyülekezetünk problémáit is feltárhatjuk Urunk előtt. Ezsdrás számára szégyen, amit hall, szégyenkezik az Úr előtt. Nem fogadja el, nem törődik bele a mai helyzetbe, hanem szégyelli. Tudunk-e szégyenkezni Urunk előtt, azért, ahogyan a mai ember él?

Ezsdrás bűnbánatot tart, amelyben megvallja az Úr előtt bűneiket. Meglátja, hogy a bűnök miatt kerültek idegen királyok uralma alá. Tehát mindaz, ami érte őket, amin keresztülmentek, az nem véletlen, hanem a bűneik következménye. Mert ma is érvényes, amit vet az ember, azt aratja is.

Azt is fontos meglátnunk, hogy amikor Ezsdrás meghallja a vezetők panaszát, nem mindjárt fordul a néphez, nem szidja őket össze, hanem mielőtt bármit is tenne, Isten elé járul. Indulatait, mert láttuk, heves indulatok töltötték el, az Úr előtt dolgozta fel. Ügyelt arra, hogy ne zúdítsa másokra haragját. Ez az ember nem indulatból cselekedett. Ezt nekünk is meg kell tanulunk, akkor is, ha néha kevés időnk van, és azonnal kell döntenünk és cselekednünk. „Ha haragudtok is ne vétkezzetek; beszéljetek a szívetekkel az ágyatokban, és csillapodjatok” (Zsolt 4,4). Nagyszerű lehetőség ez, nem kötelező azonnal reagálni; ezt mondja az Úr Jézus is, amikor azt kéri, hogy legyünk szelídek és alázatos szívűek.

Ezsdrás felismeri, hogy a szabadítást és az otthoni helyreállítást is az Úrnak köszönhetik. Nem a maguk erejéből jöttek el a fogságból, hanem Isten nyitotta meg a kaput, vezette haza őket, majd tette lehetővé az újjáépítést. Életükben minden Isten ajándéka, de nem igazán látják ezt - vajon mi felismerjük-e? Megköszönjük-e Urunknak szabadítását, az új életet és az általunk elrontott élet helyreállítását? Mert a mi kezeink között elromlik az élet, ám az Úr képes helyreállítani azt.

Hányszor panaszoljuk, hogy rosszul bánik velünk az Úr; Ezsdrás meglátja, hogy Isten hagyott egy maradékot, tehát nem érdemeik szerint bánt velük. Ez a kegyelem. Hiszen mi a halált érdemeljük; a bal oldali lator felismerte, hogy ők jogosan vannak ítélet alatt, ők ezt érdemlik, de Jézus büntetése nem jogos.

Azért halt meg és vállalta magára bűneinket, hogy ma is legyen maradék, hogy megkapjuk azt, ami nem jár, az új, az örök életet.

A zsidókhoz írt levél szerzője megszabja a hívők útirányát (Zsid 6,1-8). Azt mondja, törekedjünk a tökéletességre. Igen, ez a cél. Ne rekedjünk meg csak a napi Ige olvasásánál, hanem törekedjünk többre. Kezdjük el olvasni valamelyik evangéliumot és mellette a Zsoltárok könyvét. Mehetünk fejezetről fejezetre, ahogy az időnk engedi. A zsoltárokból pedig legalább naponként egyet, bár a napi háromszori zsoltár lenne az ideális. Hiszen általában naponta háromszor táplálkozunk. Amennyit megadunk a testnek, azt biztosítsuk lelkünk számára is. Néha úgy tűnik, hogy nincs növekedés a Bibliaismeretünkben és az Úr ismeretében, újra és újra ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozunk. Mert nagy dolog az, hogy bármikor újra lehet kezdeni a tanítványságunkat, de ha állandóan csak újrakezdünk, nem jutunk előre. Vannak örök kezdők a nyelvtanulásban, de úgy látszik, a hit terén is. Egyszer kell elindulni és utána az Úrra támaszkodva továbbhaladni.

Az író azt mondja, hogy akik elestek, lehetetlen, hogy ismét megújuljanak a megtérésre. Hogy is van ez? Hiszen mindig azt mondjuk, ha elestünk, ne keseredjünk el, mert fel lehet állni. Arról van itt szó, hogy valakik, akik megismerték Jézusban a Megváltót, most tudatosan megtagadják Őt. Aki felismerte Jézusban a Krisztust, és megtapasztalta a kegyelmet és Isten országa áldott erőit, de egy idő után megtagadja, azaz, azt mondja: Jézus nem a Krisztus, az nem tud újra megújulni.

A szentíró ezt írja: lehetetlen dolog, hogy ismét megtérjenek. De nem Isten felől, hanem saját maguk felől nézve. Úgy megkeményednek, annyira bezáródik a szívük, hogy nem találnak oda már Krisztushoz. Júdás a tagadása után nem talált oda Krisztushoz, már nem látta meg, hogy még mindig mehet Hozzá, így eldobta az életét. Ezért ragaszkodjunk Urunkhoz, akkor is, ha pillanatnyilag sokba is kerül. Mózes elhagyta Egyiptom gazdagságát a választott népért cserébe. Mi is válasszuk Jézust, a világ összes kincse ellenében.

Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

Isten áldásával.