A győztes evangélium

I

zráel népe hasonló az iskolás gyerekekhez, amíg a tanító az osztályban tartózkodik, rend van, ha elhagyja a termet, elszabadul a pokol, zűrzavar, hangoskodás tapasztalható (Neh 13,23-31). Amíg Nehémiás Jeruzsálemben lakott, rend volt, a nép helyreállította a városfalat, megújította az istentiszteletet, énekkel dicsérték az Urat. Amint visszament a királyhoz, minden megváltozott, odalett a fegyelem, az engedelmesség és a tisztaság. Ismét összekeveredtek az ottani népekkel, és átengedték nekik az irányítást. Nem akartak harcolni, mások lenni, inkább alkalmazkodtak, feladták önmagukat, küldetésüket, Isten akaratát. Mennyire hasonlítunk mi is ezekhez, amíg látnak minket, tartjuk magunkat, hívő képet mutatunk, de ha kikerülünk a gyülekezet figyelme alól, eltávozunk a templomból, véget ér a bibliaóra, megváltozunk. Inkább a világ szokásaihoz kezdünk igazodni, mint az Igéhez. Miért? Mert ez könnyebb, és úgy tűnik, általa békességben élünk.

Azonban nem lesz békesség, mert a gonosz egyre jobban átveszi az uralmat, egyre több mindenre ráteszi a kezét. Minden addigi szokásnak a feladására késztet, azonban ezzel önazonosságunkat adjuk fel. Ezek az emberek anyanyelvüket is beáldozták már a békességért, nem beszélték a hébert, az Ige nyelvét. Isten népe nem beszélte saját nyelvét, nem értette már Isten szavát. A világ gyorsan átformál, és eléri, hogy ne értsük az Igét, ne értsük mennyei Atyánkat.

Nehémiás, amikor visszaérkezik, zűrzavart talál, azonban ezt nem tolerálja, felismeri, hogy tenni  kell ennek megszüntetéséért, és bizony elég kemény döntéseket hoz. Mielőtt megbotránkoznánk Nehémiás magatartásán, látnunk kell, hogy ő Izráelt egységesen Isten népeként látta, mint ahogy az is volt.  Fájdalmat okozott neki, ahogy Isten népe élt, tudta, hogy az Úr megtiltotta a keveredést, mert az mindig elhajlással jár. A helytartó mindebben az Úr elleni engedetlenséget és hűtlenséget fedezte fel. Fájt neki a hűtlenség, és igyekezett mindent megtenni, hogy megtisztítsa a népet, és a törvény alapjára állítsa az életüket. A bűn ellen csak akkor érünk el eredményt, ha határozottan lépünk fel, egyébként alul maradunk. Ha fáj a bűn és őszinte bűnbánattal megtérünk, az Úr megbocsátja vétkeinket, de ezt követni kell a gyakorlati reakciónak.  Nem elég megbánni a bűnt, hanem szakítani is kell vele. Ehhez az Úr Jézus Krisztusban kapunk erőt, Ő szabadít meg a bűn hatalma alól, elvágja a kötelékeket, így most már képesek leszünk Őt követni, Neki engedelmeskedni.

Nehémiást elszomorította, hogy ahhoz a bűnhöz tértek vissza, ami már annyi fájdalmat okozott a számukra. Még a nagy király, Salamon is ezen a területen vétkezett és bukott el. Később is mindig problémát okozott a keveredés, mert nem a pogány népek vették át Izráel hitét és életvitelét, hanem Isten népe igazodott a pogányokhoz. Nehémiás azonban ezt nem fogadta el, nem képviselte azt a hamis felfogást, hogy megváltozott az élet, hanem ragaszkodott Isten akaratához. Mert nem Isten gyermekeinek kell a világ hatásaihoz alkalmazkodni, hanem nekik kell hatást gyakorolni a világra. Vajon van-e Isten mai népének hatása környezetére? Átalakulnak-e az emberek a belőlünk áradó világosság által? A só ízesít és tartósít-e ma?

A Bárány kezében van a tekercs, és Ő töri fel a pecséteket (Jel 6,1-8). Minden a Bárány kezében van, a jelen és a jövendő egyaránt, és ott jó helyen van. Ha még nem bíztuk Rá magunkat, tegyük meg, mert ez a legjobb döntés, amit hozhatunk, Istenre bízni magunkat. János látja az első pecsét feltörését, látja, amint az első élőlény szavára egy fehér ló jön elő és győzelmesen halad útján. Sokféle magyarázatot fűztek már a négy lovashoz, így az elsőhöz is. Vannak, akik az Úr Jézust látják benne, mások az Antikrisztust és a megtévesztés lovasát.

A négy ló egymással párhuzamosan vágtat a földön, jelen vannak mindenkor. Hol itt, hol ott jelennek meg, mindig a földön végzik munkájukat. Három lovas nyomában mindenütt a nyomorúság, gazdasági válság, szegénység, éhség, betegség, békétlenség, háború, pusztulás jár. A három lovas pusztítja az embert. Mindent megtesz, hogy zűrzavar és nyomorúság legyen a világban. Tehát ezek jelen vannak, és a mi életünket sem kerülik ki. Mikor melyiknek van nagyobb hatása, de végzik munkájukat, a cél, hogy pusztuljon az ember, és eltávolodjon az Úrtól. Mindezek az események úgy formálják az emberiséget, hogy Isten ellen forduljanak, Őt tegyék felelőssé.

Azonban azt is látjuk, hogy nemcsak sötét színek vannak jelen, nemcsak pusztító lovasok száguldanak. Van más lehetőség is. Az első lovas fehér színű, és ez már felüdülés a sok sötét szín, sötét esemény közben. Erről a lovasról nem olvasunk pusztító hatást és cselekedetet. Igaz, győz és győztesen jár, de győzni nemcsak háborúban lehet. A győzelem nem feltétlenül jelent pusztítást, vérontást. Van olyan győzelem is, ami pozitív tartalmakat hordoz. A sportolók győzelme nem jár pusztítással. Az ő győzelmük nemes harcnak a következménye. Így ez a lovas is nemes harcban járja a világot. Az evangéliumot látjuk, amint győztesen terjed szét a világban. Ha körülveszi is a pusztítás, az ellenállás, ha sokan mártírrá válnak is, az evangélium elterjed az egész világon. Már János is azt látta, hogy a mustármag egyre terebélyesebb fává növekedett.

Tehát van reménységünk, ha a világ egyre gonoszabb is, jelen van az evangélium, így van reménység a számunkra. Amíg jelen az evangélium, addig van lehetősége még a leggonoszabbnak is a megtérésre az új életre. Amíg a fehér lovas a földet járja, nem kell elcsüggedni, mert van lehetőség kikerülni a gonosz befolyása alól. Rajtunk áll, melyik lovas seregébe állunk be. Aki a fehér lovast követi, nemes harcot vállal, hiszen a gonosz ellen küzd, és örök életet talál.

A három pusztító lovas is csak kapja a hatalmát, addig vágtathatnak, amíg meg van számukra engedve. Ők is a Bárány könyvet tartó, pecsétet feltörő kezéből indulnak. Egyszer lejár az idejük. Lássuk meg, hogy a három sötét lovas nyomában mindig ott van a fehér lovas, ott jár a kegyelem. A nyomorúság elvégzi a maga munkáját, és gyakran a fehér lovas, tehát az evangélium arat győzelmet utána. Sok üldözést, nagy háborút ébredés követett, mert a szenvedések hatására bűnbánattal fordultak Istenhez a túlélők. Álljunk a fehér lovas szolgálatába és vigyük az evangélium győztes üzenetét.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.