Elköteleződés

A

 bűnbánó és múltértékelő imádságot egy írásbeli szerződés elkészítése követte (Neh 10,1-31). A szerződésben kifejezték, hogy komolyan akarják venni Isten szavát, és valóban odaszentelik magukat az Úr szolgálatára. Az írással a komolyságot, az elszántságot mutatták meg. Mert a szó elszáll, az írás pedig megmarad, amit írásban vállalnak, azt bármikor számon lehet kérni, az megmarad. Ilyen komoly odaszánásra van szükség, egy egész életre szóló elkötelezést vár az Úr. Az Úr elhívása egy életre, sőt örök életre szól. A tanítványok is felismerték, hogy amikor elindulnak Jézust követni, életre szóló döntést hoznak. Innen nem lehet visszafordulni, menni kell a Mester nyomában.

Ezek az emberek elkötelezték magukat Isten törvénye mellett. Rádöbbentek, hogy eddig pont ez hiányzott az életükből. Azonban Isten Igéjét nemcsak az istentisztelet alatt tisztelik, nemcsak a tóratartóban őrzik, hanem aszerint élnek. Az Úr erre hív, éljünk az Ige szerint, és ezt kellene nekünk is felismerni. Az Ige szerinti életvezetésről van szó, ezt kéri tőlünk az Atya.

Mit jelentett mindez a számukra? Azt, hogy gyökeresen megváltoztatják eddigi szokásaikat, ami nem is volt egyszerű. Ez a döntés azt jelentette, hogy családi életüket is az Úr akaratához igazítják. Nagyon komoly döntést kellett meghozniuk: nem házasodnak össze az ottani pogány családokkal.

Mindez azt jelenti, hogy komolyan tanulmányozták a Szentírást, megkeresték, hogy mit mond Isten például a házassággal kapcsolatban. Így azután meglátták, hogy Isten gyermekei nem házasodhatnak össze az ottmaradt pogány népek fiaival és leányaival. Ráadásul Izráel történetére visszatekintve meglátták azt is, milyen sok probléma származott a pogányokkal való összeházasodásból. Ezek a kapcsolatok nagy veszélyt jelentettek Isten népe számára. A pogány családokon keresztül az ő vallási szokásuk, a hitük is bekerült Izráel életébe. Most azonban ezzel szakítanak. Az új élet feltétele a teljes szakítás a múlttal, a bűnnel, a világgal, és ők ezt meg is teszik. Mi is vegyük az életünk minden területén komolyan az Úr szavát. Igéjét azért adta, hogy könnyebben tájékozódhassunk a világban, és ne tévedjünk el. A házasság kérdése ma is fontos terület, figyeljünk az Úrra, kérjük ebben is a Vezetését.

A filadelfiai gyülekezet a következő közösség, amely levélnek örülhet. János postás szorgalmasan, hűségesen kézbesíti őket (Jel 3,7-13). A Gazda diktál, a titkár pedig írja. A filadelfiai gyülekezet angyalának is, ő sem marad ki a sorból. De az is lehet, hogy János kérdezte, nekik is kell-e írni. Még mindig van írnivaló. Az Úr csak annyit felel, nekik is. Ő látja, hogy nekik is szükségük van bátorításra, akkor is, ha nincs különös probléma velük. Nemcsak akkor kell foglalkozni a másikkal, ha bajban van. Mi megszoktuk, hogy csak arra figyelünk, akinél valami gond van. A sok problémás fiatal, vagy akár felnőtt is gyakran azért él feltűnő módon, azért fordul drasztikus tettekhez, azért hajt végre bűncselekményt is, mert akkor figyelnek rá. Az öngyilkosság is bizonyos szinten figyelemfelhívás. Most foglalkozni fognak velem, beszélnek rólam. Az Úr számára nincs szükség deviáns magatartásra ahhoz, hogy figyeljen ránk. Neki mindenki fontos.

Ezt a gyülekezetet nem részesíti feddésben az Úr, itt rendben mennek a dolgok, mindenki figyel fölfelé és teszi a dolgát, mégpedig hitben és engedelmességben teszi. Az Úr úgy mutatkozik be, mint akinél ott van a Dávid kulcsa, vagyis a lehetőségeket Ő adja, és Ő veszi el. Ahol kinyitja a bizonyságtétel, a misszió előtt a kaput, menjünk bátran, mert senki nem zárhatja be. Ne figyeljünk másokra, ne tekintsünk a durva hangokra - kiabálásnál, ökölrázásnál többet nem tehetnek. Mi pedig hányszor megrémülünk, és nem merünk tovább menni. Pedig, ha az Úr megnyitotta az ajtót, ne féljünk, még ha oroszlánt látunk is, mert az kőből van, tehát veszélytelen.

Viszont ha azt tapasztaljuk, hogy a kapu, amerre mennénk, zárva van, ne ácsorogjunk előtte időt töltve és fölöslegesen, mert úgy sem tudjuk kinyitni. Egyedül az Úr képes rá, és ha bezárta, ne töltsük egy helyben állva az életünket, hanem keressük meg a nyitott ajtót, és azon menjünk tovább.

Ez a közösség kevés erővel rendelkezett, de az is elég volt arra, hogy megtartsa az Úr Igéit. A kevés erő pont elég a hűséghez. Mindig annyi erőt kapunk, amennyire az adott helyzetben szükség van a helytálláshoz. Ne sok erőre várjunk, hanem éljünk azzal, ami van.

Nem azért nincs feddésre méltó esemény az életükben, mert nekik könnyű. Nem könnyű, mivel tanítványnak lenni soha nem könnyű. Mindig volt és lesz is megpróbáltatás. Hol az üldözés, hol a jólét, mert számunkra minden próba.  Minden élethelyzetben meg kell tanulni hűnek maradni.

A próbából a mai generáció sem marad ki. Már jól elvagyunk a modern és kényelmes élettel, azonban készüljünk a megpróbáltatásra. Készüljünk, hogy hűek maradjunk a nehéz időkben is, mert az Úr is hű volt.

Eljövök hamar, tartsd meg, amid van. Mi még a szerzésre koncentrálunk, az Úr pedig arra hívja fel a figyelmünket, hogy ami van, azt meg is kell tartani. Elérni gyakran könnyebb valamit, mint megőrizni. Sportolók szokták mondani, hogy a bajnoki címet könnyebb volt megszerezni, mint megvédeni. Azonban az Úrral lehetséges győzni, megmaradni a hitben és szolgálni.

Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt

1. Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! megsegít és győzedelmet ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

2. Lám, a Sátán serge talpon, szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel, Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell! Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

4. Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk harcinál. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

Isten áldásával.