Türelem

E

szter könyvét kezdjük el olvasni, amelyben Isten csodálatos szabadításáról tesz bizonyságot a szentíró (Eszt 1,1-9). Az Úr jelen van a fogságban is. Az első csoport már Zorobbábel vezetésével hazatért, a második majd Ezsdrás pappal fog hazaindulni. A könyv cselekménye e két hazatérés között megy végbe. Azt láthatjuk, hogy Isten az idegenben is számon tartja őket, nem feledkezik meg róluk, oltalmazza őket, és mindenkor felkínálja a megtérés és a hazatérés lehetőségét. Isten gyermekének Isten országában van a helye. Mindaz, ami történik, eszköz az Úr kezében, és arra használja, hogy népe rádöbbenjen, Ő az Úr, és nekik nem itt van a helyük, hanem Izráel földjén. Az Úr a minket körülvevő eseményeken keresztül vezet rá a hazatérés szükségességére. Nekünk is Isten országában van a helyünk. Hányszor átlépjük a határt, hányszor tekintünk mi is vágyakozva a pogány világ élete felé.

Ahasvéros a nagy birodalom uralkodója volt, hatalma megszilárdítása alkalmából tart győzelmi lakomát. Mindenki jelen van, aki számít, aki szeretné megtartani pozícióját, vagy szeretne magasabb polcra kerülni, jobb anyagi lehetőségekhez jutni. Az ilyen ünnepségeket sokan egyéni érdekeik kihasználásra élték meg, igyekeztek minél jobban behízelegni magukat a királynál. Ez a magatartás ma is jelen van, nem a meggyőződés a fontos, hanem a hatalom, a pénz, pedig azok nem tudnak megmenteni, nem adnak örök életet. 

Ez a király a mai ember képét formálja, mutogatja királyi dicsőségének nagyságát, vagyis úgy gondolja, itt mindent ő szerzett, nem ismeri fel, hogy hatalmát és gazdagságát, lehetőségeit Istentől kapta. Korunk embere is mindent magának tulajdonít, nincs már hála a szívekben. Másrészt mi így az anyagi javakra, a pompára tesszük a hangsúlyt. Nem látjuk meg, hogy több az élet - több, mert lehet, hogy ma mindenünk megvan, csak éppen élni nem tudunk. Az Úr azt kéri tőlünk, ismerjük fel, hogy mink van, amit nem kaptunk, ha pedig kaptuk, mit dicsekszünk vele. Másrészt, ami ma van, az holnap elveszik. Ezért jó, ha az Úrban vagyunk gazdagok. 

Az azonban pozitív, hogy nem erőltették az embereket az ivásra. El tudták fogadni, ha valaki nem iszik, ha megelégszik kevesebbel, vagy alkohol helyett más italt kér a poharába. Mi nehezen tudjuk elfogadni, ha valaki nem akar inni, vagy tud mértéket tartani. Szeretjük a másikra ráerőltetni dolgainkat, így az italt is. Pedig rászoktatni az ivásra valakit nagyon könnyű, de szabaddá tenni már nem. Megszabadítani egyedül az Úr képes minden függőségből, mert Neki van hatalma rabságaink felett. Hívjuk ezért Őt segítségül, és ügyeljünk arra is, hogy senkit ne sodorjunk bele a szenvedélybetegségbe.

Az ötödik pecsét felbontása után a mártírok lelkeit látja az apostol (Jel 6,9-11). Azokat, akiket az Úr nevéért öltek meg, akik vállalták Őt a lovasok vágtatása, a gonoszság burjánzása idején is. Ebből láthatjuk meg, hogy az első, a fehér lovas az evangélium, mert az üldözött, a mártírokkal rendelkező egyháznak szüksége volt a vigasztalásra. Meg kellett látniuk, hogy a szenvedések közepette is velük van az Úr. Gyötrelmeik nem hiábavalók, mert az üldözés ellenére győzedelmeskedik az Ige, egyre többen lesznek az Úr követői. A sötét fellegek mögött vegyük észre mindig a napot, mert az akkor is az égen van és ragyog, amikor mi nem látjuk, mert eltakarják a felhők.

Ezek a mártírok vállalták Isten beszédét, nem hígították fel az Igét, hanem hirdették teljes tisztaságában és mélységében. De nemcsak hirdették, hanem meg is élték. Megtartották az Úr beszédét. Az egyház ereje a megtartott és tisztán hirdetett Igében van. Akkor fogunk növekedni, ha mi magunk is komolyan vesszük Isten szavát, és éljük azt a mindennapokban. 

A tizedik versben a bosszúért kiáltó mártírokat látjuk. Ezen talán megüközünk, Isten gyermekei bosszúért kiáltanak? Lássuk meg azonban, hogy ők nem a földi világban vannak, és nem itt akarnak magukért bosszút állni. Sőt, egyáltalán nem akarnak bosszút állni, hanem az Urat kérik, hogy tegye ezt meg. Amikor ezt kérik, tulajdonképpen nem is bosszú után esedeznek, hanem Isten ítéletét kérik. Azt kérik, Isten ítélje meg ezt a világot, és ez több mint a bosszú, ez Isten igazságos és irgalmas kezébe való belehelyezés. Erre volna szükség most is, bosszú helyett tegyük Isten kezébe a fájdalmas dolgokat is, ne mi akarjunk bosszút állni, hanem bízzuk ezt az Úrra. Sérelmeinket se dédelgessük, hanem bízzuk Rá, mert az igazi megoldás nem a megfizetés, hanem a bűnbocsánat, a kegyelem. Ránk az bízatott, hogy vigyük Isten kegyelmét a gyilkos világba.

A mártírok fehér ruhát kapnak, gyönyörű fehér ruhát, ami hirdeti, hogy Krisztusért vérüket adták, úgy, ahogyan Mesterük is tette őértük a kereszten.  Vajon oda tudnám-e adni az életemet Uramért, van-e nekem is fehér ruhám? Ezt követően türelemre intik őket, várják ki Isten idejét, a mártírok számának be kell telni. Ezt a számot nem ismerjük, de legyünk készen, mert egyszer csak eljön az idő, lezárul a történelem, és odaállunk az Úr elé. Várjuk Őt türelemmel, mert Isten országában nincs kapkodás, idegeskedés, mindennek rendelt ideje van. Boldog, aki mindenben kivárja a rendelt időt. Legyünk nyugodtak, ne sürgessük az Urat, hanem esedezzünk kegyelméért.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.