A megoldás a Bárány

A

 városfal nagy örömöt és buzgóságot váltott ki Izráel fiaiból (Neh 13,1-22). Énekszóval dicsérték az Úr nevét. Azonban az ünnep elmúltával a hétköznapok próbára tették az embereket. A mindennapok küzdelme, a keverék néppel való együttélés megmutatta, mennyire őszinte az örömük és buzgóságuk az Úr iránt. Amíg Nehémiás jelen volt, minden szép rendben ment, úgy voltak, mint a kisgyerekek - amíg látja őket a szülő, addig szófogadóak, ha távol kerülnek szüleiktől, már engedetlenné válnak, sokféle csínybe belemennek. Egy idő után Nehémiásnak vissza kellett térnie a király szolgálatába. Amikor ez megtörtént, a jeruzsálemiek meglazították Istennel a kapcsolatukat. Úgy gondolták, nem kell mindent olyan komolyan venni, mint ahogy azt Nehémiás tette. Félretették a törvényt, felvették a keverék néppel ismét a kapcsolatot, sőt, ismét rokonságba kerültek velük. Nem vették komolyan, hogy Isten nemcsak a nyomorúság idején fontos, hanem Ő az élet. Az Úr állandó kapcsolatban akar velünk lenni, arra vágyik, hogy szívből és önként imádjuk, a magunk akaratából engedelmeskedjünk Neki.  Milyen könnyen követjük a világot. Mi is hamar félretesszük az Igét, és az Úr akaratával ellentétesen cselekszünk. Azokkal kerülünk barátságba, sokszor rokoni kapcsolatba is, akik mindent megtettek az Úr ügye ellen.

Lássuk meg, hogy az ellenségből magától nem lesz testvér. Csak akkor változik meg, ha valóban átadja az életét az Úrnak, és újjászületik. Akiben nem történik meg az újjászületés, az gondolkodhat másképp, úgy, ahogy épp a jelen kor megköveteli, de a természete ugyanaz marad. A gonosznak mindig Isten népe gyöngítése a célja. El akar szakítani Isten törvényétől. Azt suttogja, az Úr Igéjét nem kell már komolyan venni, eljárt felette az idő, legyünk modernek, igazodjunk a kor szavához. Mindig vannak, akik érdekből csatlakoznak Isten gyermekeihez, de ne hozzájuk igazodjunk, maradjunk meg az Ige világosságánál.

Amikor Nehémiás visszatért, meglátta a romlást, és fellépett ellene. Visszaállította a templom rendjét, kidobatta az ellenség holmijait onnan. Megdöbbentő, hogy Tóbijjá korábban mindent megtett a várfal építői ellen, most mégis a templomban adnak számára helyet. Tóbijjá nem tért meg, nem bánta meg korábbi tetteit, csak váltott, mivel rugalmas volt, és ezt kérte most az idő tőle.

Nehémiás ismét elővetette a törvényt, az Úr szavát, és annak olvasása által felismerték az elhajlást, és kiigazították. Meglátták, hogy az ammonitáknak nincs helye az Úr házában és Isten népe között. Helyreállították a szombat tiszteletét.  Milyen hamar beáldozták egy kis több pénzért a szombatot. Miért történt ez? Mert a keverék nép számára a szombat nem volt a nyugalom napja, ők akkor is dolgoztak. Ezért a zsidók úgy gondolták, hozzájuk kell igazodni. Úgy vélték, ha nem dolgoznak szombaton, kár éri őket. Micsoda naiv gondolat. Ha soha nem állnánk meg étkezni, nem érne kár minket? Dehogynem, hosszútávon ennek látnánk kárát. Így van ez lelki téren is, ha nem szenteljük meg az Úr napját, kárát látjuk, hiszen azon a napon töltődhetünk fel lelkileg.

Vegyük komolyan Isten Igéjét, igazítsuk hozzá az életünket, és áldást nyerünk, növekedünk. Meg fogjuk tapasztalni, hogy nem ér minket hátrány, sőt, így fogunk gazdagodni. Ne engedjük, hogy a világ megtévesszen minket.

Továbbra is a megöletett Bárányt szemléljük, Ő áll a középpontban, kezében a lepecsételt könyv (Jel 5,11-14). Amikor senki nem találtatott méltónak a könyv átvételére, lehangoltság, csüggedtség uralkodott. János is sírt, úgy vélte, megakad Isten terve, mert nincs, aki vállalja azt, aki engedelmes legyen. A Bárány azonban átvette a tekercset, és így a megkönnyebbülés moraja hangzik most felénk. Van megoldás! A Bárány kezében a tekerccsel azt üzeni: Nézzetek rám, mert van számotokra megoldás, és az én vagyok. Meg kell látni, hogy a Bárányon, vagyis Jézuson kívül másban reménykedni dőreség. A legkiválóbb emberek is kevesek és tehetetlenek, egyedül Jézus képes végkifejlethez segíteni a történelmet és megmenteni az embert.

Amikor ez nyilvánvalóvá válik, és mindenki meglátja a Bárányt, felszabadulnak a jelenlevők, és óriási dicsőítésbe fognak. A szinte megszámlálhatatlan angyalsereg hangos magasztalásba kezd. Ők felismerték ezt a történelmi pillanatot. Meglátták, hogy a teremtett világ jövője, az ember léte múlik ezen az eseményen. Az életünk, a jövőnk immár az Úr kezében van. Aki hisz Benne, átkerült a sátán tulajdonából Jézus tulajdonába. Azért adta az életét, hogy így megvásároljon, és az övéi lehessünk. Most már úgy élhetek, mint aki az Övé.

Az angyalsereg látja, hogy Övé a hatalom, és ennek örül. Mert a hatalom egyedül Jézus kezében van jó helyen. Földi élete során is megbizonyította ezt. Az Istentől kapott teljhatalmát gyógyításra, szabadításra, az ember és Isten országa javára fordította. Hatalmát soha nem használta fel negatív, pusztító cselekedetre. Tegyük mi is életünket a kezébe, engedjük, hogy gyakorolhassa hatalmát életünkben.

Egyedül Ő méltó, hogy övé legyen a hatalom, az erő, a gazdagság és a tisztesség. Ha mindenünket Rábízzuk, jó helyen lesz, áldássá formálódik az életünk. Magasztaljuk mi is szent nevét. Az igazi magasztalás akkor történik meg, ha valóban Rábízzuk magunkat, ha hagyjuk, hogy Ő irányítsa életünk minden mozzanatát.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.