Csend

M

ég nem látszódik, miért jutott Eszter királynői méltóságra, de lassan kezd minden körvonalazódni. A gonosz munkához lát, terve az Úr népe ellen irányul (Eszt 3,1-15). Tehát Eszter pozíciója nem azt jelenti, hogy Isten népének immár gondtalan lesz az élete, nem élveznek előnyöket, hanem életveszélyes helyzet felé sodródnak. Nem felfelé, hanem még lefelé visz az út.   

Az agági Hámánt nagy méltóságra emelte a király, nem tudjuk, miért kapta ezt a megtiszteltetést, de azt észre kell vennünk, hogy Mordokajról, aki megmentette a király életét, elfeledkeznek. Isten gyermekéről gyakran megfeledkeznek, nem látják meg azt, amit végez, nem veszik észre a jót, a segítséget, amihez általa jutnak. Mordokaj azonban nem csinál ügyet belőle, szépen csendben és rendben végzi a maga dolgát. A világ ma sem mindig látja meg a tanítványok munkáját - a lámpát már annyira megszoktuk, hogy észre sem vesszük. Csak akkor döbbenünk rá, milyen fontos, ha áramszünet miatt sötétben maradunk. Így van a környezetünk is, csak ha eltűnik a világ Világossága, döbben rá, hogy mennyire szükség van a jelenlétére. Meg kell tanulnunk csendben és elvárások nélkül végezni szolgálatunkat.

Hámán olyan magas pozícióba került, hogy szinte királyi tiszteletben részesítették, de Mordokaj nem hajtott térdet előtte. Pontosan nem tudjuk, miért, de zsidó voltára hivatkozott. Ez azt a gondolatot veti fel, hogy nem embereknek, hanem Istennek ad tiszteletet, hiszen Hámán nem volt király. De meghúzódhat az is emögött, hogy Hámán amálekita leszármazott, akik a zsidók ellenségei voltak.  Az is lehet, amint egyes magyarázók utalnak rá, hogy valamilyen bálványkép lehetett a ruháján, azért nem hajtott térdet előtte Mordokaj.

Mordokaj szilárdan bízik az Úrban, nem ad másnak tiszteletet, csak Istennek, akkor is, ha ez által veszélybe kerül az élete. Mi talán semmiségnek tartanánk - mi az, leborulni valaki előtt, attól még hihetek továbbra is Istenben. Azonban Mordokaj tudta, hogy ez által hűtlenné válna az Úrhoz, másrészt a gonoszt istenítené. Mert Hámán szívében gonoszság van, ezt látjuk a továbbiakban. Még annyit, hogy már akkor sem az volt a fontos egy pozíció odaítélésekor, hogy a jelölt milyen ember, mi van a szívében.  Sajnos ez gyakran ma sem szempont. Aki többet ígér, és így elegendő szavazatot kap, meg lesz választva, de hogy mi van a szívében, mennyire ember, mennyire fontos számára a közösség, amely megválasztja, az már nem érdekes.

Hámán gonoszságát is a harag indítja be, a haragnak hatalmas szerepe van. Ha az Úr elé visszük, komolyan véve, amit az Ige mond - ne menjen le a nap a ti haragotokkal - kézben tudjuk tartani. Az Úr megbocsát, és általa mi is megbocsátjuk a sérelmeket. Ha azonban nem visszük az Úr elé, hanem dédelgetjük, őrizgetjük, felgyülemlik és gyűlöletté válik, ami ölni fog. Hámán teret ad haragjának, egy ember nem borul le, és ezt képtelen elviselni. Milyen gonosz is az ember szíve, kérjük Urunkat, tisztítsa meg szívünket sértődéstől és haragtól. Hámán annyira elvakul, hogy az egész zsidóságot el akarja pusztítani. Minden eddigi problémáját, megsértett énjét a zsidókra lövelli. Ez a vak gyűlölet ma is árad a zsidók felé, de sokszor megnyilvánul Jézus tanítványai felé is. Hámánt irritálja a zsidók elkülönültsége és mássága. Bántja az alázatos hitük, egyszerű életük. Bár rólunk mondaná a világ, hogy elkülönülten élünk, hogy láthatóan más az életünk.

Szomorú, hogy a király is támogatja a gonosz tervet. Szomorú, hogy egy ember énje ennyire a középpontban lehet. Nézzünk az Ige tükrébe, nézzünk általa szembe önmagunkkal, és kérdezzük meg, nem olyan sértődős-e az én szívem, mint Hámáné. Nem táplálok-e haragot magamban mások felé? Meg tudok-e azonnal bocsátani vagy dédelgetem a haragomat? Isten Jézus Krisztusban a megbocsátás fontosságát helyezte a szívünkre.

Immár a hetedik pecsét is felnyílik, de várakozásunkkal ellentétben nem indulnak be az események, ahogy eddig, hanem csend lesz (Jel 8,1-6). Ebből meglátjuk, mennyire más az Úr. Hámán azonnal cselekedett, és Mordokáj, illetve a zsidók ellen fordult. Isten azonban csendet ad, azért, hogy legyen még idő átértékelni az életünket. A korábbi ítéletes események fényében várja az Úr, hogy lesznek megtérők. Lesznek, akik felismerik bűneiket, bocsánatot kérnek az Úrtól, és követőivé válnak. Isten mindig ad időt a számunkra, a kérdés csak az, hogy élünk-e vele?

A fél óra csend arra is rámutat, hogy mindig szükségünk van csendre, megállásra. Bármennyire sürgetnek az események, nincs időnk semmire, kell, hogy legyen idő csendességre, mert akkor lesz idő mindenre, ami fontos.  Ha időt szánunk az Úrra, lesz időnk egymásra. Ha Ő fontos nekünk, akkor fontossá válnak a mellettünk levők is. Akkor megváltozik az értékrendünk, és a kapcsolat ápolása a megfelelő helyre fog kerülni.

Egy angyal jelenik meg, arany tömjénezővel, amit a szentek imádságához tesz, ezáltal válik az imádság kedvessé az Úr előtt.  Az imádságnak fontos szerepe van, de megvan ez a mi életünkben is? Szánunk-e rá elég időt, mert általa döntően befolyásolhatjuk az életet. A szívből jövő imádságra jön válasz. Általa megváltozhat a csata kimenetele. Amikor Mózes keze az ég felé volt tartva, győzelemre állt Isten népe. Ha az ég felé van tartva a kezünk, ha imádkozunk, győzelmet arathatunk a gonosz fölött. Nagy ereje van az igaz ember buzgó könyörgésének - éljünk hát vele.

Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

Isten áldásával.