H
|
ámánnak és
gonosz tervének vége, a zsidókat megmentette az Úr, nem lehet őket megsemmisíteni
(Eszt 9,20-32). Gonosz tervet bárki készíthet Isten mai gyermekei ellen is, a
sátán meg is tesz mindent, hogy eltüntesse a hívőket, azonban elpusztítani nem
lehet őket. Az egyház mindenkor jelen lesz, mert az Úr világ világosságaként
állította őt ebbe a világba, és az Úr irgalmas, nem engedi teljesen lekapcsolni
a világítást. Isten népe nélkül sötétség borulna erre a világra.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a gonosz nem igyekszik mindent
megtenni a hatástalanításunkért. Jó fegyvere a megfélemlítés. Ha nem is tudja
ebből a világból eltávolítani az egyházat, igyekszik megfélemlíteni. Vagyis
mindent elkövet, hogy ne merjük nyíltan és őszintén vállalni az Úr Jézust. Bezár
a négy fal közé. Mint ahogy megtette ezt a tanítványokkal nagypéntek után.
Bezárhat minket a szokásainkba, hagyományainkba; nem látjuk meg a mellettünk
élőket, és nem visszük számukra az evangéliumot. A megfélemlítést is le lehet
győzni az Úrba vetett hittel. Nemcsak külső, hanem belső, azaz lelki terror is
van, amikor ráerőltetjük a másikra akaratunkat, vagy beígérünk egy bizonyos
viselkedést, ha nem a mi akaratunk szerint történnek a dolgok. Ahogyan Dávid az
Úrra nézett, és az Ő nevében indult Góliát ellen, úgy fordulhatunk mi is szembe
Jézus nevében minden félelemben tartó személlyel, eseménnyel vagy dologgal.
Olvasás közben bizonyára felmerült bennünk, miért álltak bosszút magukon
a zsidók, miért kellett annyi embernek meghalnia, miért kértek még egy napot az
ellenség elleni küzdelemre. Tegnap említettük, hogy ők az Ószövetség talaján
álltak, így a "szemet szemért" elvet vallották és gyakorolták, másrészt Isten
ellenségeivel léptek fel ilyen szigorúan. Azonban ne álljunk meg náluk, hanem
merjünk szembenézni magunkkal, és kérdezzük meg, hogy mi, akik már Jézust
követjük, ismerjük Őt és tanítását, mentesek vagyunk a haragtól, gyűlölettől és
a bosszútól? Mert mást elítélni, és rajta számon kérni a Hegyi Beszédet könnyű.
De vizsgáljuk meg a szívünket: mindenben az Úr Jézusra hallgatunk? Azt kéri, hogy bocsássunk meg, ahogyan Ő is
megbocsát - képesek vagyunk rá? Olvassuk el a Mt 5,21-48 verseit, és nézzünk
bele őszintén, merjük magunkra alkalmazni. Valóban úgy teszünk, ahogy Ő mondta,
az Ő szava felülírja a magunkkal hozott szabályokat, hagyományokat? Ha komolyan
vennénk, amit Urunk mond, és elmennénk az oltártól, az úrasztalától, a
templomból megbékélni, mennyi öröm és békesség lenne körülöttünk. Pál apostol
azt kéri: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen
haragotokkal” (Ef 4,26). Ennek
ellenére hányszor átvisszük sérelmeinket, negatív indulatunkat a másik napra,
mert szeretjük gyűjtögetni a sérelmet, ahelyett, hogy leraknánk a kereszt
tövébe, és minden nap tiszta lappal kezdenénk.
Mordokaj és Eszter elrendeli a szabadulás napjának megünneplését és
törvénybe iktatását. A purim mai napig ünnep, és rámutat az Úr szabadító
hatalmára. Örömünnep, mert a megszabadulás öröm. Legyen saját bűntől való
szabadulásunk is örömünnep. Emlékezzünk meg róla minden évben. Annyi mindenről
megemlékezünk, de emlékszünk-e Isten tetteire, mindarra, amit a saját
életünkben elvégzett? Mert vannak közös ünnepek, amelyeket megtartunk, de
odafigyelünk-e a személyes ünnepre? Az újjászületés napját, Isten egy-egy
jelentős munkáját megünnepeljük-e, vagy miután átéltük, el is felejtjük?
Próbáljuk meg ma felidézni Isten jelentős munkáját, amit bennünk elvégzett, és
adjunk érte hálát.
Istennek minden korban megvannak a maga képviselői, akik által szól,
hívogat és figyelmeztet. Hiszen az Úr mindent megtesz azért, hogy megmentse az
embert (Jel 11,5-14). A Jelenések könyvében látható eseményeket is úgy kell
szemlélni, hogy Isten az ember megmentéséért cselekszik. Az emberiség egyre
messzebb kerül Alkotójától és Megváltójától, azonban az Atya utána megy, megkeresi,
és igyekszik hazavezetni. Sajnos, az ember nem akarja a szót meghallani, és
minél zajosabb világot épít maga körül, hogy elnyomja Isten szavát, az Úr
annál kitartóbban és erőteljesebben szól. Korunk rengeteg zajeszköze pont azért
keletkezett, hogy így távol tartsuk Isten hangját. Hiszen állandóan zörög, búg
vagy szól valami körülöttünk, illetve a fülünkben. Ahhoz, hogy halljuk az Igét,
csendre van szükségünk. Mert az eszközöket ki is lehet kapcsolni, lehet
telefon-, tévé-, magnómentes időszakokat kialakítani magunk körül. Ha így
cselekszünk, jobban halljuk az Urat és egymást is.
Az Úr tanúságtevőit felruházza hatalommal, úgy élnek és cselekszenek, hogy
legyen hatásuk, hagyjanak maradandó nyomot maguk után. Isten azt várja tőlünk
is, hogy legyen hatásunk, úgy éljünk, hogy az emberek felismerjék Isten
jelenlétét általunk. Sokat beszélünk arról, hogy a megélt tanítványságnak
hatása van, de azt látjuk az Igéből, hogy nem mindig úgy reagálnak rá, ahogy szeretnénk.
A két tanú bátor életét és szolgálatát nem megtérés követi, hanem
ellenállás. A fenevad nem bírja
elviselni őket, nem állja, hogy Isten hatalma megnyilvánuljon. Erre nekünk is
számítani kell. Isten hívja az embereket általunk is, de a választ mindenkinek
magának kell megadni. Lehet igent, és lehet nemet is mondani. Mi mondjuk az
Igent.
A föld lakói örülnek, de minek? A két tanú halálának. Örülnek, hogy
megszabadultak Isten képviselőitől. Ez nagyon szomorú. Szomorú, hogy ez
jelent örömöt az embernek - ez már igazán nagy mélység. Miért örülnek a
haláluknak? Mert Isten akaratát képviselték, megmondták az embereknek, mit
csinálnak rosszul, rámutattak bűneikre, és ezt nem szerették. Mert mi sem
szeretjük, ha megmondják vétkeinket, ha rámutatnak, hogy nekünk kell változni,
és nem mindig a másiknak. Bizony, ilyenkor mi is megsértődünk és eltávolítjuk a
másikat az életünkből. Nem beszélünk vele többé, nem keressük vele a
kapcsolatot. Mert megsértődni, a másikat eltávolítani egyszerűbb, mint magunkat
megváltoztatni. Pedig az igazi megoldás az Úr általi megváltozás, új élet.
Azonban Istent nem lehet eltávolítani a földi világból, a halál sem
megoldás ellene, mert Krisztusban legyőzte, az Úr feltámadott. Szomorú, hogy
hatalmas katasztrófának kell bekövetkezni ahhoz, hogy leboruljunk és dicsőítsük
Urunkat. Ne várjuk meg a föld rengését, engedjük, hogy már most a szívünk
rendüljön és hódoljon meg Krisztus előtt.
Örök élet reggele
1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk
te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.
2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely
kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.
3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el
Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.
4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos
völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése