Élhető életforma

A

 próféta bátran szembefordul korának vezetőivel, mert látja, visszaélnek hatalmukkal (Mik 2,1-7). Nemcsak a bálványokhoz fordulnak, hanem nyomorgatják saját népüket. Ez tulajdonképpen nem meglepő, mert a pogány kultuszok más erkölcsöt képviseltek. Ne feledjük, hogy a körülöttük élő népek vallásában nem létezett a tíz parancsolat, így sokkal lazábbak voltak. Ezért ezek a vallások vonzották az embereket, úgy gondolták, abban jobban ki tudnak teljesedni. A korlátnélküliséget vélték szabadságnak. Pedig a korlát nem elveszi a szabadságot, hanem megoltalmaz a veszélyektől.

Amikor letérünk a keskeny útról és már nem az Ige a zsinórmérték, megváltozik az egymáshoz való viszonyunk is. Most már nem az a kérdés, mit akar az Úr? Nem az Ő tervét akarjuk megvalósítani, hanem önmagunkat. Aki nem Isten tervének cselekvésére szánja oda életét, az csak magát látja, céljai eléréséért kész mindenen átgázolni. Így voltak a Júdában élők is. Akik hatalomhoz jutottak, nem népük boldogulását tartották szem előtt, hanem saját gyarapodásukat.

Éjjel gonoszságot terveznek, és nappal végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk. Lényeges, hogy éjjel min gondolkodunk - sok zsoltár szól arról, hogy a szerzője éjjel is az Urat keresi, hozzá imádkozik, és figyel útmutatására. Vannak, akik nem imádságban töltik az ébrenlétet, hanem saját terveiket szövögetik, és kihasználják hatalmukat. A hatalom Istentől kapott lehetőség és felelősség. Lehet vele jól és rosszul élni. A hatalomnak megvan az az embert formáló hatása, hogy aki rendelkezik vele, többnek véli magát másoknál. Sőt, egy idő után úgy gondolja, az soha el nem vétetik tőle. Pilátus is azt vélte, övé a hatalom, és rajta múlik, mi történik az Úr Jézussal. Urunk azonban felvilágosította, semmi hatalma nem lenne, ha felülről nem adatott volna meg neki. Igen, a hatalom is felülről adatik, és el kell vele számolni. Minden hatalomért felelősek vagyunk, hogy arra használjuk-e, amire kaptuk. Az Úr Jézus teljhatalommal rendelkezett, de Ő ezt az ember érdekében használta. Ezzel a hatalommal űzte ki az ördögöket a megszállottakból, és gyógyította általa a betegeket.

Ezek az emberek azonban hatalmukat népük nyúzására használták.  Nyomorgatták az embereket. Az Úr tanítványa is kap hatalmat, Isten országa hatalmát, ezt kell belevinni világunkba. Az a feladatunk, hogy az evangélium hirdetése által közvetítsük embertársaink felé Isten bűn fölötti hatalmát. Isten országának ereje pozitív változásokat visz végbe.  Ezt a változást először a szívben munkálja ki, újjá formálja azt, aki befogadja Isten Igéjét. Ez lényeges, mert minden igazi változás a szívből indul. Addig gyökeresen nem változik meg az élet, a világ körülöttünk, amíg az emberek szívében nem történik változás. Ezért mondta Jézus Nikodémusnak: szükség néktek újonnan születnetek.  Igen, újonnan kell születni Isten Szentlelke által. Nem elég a képzés, a tudomány, hanem új szívre van szükség. Ha ez a szívcsere megtörténik, másképp állunk egymáshoz is. Akkor már nemcsak a magunk javát keressük, hanem a másikat is.

A próféta hirdeti a meg nem tért nép számára Isten ítéletét. Azonban vannak, akik Mikeást meg akarják szégyeníteni, és azt hirdetik, ne hallgassanak rá. Nem kell komolyan venni, amit mond, „Nem érhet minket ilyen szégyen”, hirdetik. Azonban vegyük komolyan az Úr szavát - mi már tudjuk, hogy azt, amit Isten mond, komolyan kell venni. Ha ítéletet hirdet korunk és életünk felett, az meg is fog történni. Mert az ítéletet csak a megtérés hárítja el. Akkor marad el az ítéletes időszak, ha felismerjük vétkeinket, és őszinte bűnbánattal az Úrhoz fordulunk. Meg kell látni, hogy a világban levő nyomorúság, a kizsákmányolás, a javak igazságtalan elosztása nem véletlen, nem csupán földrajzi és emberi adottságok következménye, hanem a mi bűneink miatt vannak.

A harc tovább folytatódik, mert a sárkány soha nem adja fel (Jel 12,13-18). Ő nem törődik bele a vereségbe, nem hatja meg a sok kiontott vér, mindenképpen el akarja érni célját, az ember teljes elszakítását Istentől, Alkotójától. Azonban láttuk, hogy Isten is mindent megtett értünk. Fiát küldte el a világba, aki nem kímélte magát, nem keresett oltalmat, nem a földi létet jött kiélvezni, hanem kész volt kifizetni a bért érettünk. Az ár pedig, amit a gonosz értünk követelt, nem más, mint Isten Fiának az élete. Jézus önként letette a váltságdíjat az asztalra (keresztre), így azután szabadok lehetünk.

János látja, hogy a sátán ebbe nem törődik bele, igényt tart az emberre, és harcot indít ellene. Ez a harc elsősorban Isten gyermekei ellen irányul, ők a potenciális célpontok, mivel ők fenyegetik a gonosz tervét. Aki nem Isten gyermeke, aki nem hisz Jézusban, mint Megváltójában, az az ördög számára nem veszélyes, mert az az ember az övé. Ő azok ellen támad, akik Jézuséi, és akik ezt komolyan véve hirdetik és élik az evangéliumot.  Az Ige hirdetése, a bizonyságtételek vállalása által lehet győzedelmeskedni a sátán felett. János látja a győzteseket, tudja, hogy mindig lesznek az Úrhoz hűségesek. A keskeny út soha nem marad vándorok nélkül, ha időnként meg is csappan a létszámuk. Mert ez az út életre vezet, aki kitartóan végigjárja, életre jut.

Azonban a sárkány nem jár sikerrel, az Egyházat nem képes elpusztítani, mert a puszta védelmet nyújt a számára. Addig marad meg Isten népe, amíg tudatosan vállalja a pusztát, igényli az Úrral való közösséget. A puszta csöndjében Igéjével és lényével táplálja övéit az Úr.

A sárkány leleményes, és nagy vizet bocsát az asszony után: ha nem megy erőszakkal, majd megy trükkel. Az áradat a világ életmódját jelképezi. Ha nem tud erővel célt érni a gonosz, akkor majd a világ életmódjával kísérti meg a hívőket is. Lehetővé teszi, hogy ők is úgy éljenek, mint a világ fiai. János korában, akik nyíltan vállalták Jézust, nyomorúságba jutottak, mert elveszítették munkájukat, vagyonukat, házukat, gyakran a család az apát is. Így azután nagyon nehéz volt megmaradni a hitben, voltak, akik el is tántorodtak. A mi korunkban taktikát váltott a gonosz, és nem elvesz, hanem lehetővé tesz. Megnyitja az élet minden területét a hívők előtt, kinyitja az érvényesülés kapuit, és amikor erre koncentrálunk, amikor a jólét lesz a cél, elveszítjük küldetéstudatunkat, elsatnyul a hitünk, erejét veszti a só. A gonosz pont ezt akarja. Éljünk úgy, mint a világ, és ne mutassuk fel, ne éljük meg Krisztus életét. Pedig ma is krisztusi életformára van szükség. Urunk könyörüljön, hogy ne a világ életmódjának a propagálói, hanem a krisztusi élet, az evangélium hirdetői legyünk, mindvégig. Ma is erre van nagy szükség, semmi nem segít a mai emberen, csak az, ha komolyan veszi azt az életet, amit az Úr Jézus hozott ebbe a világa. Ez az egyedüli élhető életforma.

Új világosság jelenék

1. Új világosság jelenék, Ó, tévelygés csendesedék; Isten igéje jelenék, Újonnan nékünk adaték.
2. Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét, Atya Isten nagy jó kedvét, Megmutatá ő kegyelmét.
3. Kit sok száz esztendeiglen Eltitkolt volt Atya Isten, Mint megmondá jövendölvén Ámos próféta könyvében.
4. Ezt a mi hitetlenségünk És nagy telhetetlenségünk, Érdemlette tévelygésünk, Emberbeli reménységünk.
5. Igaz az Isten Igéje, Kivel él ember elméje, Kinek megmarad ereje És el nem vész ő reménye.
6. Kérünk, Úr Isten, tégedet, Erősítsd meg híveidet, Hogy vehessük szent Igédet És vallhassuk te hitedet.
7. Mert csak te vagy bizodalmunk, Ördög ellen nagy gyámolunk, Testünk ellen diadalmunk, E világ ellen oltalmunk.
8. Dicsőség légyen Atyának És egyetlenegy Fiának, Ezeknek Ajándékának; A dicső Szentháromságnak.