A
|
zsoltáros az Úrnak való örvendezésre szólít
fel (Zsolt 66,1-20). Ne a hangulatunkra, érzelmünkre figyeljünk, vagyis arra,
hogy most éppen van-e kedvünk örvendezni, hanem egyedül az Úrra. Örüljünk Neki,
az Ő személyének, annak, hogy Ő van és beszélhetünk Vele. Mi legtöbbször ajándékainak örülünk,
megelégszünk azzal, amit ad. Pedig Isten is személyes kapcsolatra törekszik,
azt akarja, hogy ismerjük meg Őt, és ebből a megismerésből fakadjon az örömünk
és a hálánk. Azért lett emberré, hogy még közelebb kerülhessen hozzánk, és így
még jobban megismerjük Őt.
Amikor figyeljük Jézust az evangéliumokban, feltárul előttünk Isten
szeretetének mélysége, és ez a szeretet a másik emberrel való foglalkozásban,
az érte való tettekben nyilvánul meg. Isten Jézus által személyes kapcsolatra
törekszik. Elhívja a tanítványokat, akik éveken keresztül Vele együtt járják
Izráelt, hallják tanításait, és látják tetteit, mindeközben személyesen is
foglalkozik velük, megtanítja őket imádkozni, és felkészíti őket az evangélium
hirdetésére.
Azért örülhetünk, mert olyan Urunk van, Aki a személyes kapcsolatra
törekszik. Minket is hív, és azt akarja, hogy követésében alakuljon át az életünk. A
dicséret szavakban fejeződik ki. Az tud dicsérni, aki látja Isten tetteit. A
dicséret azt jelenti, megköszönöm mindazt, amit értem tett és tesz. Az első, amiért dicsérhetjük Őt, mindazok a
tettek, amiket az igében látunk. Mindaz, amit azért végez, hogy megmentsen a
kárhozattól. A kereszt látványa mély hódolatra késztet. Isten ezt tette értem.
Én milyen kevésre vagyok kész Érte és a rám bízottakért.
A másik, ami örvendezésre és hálára indít, amit a saját életemben
elvégzett az Úr. Öröm a kegyelem
megtapasztalása, lehajolt hozzám és felemelt az élet mélységeiből. Ezt követően sem hagy magamra, hanem hordoz,
mutatja az utat, és gondot visel rám. Igen, Ő gondot visel, de annyiszor nem
látom ezt. Uram, bocsásd meg aggódásaimat, és amikor én akarok magamról
gondoskodni. Áldott légy, mert nem fordultál el Tőlem, Te hűséges Isten vagy.
A zsoltáros hálát ad Istennek, mindenért, amin átmentek, amit
megtapasztaltak. Szíve örömmel van tele, pedig próbák is voltak. Nem könnyű az
Úr útja, mert meg is próbál. Ezekben a próbákban derül ki, hol tartunk,
mennyire Övé a szívünk, mennyire szeretjük Őt. Hálás a próbákért, mert általuk formálódik a jellemük, tisztul a szívük.
A próba mindig az Úr foglalkozását jelenti, kézbe vesz és alakít. Izráel nem mindig vette jól ezeket a
próbákat, gyakran zúgolódtak, alig jöttek ki Egyiptomból, már Isten ellen
lázadtak. És mi volt a probléma? Elfogyott az ennivaló. De mindez nem azért
történt, hogy éheztesse őket Isten, hanem azért, hogy a szükségben forduljanak
Hozzá. Így tanította őket arra, hogy mindent, még a megélhetésük eszközeit is
kérjék Tőle. Megtanultuk-e már a leckét? Tőle kérek-e mindent?
Nagyszerű bizonyságtétel hangzik a zsoltár végén: de Isten meghallgatott,
figyelt imádságom szavára. Isten imádságot meghallgató Isten, nem fordul el,
amikor Hozzá beszélünk. Olyan jó, hogy beszélhetünk Hozzá, és figyel ránk. Mert
hányszor nem figyelünk a másikra, halljuk, amit mond, de szívünk nincs jelen.
Isten mindig teljes szívvel van jelen, Őt érdekli, ami velünk történik. De
jelen vagyok-e teljes szívvel én is? Érdekel-e, amit az Úr mond? Legyen nyitva
szívem a szava előtt.
A második levelet írja Pál apostol Timóteusnak (2Tim 1,1-7). Mennyi
törődés és szeretet jelenik meg ezekben! Pál börtönben van, és innen is ír,
ennek ellenére is ír. Érdekli, mi
történik Timóteussal, hogy növekednek a gyülekezetek. Félrevonulhatna,
bezárkózhatna magába, börtönben vagyok, elég a magam baja, és nem teszi. Itt is
elsősorban felfelé figyel, és így tudja, vele van az Úr. A mélységekben, a
mozgáskorlátozottságban is vele van az Úr Jézus Krisztus. Nem egyedül éli meg ezeket a pillanatokat,
hanem az Úrral.
Rámutat, Jézus Krisztusban egy életet kaptunk, ennek Ő van a
középpontjában. A kegyelem, a békesség és
az irgalom Belőle árad a szívünkbe. Jézus nélkül, ha levesszük Róla
tekintetünket, nincs békesség. Hányszor
tapasztaljuk, ha nem Tőle várjuk mindezeket, magunk nem tudjuk megszerezni, sőt, minél inkább békességet akarunk, annál inkább összezavarodik minden bennünk és
körülöttünk is.
Ez nem csupán üdvözlő formula, hanem Pál tudja, mindennek az Úr Jézus a
forrása. Arra mutat rá, hogy mindaz, ami után vágyakozik a szívünk, Benne
található meg. Isten kegyelme Jézus által érkezett a világba, és ez a kegyelem
ma is elérhető. Belőle fakad a békesség, de nem csupán egyszeri alkalom ez,
hanem állandóan szükségünk van a kegyelemre. Rámutat: Timóteusnak is mindennap kegyelemből kell élnie, Isten
forrásából kell merítenie. A kegyelem
nélkül kiapad az életünk.
A kegyelem hálára indít. Adjunk hálát azokért, akik mellettünk vannak,
akiket ránk bízott az Úr. Talán úgy gondoljuk, csak problémákat kaptunk, nincs
miért hálát adni. Pál mégis így cselekszik, éjjel és nappal szüntelen
megemlékezik Timóteusról. Pedig Timóteussal van probléma, sok munkájába kerül,
mégis hordozza. A másikért való imádság azt is jelenti, törődünk vele, fontos nekünk,
és azt szeretnénk, ha változna, előrébb jutna. Az imádság által is időt
szentelünk a másiknak.
Meglepően hangzik, amit Pál kér, éleszd fel magadban Isten kegyelmi
ajándékának tüzét. A kegyelmi ajándékok sem működnek automatikusan, használatba
kell venni őket. Ha nem használjuk, kialszik, és úgy gondoljuk, nem
rendelkezünk vele. Hasonló ez ahhoz, amikor a szolga elásta az egy tálentumot.
Volt neki ajándéka, de nem használta, aztán duzzogva visszaadta. Ne hagyjuk
kialudni a tüzet, tegyünk rá, és akkor ismét lobogni fog. Hogyan tegyünk
rá? Olvassuk minél gyakrabban és minél
többet az igét, jegyezzünk meg verseket, majd idézzük fel napközben. Isten
munkaeszköze az ige, de nemcsak mások felé, hanem az én életemben is. A tüzet
fel lehet éleszteni, csak tenni kell rá, de ezt nekem kell megtenni. Timóteus
hajlamos volt a bezárkózásra, visszavonulásra, és Pál rámutat, nem a félem
lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek lelkét. Kezdje el ezt az erőt
használni, menjen, és bátran vállalja az evangéliumot. Ne féljen mások
véleményétől, az Úr katonája nem futamodik meg, mert győztes hadvezére van.
Használjuk tudatosan az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Fogjunk hozzá ahhoz, amit ránk bízott az Úr, kezdjük el szeretni azt is, akit eddig nem
akartunk. Legyünk közben józanok is, nem fog mindenki azonnal megtérni, nem fog
mindenki ránk hallgatni. Ha nem
rendelkezünk ezzel a józansággal, csalódni fogunk. A józanság bekalkulálja a
világ elutasító, megvető magatartását.
CSAK NYISD KI A SZÍVED
1.
Csak nyisd ki a szíved, és sose félj, mert él az Úr!
Csak nyisd ki a szíved, s kérd te is Őt, hogy Ő legyen Úr!
2.
Az Úr áldása van teveled és békesség.
Az Úr áldása van teveled és békesség.
3.
Salom haverim, salom haverim, salom, salom!
Löhitraot, löhitraot, salom, salom!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése