Válasz az Úrnak

A

nna hálaénekét olvassuk, és ez nagyon megrendít, mert azt látom, nemcsak a bajban fordul Istenhez (1Sám 2,1-10). Nem csak akkor könyörgött és kérte Isten segítségét, amikor még szenvedett a másik feleségtől. Hányszor csak a bajban megyünk Istenhez, de amikor megadja, amit kértünk, elfeledkezünk Róla. Anna nem feledékeny hallgatója az igének, nem feledkezik meg, Kitől is kapta a gyermekáldást.

Tehát Anna szíve hálás, és ezt imádságban fogalmazza meg. Adjunk hálát az Úrnak tetteiért, menjünk Hozzá akkor is, amikor meghallgatja imádságunkat. Köszönjük meg, hogy lehajolt hozzánk. Mi is egy gyermekért adhatunk hálát, köszönjük meg, hogy ideadta nekünk Jézust. Általa csodálatos életváltozáson mehetünk keresztül, mert Ő azért jött, hogy a lelki halálból életre keltsen, megtisztítson bűneinktől, és új élettel ajándékozzon meg. Isten legnagyobb ajándéka Jézus, és Benne a bűneink bocsánata és az örök élet.

Anna imádsága tapasztalatból fakad, örömöt szerzett az Úr neki. Öröme van az Úrban. Dicséri, mert megtapasztalta, hogy Isten számára nincs lehetetlen. Felismeri az imádkozó, hogy az életek nincsenek bebetonozva. Aki ma fent van, holnap lehet lent. A vagyon eltűnik, és a mélységből is talpra lehet állni. Gyakran gondoljuk a mai jólétet bebetonozottnak, azt képzeljük, soha nem változhat meg az életkörülményünk. Az ige arról tesz bizonyságot, hogy bármikor megváltozhat, és jó, ha erre készülünk. A készülés azt jelenti, Isten gondviselésére bízom magam. Őt szolgálom, teszem a dolgom, a többit pedig Rábízom, mert Neki gondja van az Övéire.

Anna meglátja Istennek azt a tulajdonságát, ami az emberből gyakran hiányzik: a szemétben lévőt is embernek tartja. Nem fordul el undorral, hanem lehajol és kiemeli onnan. Isten logikája szerint a szeméttelepen is lehet érték, drága kincs. És Ő nem tartja méltóságon alulinak lehajolni érte. Ilyen kincs volt a megtisztított leprás, vagy a béna, akit négyen vittek Hozzá. Bárhol legyünk, és tapasztaljuk, hogy elmennek mellettünk, mert már úgy vélik, egy darab értéktelen szemét vagyunk, az ige azt üzeni, nem így van. Érték vagy a szemétdombon, és az Úr ki akar onnan hozni. Ne az embereknek, hanem az igének higgy. Arra adj, amit az Úr mond.

Az Úr Jézus nem parkol le egy helyen, hanem mindig továbbmegy (Mk 2,13-17). Keresi az elveszettet, mindig újabbat, és nem elégszik meg azzal, akit már megtalált. Mindenki számára hirdeti az Úr kedves esztendejét, a bűnbocsánat, a megtérés lehetőségét mindenkinek hallani kell. Aztán majd mindenki maga dönt, milyen választ ad rá.

Amikor megjelenik a tenger mellett, szinte mindenki odamegy Hozzá. Mintha megállna az élet, szomjazzák az igét, a lelki táplálékot. Bár ma is akkor állnának meg az emberek, amikor az ige megjelenik közöttük. Ma nem hagyják ott a munkájukat, sőt, ma már a szórakozás fontosabb, mint Jézus. Ki-ki elvan magának a kütyüjével. Kevesen akarnak tanulni az Úrtól. Mi már mindent tudunk, gondoljuk, de nem így van. Isten országát tárja fel Jézus, mert azt nem ismerjük. A kütyük világában ismerősek vagyunk, a világháló útjain el tudunk igazodni, de Isten országát nem ismerjük. Az ige azonban feltárja rejtelmeit, bevezet működésének titkaiba, megismerteti velünk az ország Királyát.

A sokaság sem tartja fogva Jézust, nem árt meg neki a siker, mindenért az Atyát dicséri. Az elbizakodottságtól az alázat óv meg. Ha látom, hogy mindent Istentől kaptam, és ha nem magamhoz, hanem az Úrhoz vezetem az embereket. Jézus a sokaságtól tovább megy az egy ember felé. Nem kudarc számára a tömeg után egy embert megszólítani, nem létszámfüggő. Nekünk is meg kell látnunk az egy embert, a személyes lelkigondozás lehetőségét.

Jézus meglátja Lévit a vámszedőhelyen ülni. Látja, hogy nem ott a helye. Lévi helye nem a vámnál van. Hol vagy te? A helyeden, ott, ahol Isten akar látni? Vagy már rég elsodródtál onnan? Ne félj! Jézus meglát és megszólít. Olyan jó látni, hogy van szava hozzánk. Szava hívogatás: Kövess engem! Nem csevegni akar az árfolyamról, a piacról, hanem konkrét célt állít elénk. Kövess engem! Életed új célja Jézus követése. Ő mindig célt ad céltalanná vált életed számára. 

A hívásra válaszolni kell, Lévi felkelt és követte Jézust. Ennyi, nem bonyolította, nem kért gondolkodási időt. Meglátta élete esélyét, felismerte, hogy Jézus követése többet ad számára a hatalomnál, vagyonnál. Ha marad, mindenki elfelejti, ma már senki nem tudna róla. De mivel felkelt régi helyéről, és elindult Jézus után, milliók ismerik, és sokan hálásak az általa leírt evangéliumért. Nevünk Jézus nyomában marad fenn, életünk maradandó részét Jézus adja. Mert az marad meg utánunk, ami az evangéliumról szól. Máté munkássága által rengeteg ember megtért és élte át bűnei bocsánatát, és jutott örök életre. Csak ez számít, jut-e örök életre általam valaki. A hatalom, a vagyon, vagy bármi más emberi produktivátás feledésbe merül, az új életek örökre megmaradnak. Örökkévaló kincs az újjászületett lélek.

Hogyan, milyen lélekkel vagyok Jézus körül? Ő nem a régi, magammal megelégedett állapotomban akar megerősíteni, hanem betegségemből akar meggyógyítani. Ő azért jött, hogy a betegeket hívogassa, gyógyítsa. Aki nem érzi magát betegnek, annak nincs szüksége Jézusra. De attól még beteg. Nem minden baj látszik kívülről is, de a bűn bennünk van. Aki nem látja, és marad beteg, az sajnálni való, mert gyógyulhatna, hiszen van orvos, mégis örökre elveszik. Menj Jézushoz, kérd, hogy gyógyítson meg. Beteg az életed, ott van lényed mélyén a baj, csak Ő képes meggyógyítani.

Hű Jézusom kezébe Teszem kezem belé

1. Hű Jézusom kezébe Teszem kezem belé, Ő életem vezére, Vezet hazám felé, A keskeny úton járok, De ő közel van ám, Magasból vet világot Az ő keresztje rám.

2. Ha nem tudom azonnal, Hogy Jézus mit kíván, Várok, szemébe nézek, Szívem nyugodt, vidám. Mily boldog, édes érzet: Úr ő éltem fölött! Szívem nem ismer kényszert: Önként szolgálom őt.

3. Ha szenvedés, baj érne, S az utam is sötét, Az Úr keresztje fénye Annál dicsőbben ég. Tudom, hogy még dicsőbb fény Ragyog majd énreám, Ha majd a mennybe érvén Belépek ajtaján.

Isten áldásával.