Hagyjad az Úr Istenre

A

tegnapi zsoltárunk egy Istent magasztaló, Róla zengő ének (Zsolt 68,1-69,18). A szerző szívéből Isten hatalmának magasztalása hömpölyög. Az Úr odafigyel Övéire, megszabadítja a foglyokat boldog életre. Csodálatos mindez, boldog életre szabadít meg. A boldogság a Vele való kapcsolat gyümölcse, Aki Hozzá tartozik, boldog. Mégpedig abban a helyzetben, amiben van. Nem azért boldog a zsoltáros sem, mert minden rendben van, nincs semmi gondja. Azért, mert mindezek közepette is átéli, hogy ő Istenhez tartozik.

Mivel Istenhez tartozik, béke van a szívében, nem aggódik megélhetése felől. A legtöbb erőt pont a megélhetés miatt való aggodalmaink veszik el. Féltjük magunkat, családunkat. Mi lesz velünk, hogyan jövünk ki a pénzünkből? A zsoltáros azonban nem fél, hanem bizonyságot tesz: Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. Napról napra, nem előre adja ide, amire szükségünk van, hanem mindennap törődik velünk, és ezt egy életre felvállalja. Nem fárad bele, hogy mindennap számba vegye szükségeinket és törődjön azokkal. Mennyei Atyám mindennap kiosztja az eledelt, megad mindent, ami az élethez, a szolgálathoz szükséges. Biztonságot ad, ha hittel veszem, Isten mindennap ellát útravalóval.

A mai zsoltárt olvasva meglepett, hogy a szerző is belefáradt a változatlanságba, a taposómalom küzdelmeibe. Gyakran mondjuk, belefáradtam, nem bírom tovább, és legtöbbször a feladás motívuma bujkál a szavak mögött. Nem bírom, elég, ki kellene már lépni az egészből. A zsoltáros megvallja fáradtságát, de nem kilépni akar, hanem Istenhez kiált. A belefáradását az is elősegítette, hogy Istenhez fordult ugyan, de nem jött azonnal változás. De nem adta fel. És ez a fontos, kiálts, mondd el, hívd segítségül, ne add fel, ha nem azonnal segít meg az Úr.

A zsoltáros azonban elhatározza: de én hozzád imádkozom, Uram. Fontos az elhatározás, bármi történjen, érezzem úgy, hogy nem bírom, akkor is az Úrhoz fordulok. Ez a legjobb megoldás. Benne van annak a megvallása: igen, én nem bírom, magam nem boldogulok, de Te, Uram, erős vagy. Nagyon ez a hit, Isten ma is ugyanaz. A körülöttünk lévő világ változik, de Isten nem, Őmellette nem megy el a világ. A fejlett társadalomban is megmaradt a hatalma. Miért? Mert Ő élő Isten. A halál fölött is hatalommal bír.

Pál apostol lelki feltöltődésre szólítja fel Timóteust, aki megfeledkezett erről a fontos feladatról (2Tim 2,1-26) Csatlakozunk az Úrra, feltöltődhetünk. Sőt, fel kell töltődnünk, ez nem csak egy lehetőség, amivel élhetünk, ha akarunk, hanem törvényszerűség, ha nem pótoljuk az elhasználódott energiát, elfogy. A hívőnek, mivel nem a maga erejéből merít, rendszeresen meg kell állnia az Úr előtt. Bizony, gyakran elfeledjük ezt, túlhajtjuk magunkat, forgunk, pörgünk, rohanunk, és a végén lélektelenné válik az életünk, a szolgálatunk. Beleeshetünk abba a csapdába, hogy az Úrtól kapott lelki energiát összetévesztjük a munkabírással, azonban a kettő nem ugyanaz. Lehet fizikailag bírni a rengeteg munkát, az éjszakázást, de ha nincs igazi, elmélyült kapcsolat az Úrral, ha nem jut idő az Igében való elmélyedésre, kiürül a szolgálat. Tartalmatlanná, erőtlenné válik az igehirdetés. Az igehirdetés ereje a Szentlélek jelenlétéből fakad. Őt nem pótolja a legalaposabb tudományos munka, a jól kidolgozott beszéd. Megelevenítő erő pedig csak a Szentlélek munkájában található. Nagy kísértés, hogy mindig a csendességből, az ige tanulmányozásából szabadítsunk fel időtöbbletet, de ez megbosszulja magát. Isten gyermeke a kegyelemben erősödik, és a kegyelem nem fogy el.

Talán az elerőtlenedés annak az eredménye, amire jó érzékkel mutat rá az apostol. Elveszünk a mindennapi élet gondjaiban. Miért? Mert nem jól látjuk magunkat. Pál világossá teszi, hogy Krisztus követője, az Úr szolgája katona, Jézus Krisztus katonája. A katona, nem az élet gondjain töri a fejét, hanem a parancsnokra és a parancsra figyel. Kinek akarok tetszeni? A környezet kegyeit akarom elnyerni, vagy az én Gazdám örömét keresem?

Az apostol megvallja, mi az evangélium. Milyen egyszerű: Jézus halottak közül való feltámadása. Ez a jó hír, amit hirdetni kell. Legyőzte a halált, és ez által halott lelkünket is életre hívja elő. Jézus szava nyomán feltámadhatok a lelki halálból. Szava erő, aminek nem lehet ellenállni.

Ismeri az Úr az övéit. Igen, nem téveszthetem meg semmivel, még azzal sem, hogy megtértem. Tudja, hogy valóban Övé-e az életem. Jó látni: nem az edény külső formája, vagy az anyaga adja meg az értékét, hanem a tartalma. Csak akkor leszek értékes és megbecsült edény, ha az Úr megtisztít, majd betölti a szívemet. Az evangélium jó híre adja meg az igazi tartalmat.  Ne mások külsejére, anyagi lehetőségeire figyeljek, különösképpen ne irigykedjek, mert nem az anyagi javak tesznek értékessé, hanem az Úr Jézus jelenléte. Így legyen a mi fohászunk is: Uram, növekedj bennem, mert minél nagyobbá leszel Te, annál kisebbé válok én. És, aki az Ő nevét vallja, hagyja el a gonoszt. Az Úr útján nincs gonoszság, nem lehet jelen a világi gondolkozás és a világi magatartás. Azt kéri az Úr, hagyjam el mindazt, ami még a világi szokásokból megmaradt bennem, bennünk.

HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI  végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.