I
|
zráel serege
nagy vereséget szenvedett (1Sám 4,12-5,12). Elvették Isten ládáját, és meghalt
Éli két fiai is. A hírt egy benjámini férfi viszi meg Silóba. Éli szíve
remegett Isten ládája miatt, féltette, és tudta, hogy nem volt helyes elvinni a
ládát a harctérre. Nem ott van a helye, hanem a sátorban. Isten jelenlétét a
láda által sem lehet kikényszeríteni. Élinek nem volt már ereje és hatalma a
láda elvitelének a megakadályozására. Korábban kellett volna cselekednie, de elmulasztotta.
Amikor mi elmulasztjuk a bűnbánatot és a belőle fakadó döntéseket meghozni, az Úr
cselekszik, de akkor már ki kell várni az események menetét. Uram, hányszor nem
időben cselekszünk, azt gondoljuk, megoldódnak maguktól a dolgok, halogatjuk a megtérést,
a teljes életfordulást. Itt személyi változásokra is szükség lett volna.
Élinek, mint Izráel bírájának, fiait le kellett volna váltani. A bűnbánatot
mindig cselekedeteknek kell követni, nem elég az elméleti bűnbánat,
változtatni is kell. És van, amikor a változáshoz személycserék
szükségeltetnek.
Isten népe megfutamodott, és ez nagyon szomorú kép, hátat fordítanak az
ellenségnek, és mentik az életüket. Azonban ez az engedetlenség következménye,
meg kell látniuk, hogy az Úr nélkül nem érnek semmit. Isten nélkül vereségre
vagyunk ítélve. A tanítványok életében az engedelmességnek nagy szerepe van. Ha
nem veszem komolyan az Úr szavát, az ellenség győz felettem. Izráel népe nem
figyelt az Úrra, hanem bálványokhoz igazodott, és ennek menekülés a következménye.
Az Úr csak a bűntől megtisztult és engedelmes népének ad győzelmet.
A tragikus vereség közben is van reménység. Isten jelez, Éli menye fiút
szül, biztatják, ne félj. Ne félj, mert Isten a kegyelem Isten. A bűnnek megvan a következménye, de az Úr mindig új kezdést kínál. Ehhez a bűnbánaton, az
őszinte megtérésen keresztül vezet az út. Fel kell ismerni, hogy nem a láda, hanem
Isten jelenlététől függ a dicsőség. Ha a ládát el is viszik, de helyreáll az
élő kapcsolat, ismét győzedelmeskedik a nép. Az Úr újra kínálja kegyelmét, ha eddig nem hallgattunk is Rá,
lehetőséget az újrakezdésre. Mert Vele újra lehet kezdeni, még a mély ütésből
is talpra lehet állni. Az új kezdés azt jelenti, most már teljes mértékben
Rábízom magam, és mindent a vezetése szerint teszek. Nem igazodom a
pogányokhoz, hanem világítok a számukra. Az új kezdés a bűnnel való teljes
leszámolás után indulhat el.
A filiszteusok úgy gondolták, Izráel legyőzése Isten legyőzését is
jelenti. A ládát győzelmi jelvényként vitték bálványuk templomába. Ám Dágón szobra arccal a földön feküdt az Úr
ládája előtt. Isten jelez, Ő az Úr, Dágón csak bálvány. Izráel ugyan vereséget
szenvedett, de nem azért, mert Dágón erősebb, hanem azért, mert Izráel Istene
megengedte a filiszteusoknak a győzelmet. A filiszteusoknak meg kell érteniük: Isten él és uralkodik. Nekik is meg kell térni. Ők azonban nem így
gondolkodtak, továbbadták a ládát, vagyis meg akartak szabadulni tőle. De ez
nem megoldás. Bűnbánatot kellene tartaniuk, amint majd később a niniveiek
teszik. Ám a filiszteusok erre nem döbbennek rá. De te rádöbbentél-e, hogy nem az
Isten elől való menekülés segít, és nem a Bibliától, az istentisztelettől kell
megszabadulni, hanem az Isten nélküli gondolkodástól és életvezetéstől.
Rádöbbenünk-e, hogy az Úrra van szükségünk? Menekülés helyett hívjuk
segítségül Őt.
A filiszteusok egyik helyről a másikra küldözgetik a ládát, ahogyan
vannak, akik úgy próbálják lelki nyugtalanságukat csillapítani, hogy egyik
közösségből mennek a másikba. Ehelyett inkább elcsendesedni, magunkba tekinteni
kellene, mert az ige eléri szívünket ott, ahol vagyunk. Nem a hely, hanem az
életváltozás segít. Ezt pedig az Úr végzi el. Mire van szükség? Bűnlátásra,
bűnbánatra és a kegyelem alázatos elfogadására.
Az Úr Jézus végzi a lélekmentést, és ezt nem díjazzák, hanem támadásokban
van része (Mk 3,22-35). Amíg a názáreti ácsműhely csendjében pénzt kereső
tevékenységet folytatott, senkinek nem volt gondja Vele. De amikor eltér a
megszokottól, és előáll az Atya tervének megvalósítására, azt mondják,
megzavarodott. Pedig amíg az
ácsműhelyben dolgozott, kellett volna furcsállni, hisz Mária tudta, hogy
Szabadító született, és ezt a munkát nem ácsként fogja végezni. Mindig akkor
tartanak megzavarodottnak, amikor felvállaljuk az Urat, amikor engedelmeskedünk
Neki.
Az írástudók még tovább mennek, azt mondják, ördög van Benne. Döbbenetes, nem is
ismerik igazán, és ahelyett, hogy az ige alapján tennék mérlegre,
elmarasztalják. Miért? Mert nincs élő kapcsolatuk Istennel, nem ismerik sem Őt,
sem a hatalmát. A tudomány kiszorította az élő kapcsolatot. Fontos a tudás, de
nem pótolja Isten személyes ismeretét, sem az élő kapcsolatot.
Az Úr azonban nem sértődik meg, békessége megmarad, mert a hegyről jött
az emberek közé. Töltődj fel az Úrral való közösségben, és nem fogsz
megsértődni a negatív kritikák miatt sem.
Sátán nem bomlasztja a saját világát, hanem összefog Isten és az ember
ellen. Mi esélytelenek vagyunk vele szemben. Bár elhiteti, hogy egyedül is
minden gondunkat megoldhatjuk, így nincs szükségünk az Úr Jézusra. Ez hazugság.
Jézus nélkül nem boldogulunk, csak küszködünk, és egyre rosszabb lesz minden.
Jézus az erősebb fegyveres, Ő megkötözi a sátánt, és így szabadok
lehetünk. Jézus a kereszten győzött
fölötte. Győztes Urunk van. A mi feladatunk ezt a győzelmet átvenni, és élni
általa. Jézus a mi beteg életünk egyetlen gyógyszere, ha valaki ezt elutasítja,
nincs számára gyógyulás. Ha elutasítjuk Jézust, Isten kegyelmét utasítjuk el.
Bűnbocsánat Jézus érdeméért lehetséges, aki elveti Jézust, az nem látja
szükségét az orvosságnak, de megmaradnak bűnei is. Jézus keresztje nélkül
elveszünk.
Aki azonban komolyan veszi Jézust, elfogadja kegyelmét, bekerül Isten
családjába. Mert azok a családtagjai, akik cselekszik Isten akaratát. Az
elméleti keresztyénségből is meg kell térni, hogy eljussunk a gyakorlati
keresztyénséghez. A mai világnak erre van szüksége, a megélt hit formálja át az
emberek életét.
Testvérek, menjünk bátran
1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban
Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva
megpihenni A boldog cél előtt.
2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk,
Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát
ki-ki fordítsa A szent város felé.
3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged,
Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön
éned össze, Menvén halálon át.
4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki
pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is
beérjük, Bennünket gond se bánt.
5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a
keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden
gáton, Hű Mesterünk után.
6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre,
Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent
reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.
7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin
gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt
vállunkra venni E földi élten át.
8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S
a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot
mind levetjük S vár ránk az égi rész.
9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt,
mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál
pihentek, Megfáradt gyermekek.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése