Ura a szombatnak is

I

sten követet küld Élihez, aki elmondja az Úr üzenetét, és ez ítéletes szó (1Sám 2,27-36). Isten megítéli Éli családját, mert nem megfelelően végzik az Úr szolgálatát. Látnunk kell, hogy itt papokról van szó, nekik Isten akaratát kell képviselni, az Úr törvénye szerint végezni a szolgálatot. Ám ezek a fiúk nem Istenre, hanem a környezetre figyelnek. A pogány kultuszokhoz igazodnak, és ezt az Úr megítéli. Az ítélet célja az istentisztelet és a nép életének megtisztítása. Az Úr tisztogatja életünket, nem engedi, hogy pogány szokásokkal keveredjünk.

Isten ebben az időszakban is megtalálja és elhívja a maga eszközét. És ez az ember vállalja a papsággal szemben Isten szavát. Nem könnyű szolgálat ez, de megy, és átadja a főpapnak Isten ítéletes üzenetét. Mindig azt adjuk tovább, amit az Úr mond, akkor is, ha megráz az üzenet.

Eljött Istennek egy embere, mert ha mi elnézzük is a bűnt, az Úr nem. Ad lehetőséget a megtérésre, de ha nem tesszük, ítélete következik.

Éli felelőssége abban mutatkozik meg, hogy a fiait többre becsüli Istennél. Nem tiltja el őket a szolgálattól, amikor látja istentelen magatartásukat, a pogány kultusz elemeinek megjelenését. Mit becsülök többre: Istent vagy magamat, a családomat? Ki merem-e mondani a gyermekeimnek: nem elég a megszokás, megtérésre van szükség? Még a hívők is saját gyermekeikkel szemben engedékenyebbek, tőlük nem várnak el újjászületést, az Úrnak való engedelmességet. Természetesen, az újjászületés az Úr munkája, és ez nem megy parancsszóra, nem is lehet beprogramozni, de lehet róla beszélni. Segítsük gyermekeinket az Úr Jézus megismerése felé. Mert mindenkinek kegyelemből van üdvössége, hit által, még a lelkész-, gondnok- és presbitergyermekeknek, -rokonoknak is.

Az Úrnak való szolgálat célja Isten dicsőítése. Tehát nem magunkat állítjuk középpontba, nem én akarok a reflektorfénybe kerülni, hanem mindig az Úrról teszek bizonyságot. Éli fiai másképp gondolkodtak, nem szerették, és nem tisztelték Istent, csak a maguk érdekeit, előnyeit, élvezeteit tartották szem előtt. Úgy akartak élni, mint a pogány papok. Kihez akarok hasonlítani? A világ fiaihoz, más vallások tagjaihoz, vagy az Úr Jézushoz?

Azonban az ítélet mellett megszólal a kegyelem szava is. Isten mindig felragyogtatja kegyelmét, mert bár Éli házát megítéli, népét nem hagyja magára, és ad majd nekik hűséges papot. Isten elvárása: szívem és lelkem szerint cselekszik. Ez a pap nem más, mint az Úr Jézus Krisztus, már itt felragyog az Ő alakja. Nincs senki rajta kívül, aki az Úr szíve szerint cselekedne. Magas a léc, hiszen az Úr azt akarja, hogy így kövessük, ez a vágy legyen a szívünkben. Aki Neki szolgál, aki meghallotta az elhívó szót, az mindig arra törekszik, hogy Isten szíve, akarata szerint cselekedjen. Már nem a saját elképzelésem a fontos, hanem azt kérdezem, mit akarsz Uram, hogy cselekedjem. Ezt a kérdést minden hívőnek állandóan fel kell tennie.

Az Úr vállalja az Atya akaratát, éli az igét, és ez összeütközéshez vezet (Mk 2,23-28). Nem megy konfrontáció nélkül az Úrnak való engedelmesség. Miért? Mert a megszokottságba, formalitásba süppedt kegyesség nem viseli el az élő és ható hitet. Ha éljük a tanítványságot, összeütközésbe kerülhetünk másokkal, mert Jézus az élet, és ahol Ő megjelenik, ott történik valami, ott megmozdul az állóvíz. Jézus körül is megpezsdült az élet. Emberek gyógyultak, szabadultak, a gonosz visszavonulni kényszerült. Isten azért állít a világba tanítványokat, hogy általuk a világosság növekedjék. Ahol kigyullad a fény, ott múlik a sötétség. Valóban így van? Múlik bennem és körülöttem a sötét? Sokan inkább a sötétet választják, a bűn melegágya a sötétség, az Úr azonban napvilágra hozza tetteinket.

Kiderül, hogy a farizeusok vallása a nem szabad. Nem azért hisznek és cselekednek, mert ismerik és szeretik az Urat. Az ő vallásuk a nem szabad, Jézus azonban a hitben való szabadságot hozta el. Ez a szabadság az Úr színe előtt megy végbe, nem szabadosság, de nem is merev szabályok megélése. Amit Jézus hoz, az a követés. Mindenkor az Ő nyomában haladok, életemet, gondolkodásomat igéjéhez igazítom.

Az Úr Jézus rámutat: a szombat lett az emberért, és nem fordítva. Isten mindent azért adott, hogy azzal az Ő neve dicsőségére éljünk. A szombat, vagyis a nyugalomnapja is azért adatik, hogy azon megálljunk, elcsendesedjünk és feltöltődjünk. Nem azért kaptuk az Úr napját, hogy csak néhány percet szenteljünk az Úrnak, és aztán jobban kimerüljünk, mint hétköznap. A vasárnap Isten ajándéka, meg lehet állni, nem kell állandóan pörögni. Ezen a napon teljesen ráhangolódhatunk. Szenteljük Neki a nyugalom napját, figyeljünk szavára.

Jézus Ura a szombatnak is, vagyis nem uralkodik felette semmi, hanem Ő tartja kezében a szombatot és az élet minden dolgát. Az a szabad ember, akin semmi nem uralkodik, csak egyedül az Úr. A rabság ott kezdődik, amikor valami meghatározza, mit tegyünk, amikor már nem mi döntünk, csináljuk vagy nem, és nem akkor hagyjuk abba, amikor akarjuk. Nagyon sok ember rab ma, mert nem ő dönt, muszáj innia, droggal élnie, játszania, és ezeket képtelen letenni. Jézus azonban meg tud szabadítani, és el tudja végezni, hogy tudjunk nemet mondani, és a törvénynél, vágynál fontosabb legyen az Úr és a másik ember.

 HOZZÁM KIÁLTS! – ÍGY SZÓL AZ ÚR TENÉKED

1.  

Hozzám kiálts! Így szól az Úr tenéked.

Hozzám, ha minden elhagyott!

Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,

Hozzám kiálts, Urad vagyok.

Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,

Hozzám kiálts, Urad vagyok.

2.  

Hozzá kiálts sietve, mert az ellen

Tőrbe kerít, tőrbe kerít!

Mért küzdenél magad a Sátán ellen?

Hozzá kiálts, Ő megsegít.

Mért küzdenél magad a Sátán ellen?

Hozzá kiálts, Ő megsegít.

3.  

Hozzá kiálts, sosem teszed hiába!

Szerelme, lásd, szerelme, lásd,

Örökséget szánt néked menny honában,

Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!

Örökséget szánt néked menny honában,

Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!

4.  

Csupán az Úr tehet szabaddá téged

A bűn alól, a bűn alól.

Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,

Hozzá kiálts, Ő hallja jól!

Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,

Hozzá kiálts, Ő hallja jól!

5.  

Vár rád, hogy Őt keresve szíved, elméd,

Őt megtaláld, Őt megtaláld.

Megismered dicsőségét, kegyelmét,

Csak Őt imádd, csak Őt imádd!

Megismered dicsőségét, kegyelmét,

Csak Őt imádd, csak Őt imádd!

Isten áldásával.