Van visszaút!

A

z Úr drága kegyelmét bemutató könyvet kezdtünk olvasni az Ószövetségből (Ruth 1,1-22). Igen, már itt felragyog a kegyelem. Mert azt látjuk, valaki elmegy Isten népe közül, elmegy otthonról, de vissza lehet térni. Az Úr drága kegyelméből visszahozza Naomit. Ez a történet a tékozló fiú történetének az ószövetségi párja. Elimélek az éhínség idején elmegy Moáb földjére. Pogányok laknak ott, ez nem az ő helye, de úgy gondolja, ott lesz kenyér, vagyis biztosított a megélhetés. Hányan vannak így ma is, elmennek arról a helyről, ahová Isten állította őket, a jobb élet reményében. De Elimélek az Isten népéhez tartozik, mégsem kérdezi az Urat: mennem kell-e? Másrészt nem megy mindenki, a legtöbben maradnak, várnak, bíznak az Úrban.

Meg kell látnunk, hogy Isten népét sem kerüli el az éhínség, de ez próba, általa derül ki, milyen is a hitünk. A váratlan élethelyzetekre választ kell adni, de nem mindegy, miként válaszolunk. Mások véleményére, saját ötletünkre hallgatunk, vagy megkérdezzük az Urat? Elimélek nem kérdezte meg, úgy döntött, megmenti a családját, a fiait az éhhalál elől. Félt, hogy a gyermekei éhen hallnak, nem akarta őket elveszíteni. Gyakran így gondolkodunk, nem akarjuk elveszíteni a másikat, de ha nem tudjuk elengedni, feladni a megmentésüket, elveszítjük. „Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete veszendőbe megy?” (Mk 8,35-36). Mennyire jól látja az Úr Jézus az életet, Elimélek is meg akarta menteni a családját, de nem tudta. Bár meglátnánk ezt időben, mi nem tudjuk megmenteni szeretteinket, a másik embert, a bajtól sem, és a kárhozattól sem. Csak egyedül Jézus. Ha elengedjük megmentési hajlamunkat és törekvéseinket, és Rábízzuk magunkat, megmentetünk.

Megtéveszthet minket, amikor azt olvassuk, eljutottak Moábba - hát mégis igazuk lett. De a továbbiak azt mutatják, nem így van. Mert nekik nem ott a helyük, rossz bizonyságot tettek a Moábba való költözéssel, mert azt üzente mindez, hogy Isten nem tud rajtunk segíteni, de a moábiták istene igen. Milyen bizonyság vagyok?

Meghalt Elimélek, ez jelzés Naomi számára, de nem figyel rá, vagy a fiai nem engedik, hogy hazainduljon. Bárhogyan is volt, a fiúk is meghalnak, és így világossá válik, mennyire rossz volt Elimélek ötlete. Mennyire nem tudta megmenteni a fiait. Megdöbbentő, elment otthonról, mert félt az éhhaláltól, és ott, ahol van kenyér, mégis meghalnak mindhárman. Soha ne engedjünk a kísértőnek, ne meneküljünk a próba elől, mert az Úr megtart a nyomorúságban is, de ha magam megyek, ha magamat mentem, elveszhetek a jólét földjén is. Rámehet az életem, az üdvösségem is. 

Ezt követően Naomi elindul haza, megtudja, hogy van otthon kenyér, lehet otthon is élni, az Isten országa még éhínség idején is biztonságosabb, mint Moáb földje. Jó meglátni Ruth ragaszkodását, amivel kitart anyósa mellett. Naomi megtanulhatja Ruthtól a ragaszkodó szeretetet, ami kitart a bajban, a nyomorúságban is. Ő nem tartott ki az Úr mellett, amikor nehézzé vált az élet, Ruth kitart, a biztosat hagyja maga mögött anyósa kedvéért, és választja hitből a bizonytalant. De hamarosan megtudja: Isten országa mindig biztos. Ragaszkodjunk ilyen hűséggel az Úrhoz, merjük a világ szerinti biztosat elhagyni Érte.

Amikor hazaérnek, Naomi megrendítő bizonyságot tesz. Már látja a lényeget, én mentem el, igen, én. Nem más a felelős, még csak nem is a férjét okolja, miattam történt minden. Itt ragyog fel a kegyelem: de Isten visszahozott. Én elmentem, Ő visszahozott. Nem mondott le rólam, utánam jött. Ez a mi történetünk, elmegyünk, és már a magunk erejéből képtelenek vagyunk visszatérni, de Ő utánunk jön, és hazavisz. Még innen is van visszaút. Van visszaút! Ez a kegyelem!

Márk evangéliuma oly csodálatos, az élet útját tárja fel előttünk, és kedvesen sürget, siess, azonnal dönts, kövesd Jézust, ne halogasd (Mk 1,1-15). Fontos ez, ne az Úr melletti döntést halasszuk későbbre, ne, hanem legyen ez a legsürgetőbb feladatunk. Még ma, még Jézus hív, nyíljon az ajtó, táruljon a szív, holnap talán késő.

Az Úr eljövetelét megelőzi a kiáltó szava. Isten előkészíti a terepet, a szíveket. Nem váratlanul jön a Megmentő. Fel lehet készülni a találkozásra. Hogyan? Bűnbánat által. De vajon komolyan veszem-e a hírt? Várom-e Jézust?

Eljött Jézus, a kiáltó szava beteljesedett, eljött Jézus, itt van Isten köztünk. Igen, már nincs messze, a földre jött, így van esélyünk és reményünk. Ha nem jött volna el, reménytelenül elvesznénk. A legjobb hír, amit valaha ember hallott: eljött Jézus. E hír mögött megtapasztalás van.  Úgy mondja az evangélista, hogy Ő maga is találkozott Vele, és meglátta Benne az Istent.

Mivel Isten bizonyságot tesz Róla, világossá válik, hogy Rá van szükségünk. A mennyei szózat után nem a siker felé, nem a reflektorfénybe vezet az út, hanem a pusztába, a próbák közepébe, és a csendbe, az Atyával való közösségbe. Mennyire másabb Jézus útja, mint a miénk. Mi látványt akarunk, Ő elmélyedést és minőséget. Elmélyedt az igében, és ezért tudott nemet mondani a kísértőnek és győzni felette. Igei elmélyülés nélkül nincs győzelem, nincs megmaradás sem. A kísértőt csakis alkalmazott igével lehet legyőzni, elutasítani. Ha nem él bennem az ige, nem tudok ellenállni az ördögnek.

Az Úr Jézus megtérési felhívással kezdi szolgálatát. Térjetek meg, vagyis lépjetek be Isten országába. Jézus elhozta Isten országát, csak be kell lépni. A belépés a megtérés, vagyis a gondolkodás és az életvitel megváltozása, bűnbánat és bűnbocsánat által.

MÉG MA, MÉG JÉZUS HÍV

1.

Még ma, még Jézus hív,

Nyíljon az ajtó, táruljon a szív,

Holnap talán késő!

2.

Jövök Hozzád, Uram,

Kérlek, fogadj el, halljad meg szavam,

Tarts meg mindörökké!

3.

Jézust áldjad, szívem,

Halála árán van új életem,

Illesse Őt hála!

4

Zengjünk mind Neki hát,

Dicsérjük együtt Isten szent Fiát!

Téged is vár még ma!

Isten áldásával.