Aki hallja, az hallja meg!

I

smét háborút kezdtek a filiszteusok Izráel ellen, mert Isten népének ellensége nem nyugszik (2Sám 21,15-22). Képtelen elviselni Izráel vagy az egyház jelenlétét, növekedését. A gonosz el akarja pusztítani az Úr gyermekeit. Ezért egy idő után újra támad. Ne gondoljuk, hogy nyugodalmas életünk lehet, az ördög megtalálja a megfelelő időpontot. Dávid már megöregedett, és úgy gondolták, ez a legmegfelelőbb alkalom. Amikor úgy gondoljuk, most békességünk lesz, akkor aktivizálja magát a gonosz. Egy hosszabb nyugalmi időszakot iktat be, ami alatt a hívők gyakran úgy gondolják, győztek, már nem fog a gonosz támadni. Azonban a világ soha nem köt békességet, legfeljebb elhiteti velünk, hogy békesség van, és akkor támad, amikor nem számítunk rá.

Dávid elfáradt, az idő a hívő ember felett is telik. Ő is elfárad. Eljön az a nap, amikor nem bírja azt, amit korábban probléma nélkül meg tudott tenni. Dávid tanult a korábbi leckéből, és most nem akart háború idején otthon maradni. Azonban nem sablon szerint folyik az élet. Akkor menni kellett volna a csatába, mert ott volt a helye, most már azonban látnia kell, hogy nem bírja úgy a harcot, mint korábban. Az Úrra figyelve láthatjuk meg, mikor mit kell tenni. Van, amikor a harcot át kell engedni a fiatalabbaknak, de a háttérből Dávid a maga személyiségével, jelenlétével és imádságával segíthet. Az idősebb emberek imahátteret képezhetnek a gonosszal szemben. Mert  nem csak harcosokra, hanem imádkozókra is szükség van.

Vannak, akik a király segítségére sietnek, nincs egyedül Dávid. A hit ezt is jelenti, a testvérek egymás segítségére sietnek. Dávid számíthatott katonáira. Jó, amikor számíthatunk egymásra. Mert van, amit egyedül nem tudunk megoldani, de a testvérek segítségével lehetséges. Lássuk meg azt, akinek a segítségünkre van szüksége. Jézus meglátta a harmincnyolc éve bénát. Megállt mellette, majd meggyógyította. De ugyanúgy meglátta vak Bartimeust, megállt, magához hívta, és visszaadta a látását. Jézust követve látjuk meg egymást, vesszük észre, ha segíteni kell.

A filiszteusok újra és újra próbálkoztak, de Isten népét nem lehet legyőzni. Legalábbis addig nem, amíg az Úr útján jár. Amíg engedelmeskedünk az Úrnak, addig nem győzedelmeskedhet felettünk a gonosz. Ezt később is láthatjuk Izráel életében. Amíg komolyan veszik az igét, figyelnek rá, Isten oltalmazza őket. Hatalmas birodalmak kezéből is kimenti övéit. Az Úr azt akarja, hogy népe bizonyságtételként legyen jelen a világban. Tulajdonképpen a világ érdekében tartja még itt az egyházat. Mivel az egyház a világ világossága, ha kivenné, sötétbe borulna a világ. Így is nagy a sötét, mi is lenne itt a gyülekezet nélkül? Adjunk hálát, hogy még világíthatunk.

Pál apostol nem egy szép üzenetet mond, hanem Isten üzenetét, amit komolyan kell venni (ApCsel 13,38-52). Vegyétek tudomásul, ez Isten üzenete, benne Isten akarata a számotokra. Lehet nem komolyan is venni, de nem mondhatjátok, hogy nem tudtok róla. Vegyétek tudomásul, hogy a törvény nem segít, általa nem igazulhatnak meg, azonban Isten elküldte Jézust, és a Benne hívők számára van bűnbocsánat. Jézus által kaphatják meg az örök életet. Tudomásul kell venni, hogy nincs más út Istenhez, a boldogsághoz, csak egyedül Jézus. Saját útjaink nem vezetnek eredményre. Csak küszködünk önmagunkkal, de ha segítségül hívjuk az Úr nevét, Ő megszabadít.

Őáltala mindenki megigazul, aki hisz. Aki hisz Őbenne, megtapasztalja, hogy Jézus igazságát neki tulajdonítja az Atya. Bűnbocsánat és új élet kegyelemből van. Mindenki megigazul, aki hisz, ez reménységgel tölt el, jöhetünk úgy, ahogy vagyunk, az Úr nem küld el. Egyetlen feltétel a hit. Ha hittel jövök Hozzá, nem számít, milyen élettel jövök. Az evangéliumok arról tesznek bizonyságot, hogy legbűnösebb, a legreménytelenebb életű ember is jöhet. Hiszed-e ezt? - kérdezte Mártától az Úr Jézus, és nem kellett mást tennie, mint megvallani: Hiszem, hogy te vagy a Krisztus. És meglátta az Úr hatalmát, Jézus kihívta a sírból Lázárt. Ma is csak ennyire van szükség, hiszem, hogy Ő a feltámadás és az élet.

A Szentlélek hatalmasan munkálkodott, sokan meghallották az Úr szavát, és követték Pálékat. Követték, mert szomjasak lettek az igére, még többre vágytak. Így azután, amikor ismét beszéltek, még többen összegyűltek, hogy hallgassák. Az ige szól, és ez nem pártalkalom, hogy belépek, tag vagyok, és aztán elvagyok magamnak. Bár sokan úgy gondolják, megkonfirmálnak, és így belépnek a gyülekezet tagjai közé, esetleg még befizetik a tagsági díjat, az egyházfenntartóit, de Jézus nem fontos a számukra. Ezeknek az embereknek Jézus lett a fontos, Őt szerették meg, és még jobban meg akarták ismerni. Az igéből az érződik, hogy ezek az emberek elmondták mindazt, amit hallottak, amit az Úr Jézustól kaptak, a környezetüknek. Ezért gyűlt össze majdnem az egész város. Ezek az emberek megszerették Jézust, átélték kegyelmét, és amikor újra beszélt Jézus, vittek magukkal másokat is. Hadd hallja a szomszéd, az ismerős, a munkatárs és a barát is.

Azonban az öröm, az érdeklődés mellett megjelenik az irigység is. Amikor látják Pál eredményes munkásságát, féltékenyek lesznek rá. Ahol nincs jelen Krisztus, ahol nem Ő uralkodik, ott fellép az irigység. Keresztelő János nem volt irigy Jézusra, amikor jelentették neki, hogy egyre többen elpártolnak tőle, és Jézust követik. Aki Jézusban van, nem irigy testvére eredményére, mert Isten dicsősége áll mindig a szeme előtt. Mert Krisztusban nem az egyéni siker a fontos, hanem Isten dicsőítése, az, hogy mindenki meglássa az Úr hatalmát. Azonban észre kell vennünk, hogy az egyházban is jelen van az irigység, ott sem mindig Isten országa a fontos. Ezért meg kell vizsgálni a szívünket: valóban hiszek-e?

Pálék nem ijedtek meg az irigykedő, hangoskodó, káromló emberektől, felismerik, hogy valóban a pogányok felé kell fordulni. Ha Izráel fiai elutasítják az evangéliumot, akkor megindulnak a pogányok felé, és viszik a fényt, a Világosságot. Nem könyörög Pál. Elmondta, ami rábízatott, de ha nem kell, akkor azokhoz fordul, akik örömmel fogadják Isten kegyelmét. Az Úr nekünk sem könyörög, nem rendez jelenetet, Ő elbírja, ha mi elutasítjuk, de a mi életünk nem fogja kibírni Isten hiányát. Abba bele fogunk rokkanni, pusztulni. Kérjük Urunkat, láttassa meg mindezt a mai emberrel, és elutasítás helyett fogadjuk el kegyelmét, azt a jót, amit készített Krisztusban számunkra.

SŰRŰ SÖTÉT VAN MINDENFELÉ

1.  

Sűrű sötét van mindenfelé, utat keresek az éjben;

Sem csillagfény, sem reménysugár, árnyak suhannak az éjben.

Remegő szívem Hozzád kiált: Uram, halld meg imámat!

Menekvés nincsen, nem is lehet, Uram, csak egyedül Nálad.

2.  

Jézus, Te vagy a hajnali fény, Te vagy a nap ragyogása.

Te vagy az Isten lénye maga, arcának tündöklő mása.

És aki Téged már megtalált, szívében ott a béke,

Te lettél annak örökre már oltalma és menedéke.

3.  

Nem vagyok más, csak üres edény, tölts meg hát Lelkeddel engem!

Igédnek áldott, szent ereje hadd munkálkodjék már bennem!

Rajtam keresztül áradj, Uram, ragyogjon fényed szerte,

Hogy általam sok-sok árva szív békéjét Benned meglelje.

4.  

Amerre járok, merre kelek, Te légy, Uram, a vezérem,

Hogy saját tervem, akaratom ne legyen többé énnékem.

Ne éljek többé már soha én, Lelkeddel élj Te bennem!

Majd általlépve a gyöngykapun, Uram, engedj Hozzád mennem!

Isten áldásával.