Engedelmesség

D

ávid hatalomra jutása és annak megszilárdítása után sem feledkezett el Jónátánról (2Sám 9,1-10,19). A Saul családjából életben maradtak felől érdeklődik, amikor Mefibósetről hall. Dávid nem feledkezik meg Jónátánról, mindarról, amit érte tett. Nem érvényes rá, hogy elfelejti a hatalom székében, hogy honnan indult. Dávid soha nem felejti el, hogy egy pásztor, akit Isten kegyelme ültetett trónra. Ma hányan elfelejtik, honnan indultak el. Egy kis emelkedés a társadalmi vagy szakmai ranglétrán, és már nem ismeri meg sok ember korábbi barátait, ismerőseit. Isten nélkül a hatalom negatívan formál át. Az Isten nélkül élő ember mindent magának tulajdonít, ezzel szemben Dávid mindenért Istennek hálás.

Kérjük az Urat, óvjon meg ettől a fajta feledékenységtől, hogy soha ne törlődjön ki emlékezetünkből a mögöttünk hagyott út. Lássuk meg, honnan emelt ki az Úr, és hová segített el. Pál is tudta, hogy ő Isten kegyelméből lett az, aki. Aki így tekint az életére, annak minden szakaszára, az nem fogja többnek tartani magát a másik embernél. Az Istenre tekintés alázatban tart.

Az Úr elhívottja azt is látja, hogy kinek tartozik hálával, azért, hogy ott tart, ahol éppen. Mert Istennek köszönhetünk mindent, azonban emberek is vannak körülöttünk, akik segítenek minket. Hányszor elfeledjük szüleink, családtagjaink segítségét, azt, hogy egy nehéz pillanatban mellénk álltak, bátorítottak. Hányszor küld az Úr felénk egy testvért, aki talán csak annyit mond, ne félj, csak higgy! És ezzel átsegít a holtponton. Különösen hálás lehet a szívünk Jézusért, Ő a mi leghűségesebb barátunk, Aki mindig ott áll mellettünk, és amikor a bűnnel való küzdelemben vagy a szolgálatban megfáradnánk, mellénk áll, megerősít.

Nagyon jó látni, hogy Dávid a két lábára megbénult Mefibósetben is embert lát, és hercegi ellátásban részesíti. A király a trónon is Isten gyermeke, és ezért tud megmaradni embernek, aki együtt tud érezni a szenvedővel, a nyomorulttal. Az Úrral való élő kapcsolat tud megtartani embernek, bárhol is legyünk. Krisztus nélkül régi természetünk domborodik ki, de aki Krisztusban van, az új teremtés.

Az ammóni király fia apja halála után bizalmatlanná vált Dáviddal szemben. Pedig erre semmi oka nincs. Hányszor vagyunk bizalmatlanok, nem azt látjuk a másikban, amit felénk kommunikál, hanem valami mást, ami nincs is benne. Gyakran a magunkban lévő negatívumot vetítjük a másikra. Jézus nem a rosszat, hanem azt a jót látja bennünk, amivé lehetünk. Ami bennünk van, azt láthatjuk bele a másikba, lehet jót is kivetíteni.

Az apostolok által nagy dolgok történnek, a szél erőteljesen fúj, a vitorlák felhúzva, a hajó jó tempóban halad előre (ApCsel 5,12-32). Amerre megy, életre, hitre jutás történik. Isten Lelke az emberei szívekben végzi el nagy munkáját, egyre több ember lépett be Isten országába. A tanítványokban működő hit, az új életszemlélet vonzza az embereket, akik nem egy pártba csatlakoznak, hanem Jézus tanítványaivá válnak. A Lélek fúj, nagy a feszültség, az emberek ezt tapasztalják, és az előző történetből megtanulják, hogy a feltámadott Úr van jelen. Ezért itt életveszély van. Védőfelszerelés nélkül, Krisztusba vetett hit nélkül a gyülekezetbe tartozni veszélyes.

Azt is látjuk, hogy az Úr növelte a hívők számát, tehát nem emberi trükkökről, növekedési programokról van szó. Mi ültethetünk és öntözhetünk, ahogy Pál mondja, de a növekedést Isten adja. Ezért hívjuk Őt, kérjük, hogy adjon hitbeli növekedést.

A Szentlélek nélkül csupán tudományukra és hatalmukra építő vezetők az erőszak eszközét használják. Mindig így van, ahol csupán emberi szervezetté alakul az egyház, hatalmi eszközökkel, törvényekkel operálnak. Fellépésüket a féltékenység motiválja. Mivel általuk nem történik semmi, képtelenek elviselni a tanítványok által végbemenő csodákat, a gyülekezet növekedését. Isten Szentlelke nélkül tehetetlenek vagyunk, és gyakran üldözzük azokat, akik által ma is munkálkodik Isten, akik által történik valami. Isten nem mozdulatlanságba merevedett tanítványokat akar, hanem élettől teljeseket.

Szomorú látni, amikor azt gondolják emberek, hogy az evangéliumot be lehet börtönözni. Embereket igen, de Isten igéjét nem lehet bilincsbe verni. Az evangélium szabad, és szabaddá tesz.  Bármilyen rabságban élsz, az ige hirdeti, hogy van szabadulás Jézus Krisztus által. Neked is van szabadulás, de csakis Jézus által.

Azonban Isten cselekszik, Neki bejárása van a börtön falai mögé is. Isten előtt nincsenek zárt kapuk. Ő bárhonnan ki tud hozni. A szabadítás a további bizonyságtétel, a szolgálat érdekében történik. Nem azért, hogy ők megmeneküljenek a haláltól, hanem azért, hogy mindenki lássa: Isten jelen van, és Őt nem lehet kizárni sehonnan, sem tervét megakadályozni.

Lényeges mozzanat, amikor a tanítványok szabadok lesznek, engedelmeskednek az Úr parancsának. Nem az életüket mentik. Elmenekülhetnének az éj leple alatt, de nem teszik, hanem bizonyságot tesznek. A hívő élet alaphangja az Úrnak való engedelmesség. Akkor is, ha az veszélyes. A tanítványok mondhatták volna: ha a templomba megyünk, ismét elfognak, és akkor akár meg is ölhetnek. Nem ezt mondják, hanem engedelmeskednek.

Ők mennek, és hirdetik az életnek beszédét, mert az evangélium az élet beszéde. Ez nem vallásos beszéd, hanem élet beszéde, mert Jézus maga az élet. Aki Őt befogadja, az az igazi, a nagybetűs Életet fogadja be. Az élet beszédét kell hirdetnünk, vetni a magot, mert ebben élet van, és ahová bekerül, ott megfogamzik, és gyümölcsöt fog teremni.

Péter ismét csodálatos bizonyságot tesz: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” A Szentlélek által hatalmas változáson ment keresztül, szinte rá sem lehet ismerni. Semmilyen fenyegetés, börtönbüntetés nem tántorítja el az örömhír továbbadásától. Aki találkozik a feltámadott Jézussal, az ilyen bátor bizonyságtevővé válik.

A feltámadott Jézus Fejedelem és Szabadító, aki ma is meg akar szabadítani bűneinkből, bűnbocsánatban kíván részesíteni. Kinek engedelmeskedem, ki az én Fejedelmem? Jó, ha már elmondhatom, Úr Ő éltem felett. Fontos üzenet, a Szentlelket a Neki engedelmeskedők kapják meg. Tehát a Szentlélek nem egy erő, amit felhasználunk, nem istentiszteleti kellék, hanem élő Személy, Aki engedelmességet vár. Az kapja meg, aki nem vitorláiba fogni akarja, hanem engedi, hogy Isten Lelke vezesse őt az úton.

Hű Jézusom kezébe Teszem kezem belé

1. Hű Jézusom kezébe Teszem kezem belé, Ő életem vezére, Vezet hazám felé, A keskeny úton járok, De ő közel van ám, Magasból vet világot Az ő keresztje rám.

2. Ha nem tudom azonnal, Hogy Jézus mit kíván, Várok, szemébe nézek, Szívem nyugodt, vidám. Mily boldog, édes érzet: Úr ő éltem fölött! Szívem nem ismer kényszert: Önként szolgálom őt.

3. Ha szenvedés, baj érne, S az utam is sötét, Az Úr keresztje fénye Annál dicsőbben ég. Tudom, hogy még dicsőbb fény Ragyog majd énreám, Ha majd a mennybe érvén Belépek ajtaján.

Isten áldásával.