Immánuel: Az Úr ma is cselekszik

ávid egyre távolodik Jeruzsálemtől, nem száll harcba Absolonnal, hanem mindent az Úrra bíz (2Sám 16,5-14). Nem könnyű ebben a helyzetben nem cselekedni, nem egyszerű Istenre várni, de Dávid megteszi. Bízik az Úrban, hiszi, hogy jön majd megoldás. A menekülés sem könnyű, vannak emberek, akik kihasználják a helyzetet és gyalázzák a királyt.

Az évtizedek óta rendezetlen, meg nem értett események sérelmekké váltak. SimÍ sem érti mindazt, ami történt. Úgy élte meg, hogy Dávid elvette a trónt Saul utódaitól, és nem ismerte fel Isten akaratát. Aki nincs élő kapcsolatban Istennel, az nem érti a világ és Isten népe életét, annak történéseit sem. Így volt Simí is, nem ismeri Istent, és ezért nem érti azt sem, ami történik. Minden esemény Krisztusban érthető meg igazán. Aki ismeri az igét, nemcsak megérti, hanem el is tudja fogadni az Úr döntéseit. Simí nemcsak nem értette a dolgokat, nem is törekedett a megértésükre. Nem igyekezett megbeszélni Dáviddal a történéseket. Pedig ez fontos, beszéljünk a sérelmekről, vigyük együtt az Úr elé, és akkor könnyebb lesz tisztázni a félreértéseket.

Simí gyáva ember, amíg a király a trónján ült, nem volt bátorsága felkeresni és szemébe mondani azt, ahogyan ő látja mindazt, ami történt. Most, amikor Dávid menekül, amikor nincs abban a helyzetben, hogy válaszoljon, megbátorodik. A kiszolgáltatokkal szemben olyan könnyen bátrakká válunk. Vagy legalábbis azt gondoljuk, hogy aki a tehetetlen emberen gúnyolódik, vagy gyalázza, az hős. Olyan megrendítő, hogy Dávid nem gyaláz vissza, nem próbálja megtorolni a sérelmeket, hanem alázattal elhordozza. Így tesz majd az Úr Jézus is, amikor gyalázzák, nem viszonozza a gyalázást, hanem rábízza az Atyára. Bűnbánattal kell megállni az Úr előtt, hányszor nem tudom elfogadni a becsmérlést, milyen hamar igyekszem visszavágni, pedig a Mester nem így tett. Alázattal viselte a bántást is.

Dávidot lehet gyalázni, kövekkel dobálni, ő nem dobja vissza azokat. Nem engedi meg Jóábnak sem a büntetőakciót. Mindent Isten kezéből fogad. Ez nagy alázat, hiszen hányszor láttuk a történelem folyamán, és ma is gyakran tapasztalható, hogy a hatalmon lévő személyről nem lehet kritikát megfogalmazni. Annyira nem tudják elviselni azt, akinek más a véleménye. Hamar eltávolítják, letiltják, nem engedik még nyilatkozni sem. Dávid az Úr kezéből fogadja a helyzetet, úgy tekint rá, ha az Úr megengedi Simínek a gyalázkodást, ő nem akadályozza meg. Bosszú helyett most is az Úr felé fordul. Mond egy fohászt, kifejezi vágyát, hogy az Úr majd javára fordítja még az ócsárlást is. Nagyon megszégyenítő magatartás ez, hiszen nem szeretjük az ellenvéleményt, az ócsárlást. Bosszú vagy törlesztés helyett kérjük mi is Urunkat, hogy fordítsa javunkra. Higgyük, hogy Ő a rosszból is tud jót kihozni.

Az Úr kiemelte a legfélelmetesebb ellenséget, Sault, és ennek meglett az eredménye, egyre jobban növekedett az egyház, diadalmasan haladt előre az evangélium (ApCsel 9,31-43). Láttuk, hogy nem eltávolította az Úr Sault, hanem tanítvánnyá tette. Mennyire másképpen dolgozik az Úr, mint az emberek. Ma, ha van egy veszélyes személy, mesterlövészek vagy drónok intézik el. Az Úr azonban nem így cselekszik, Ő még az ellenség életét sem veszi el, hanem új emberré teszi őt. A szívében munkálkodik, és elvégzi, hogy aki ellensége volt, az most tiszta szívből szolgálja Őt. Dicsérjük Urunkat, és alkalmazzuk mi is az Ő módszerét, mert ez bizonyságtévő erővel bír. Ne megszabaduljunk az ellenségtől, hanem tegyünk meg mindet annak érdekében, hogy tanítvánnyá váljon. Csak akkor lesz békesség az egyházban és az egyház körül, ha az Úr módszerét alkalmazzuk, és baráttá tesszük azt, aki most még ellenség.

A békességet növekedésre, épülésre használták fel a hívők. Amíg békesség volt, nyugodtabban lehetett keresni az Urat, megismerni az életét és tanítását. Még nem volt leírva az evangélium, ezért csak az összejövetelek alkalmával hallhatták, amikor az apostolok elmondták, amit Jézus tett, és amiket tanított. Ilyenkor volt lehetőség a bizonyságtételekre is. Sokan elmondhatták mindazt, amit az Úr elvégzett bennük.

Azonban nem korlátozódott csupán a múlt tetteinek elmondására a bizonyságtétel, mert a Szentlélek Isten tovább munkálkodott. Így azután Liddában és Joppéban is megtapasztalták, hogy Jézus él. Mert az volt a lényeg, hogy mindenki előtt világossá legyen: nem egy új eszme, vallás terjed, hanem az élő Isten Fiának a követéséről van szó. Arról, hogy a Feltámadott Jézus tanítványai lehetünk, annak a Jézusnak a tanítványai, aki ma is él. És azt, hogy Ő él, csakis Ő bizonyíthatja be. Ahol segítségül hívták, ott történt mindig valami. Meggyógyult egy ember, vagy, amint látjuk, feltámadt a halott. Mindez az jelezte, élő Urunk van. A keresztyén hit az élő Jézusban való hit. Ez a Jézus ma is hatalmasan cselekszik, megbocsátja bűneinket, meggyógyítja betegségeinket, megszabadít szenvedélyek hatalmából. Nem egy tanrendszert ismerünk meg, hanem az élő Urat.

Péter nem csinál semmi különöset, csak alkalmazza Jézus nevét. Határozottan hirdeti Jézus nevét. Hiszi, hogy e név által van gyógyulás, szabadulás, új élet. Hittel mondja: meggyógyít téged Jézus Krisztus. Hiszem-e, hogy Ő ma is meg tud gyógyítani? Mindenféle bajjal fordulhatok Hozzá, mert hatalma ma is ugyanaz. Úr Ő mindenek felett! Nem Péter gyógyít, hanem Jézus Krisztus. Ma sem a szolgálók, az igehirdetők, hanem Jézus gyógyít.

Péter felszólítja, hogy keljen fel és maga vesse be az ágyát. Vesse be az ágyát. Arra kapja a gyógyulást Éneász, hogy tegye meg azt, ami az ő feladata, és amire eddig nem volt képes. Nem veti be Péter Éneász helyett az ágyat. Az Úrban való gyógyulás mindig rendet eredményez a gyógyult életében. Aki megszabadult, és tanítvánnyá lett, azt pont ez jellemzi, nekifog dolgai elrendezésének. Ehhez fel kell állni, és Éneász felállt. Nem mondja ez az ember, hogy ez nekem nem megy; Jézus nevében talpra állító erő van. Amikor Jézus jelen van, sikerül, ami addig és Nélküle nem ment. Ez az ember akar is meggyógyulni. Nem mondja: nyolc év alatt megszoktam a bénaságot, az ágyat, és olyan jó volt, hogy mindig akadt, aki ellátott, vagy meghozta, amire szükségem van. Sokakat a régi életben talált jó tart vissza az új kezdéstől. Mert minden nyomorúság és szenvedés ellenére van valami jó ebben az állapotban. Éneász azonban nem így gondolkodik, azonnal felkel, vállalja az új életet, és gyógyulása bizonyságtétellé lesz, többen is megtérnek az Úrhoz.

Dorkász, ez a komoly hívő és szolgáló nőtanítvány megbetegedhetett, sőt, még meg is halt. A tanítványokat sem kerüli el a betegség, a tragédia, mert ahogyan megélik, vagy a gyógyulásuk bizonyságtétellé válik mások számára.

A Dorkász körül lévő tanítványok nem estek pánikba, amikor meghalt a testvérük, hanem felkeresték Pétert. Az apostolnak mondták el, ami történt. Jó, ha van egy testvér, akivel megoszthatjuk a minket érintő történéseket.

Péter bemutatja, hogy minden élethelyzetben lehet imádkozni. Elmondja az Úrnak, ami történt. Mondjuk el mindazt, amiben vagyunk, Urunknak. Tárjuk fel őszintén érzelmeinket és érzéseinket. Mondjuk el, ha elakadtunk, és nem tudjuk, mi is fog következni. Az imádságra az Úr hatalmasan cselekedett, meg kellett látniuk ezeknek a tanítványoknak is, hogy az Úr Jézus erősebb a halálnál is. Ő mindig megbizonyítja hatalmát. Ő ma is hatalmasan cselekszik. Ha Rábízzuk magunkat, jó kezekben lesz az életünk.

ZENGD JÉZUS NEVÉT, ZENGD, VILÁG

Zengd Jézus nevét, zengd, világ,

Őt, angyalok, áldjátok!

Felékesítve homlokát,