2017. május 27., szombat

Van Szabadító!



A
z egymást követő három évben megtapasztalt éhínség az Úr elé viszi Dávidot (2Sám 21,1-14). Megkérdezi Istentől, mi az oka ennek a csapásnak. Dávid tisztában van azzal, hogy a szélsőséges időjárás és az általa okozott károk nem véletlenül érik az országot. Úgy látja, hogy Isten jelez általuk valamit. A nehéz időkkel, katasztrófákkal, tragédiákkal mindig jelez az Úr. Felhasználja eszméltetésünkre, mert Ő keres minket, azt akarja, hogy életre jussunk. A népét pedig meg akarja tisztítani, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Amikor nem úgy működnek dolgaink, ahogy kellene, kérdezzük meg Istentől: mit akar ezzel elérni? Mi az, amit meg kell változtatni? Mert az Úr mindig érdekünkben szól.
Dávid megtudja, hogy a múlt bűneinek a következménye mindez. A nem rendezett múlt visszaköszön. Gyakran úgy gondoljuk, bűnbánat és újrakezdés nélkül, az Úr akaratához való igazodás nélkül tehetjük dolgainkat. Úgy teszünk, mintha mi sem történt volna. Ha gond van a házasságban, elválunk, majd újraházasodunk, bűnbánat és Isten akaratának tudakozása nélkül. Fel sem merül bennünk: de mit mond az Írás? Elmegyünk néha, egy egyházi ünnep alkalmával a gyülekezetbe, hallgatjuk az igét, de amikor kilépünk a templom ajtaján, mindent úgy csinálunk tovább, ahogy azt előtte tettük. Marad a nem becsületes pénzszerzés, munkavégzés, az anyagiak halmozása. Pedig Jézus azt mondta övéinek, ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön. De mintha nem is mondta volna, ugyanazok a vágyak hajtanak, mint a nem hívőket. Mi a különbség a magát hívőnek mondó és a nem hívő között, egy külső szemlélő számára? 
Az Úr azonban jelez, életváltozásra szólít fel, de vajon meghalljuk-e a jelzést? Ha igen, tartsunk bűnbánatot, és amiben változást kér az Úr, ott változtassunk. Tegyük meg, amit kér. Nem embereket kell eltávolítani, hanem a bűnt. Mert keresztyén életet élni azt jelenti, szakítok a bűnnel. Ha Jézust követem, nemet mondok arra, ahogyan eddig éltem, és Jézus szavához igazítom az életem. Azt teszem, amit mond. Nem attól leszek tanítvány, hogy néha eljárok a gyülekezetbe, megtanulom egyházam hittételeit, hanem abban nyilvánul meg a hitem, ha másként élek, mint eddig.
Elgondolkodtat a gibeóniak helyzete. Már hosszú ideje ott élnek Isten népe között, mégsem járta át őket Isten országnak ereje. Még mindig a személyes bosszú élt bennük. Vajon környezetünket átjárta-e már a belőlünk áradó evangélium? Egyáltalán mi árad belőlünk a velünk érintkező emberek felé? Látják és tapasztalják krisztusi életünket? Árad a megbocsátás, a szeretet, bemutatjuk, hogy lehet másképp élni, mint a világ teszi?
Pál folytatja bizonyságtételét, és eljut Jézushoz, mert ő nem is tud másról beszélni, csak Róla, Róla is mint megfeszítettről (ApCsel 13,23-37). Jézus életének értelme és célja. Találkozott Vele, megtapasztalta, hogy valóban feltámadt és él, hiszen beszélt vele, és ő hallotta a hangját. Azért is küldte a Lélek, hogy a Szabadítót, akit Izráel népe annyira várt, megismertesse velük. Beszélhetne sok mindenről, az izgalmas utazásról, a csodálatos tájakról, a sok kalandról, amit átélt, de mindez nem segít, nem ér semmit. Mennyire semmitmondóak a mi beszélgetéseink, mi vagyunk a szereplői, és nem Urunkról teszünk vallást. Miért? Mert talán nem is Vele van tele a szívünk? Az Úr azt mondta, a szív teljességéről szól a száj, arról beszélünk, ami fontos, ami betölti lényünket. Te miről beszélsz?
Pál ismeri Jézus történetét, elmondták neki az apostolok, és így tud Keresztelő János szolgálatáról is. Jézus előtt elküldte Jánost Isten, hogy felkészítse a Megváltó jövetelére a népet. Hogyan lehet felkészülni? Megtérés által. Megbánják bűneiket, megvallják őket az Úr előtt, és elkötelezik magukat a Megváltó vezetésével egy új irányultságú életre. A keresztség halálról beszél, az eddigi bűnös emberem meghalt, és egy új ember született, és ez már gyűlöli a bűnt, és Isten tetszésére kíván élni. Mindez a kereszten csúcsosodik ki, a kereszten megfeszíttetik az óemberem Jézussal együtt, és most már nem én élek, hanem a Krisztus él bennem. Mindez kegyelem, az Úr munkája bennem.
Van Szabadító, eljött az Úr! Nem vagyok magamra hagyva, azért jött Jézus, hogy leoldja rólam a bűn terhét. Ezt azonban meg kell látni. Fel kell ismerni: bűnös vagyok, segítségre szorulok. A következő lépés: meglátom az igében, hogy Jézus az, Aki megszabadít. Izráel problémája az volt, hogy nem ismerte fel Őt. Nem látták meg Jézusban Istent. Miért? Mert egyszerű emberként jött el, nem a külseje beszélt arról, hogy Ő az Isten, hanem az élete, a tettei. Ma is Jézus tettei, egész élete, embert átformáló hatalma tesz bizonyságot arról, hogy Ő az Isten. Aki segítségül hívja Őt, az megtapasztalja élete megváltozásában hatalmát. Aki megszabadul Jézus neve által a bűnből, annak számára nem lesz kérdéses, kicsoda Ő. Hívd Őt segítségül, hívd most!
Az ember megölte Jézust, elvetette a Szabadítót, mintegy benne van ebben: megoldom magam, nem kell Isten segítsége. Az élet azonban azt bizonyítja, nem tudjuk Nélküle megoldani. A bűn rabigájával szemben tehetetlenek vagyunk. Azonban Isten feltámasztotta Őt, így kaptunk még egy nagy esélyt. Áldott legyen az Úr, mert nem vonta meg tőlünk kegyelmét, hanem még mindig szabad leborulni a kereszt alatt. Jézus által van bűnbocsánat, van új kezdés, mert új teremtéssé lehetek.


A NAGY MÉLYSÉGBŐL SZÜNTELEN

1.  
A nagy mélységből szüntelen
Hozzád kiáltok, Istenem.
Haláltól mentsd meg lelkemet,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
2.  
A bűn sarában élve lenn
A jóra lelkem képtelen.
Fogadd be gyenge gyermeked,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
3.  
A bátorságom gyávaság,
A bölcsességem kábaság,
Más nem segíthet, ha Te nem.
Fogadj be, Istenem!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
4.  
Az életem üres, szegény,
Nincs benne fény, de van remény,
Hogy Akinek kegyelme nagy,
Vesznem engem se hagy.
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!


Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése