A
|
hitben járó ember a nehéz, megoldhatatlan helyzetekben is az
Úrra bízhatja magát (ApCsel 17,1-14). Ő akkor is tud cselekedni, amikor mi
tehetetlennek bizonyulunk. Dávid is az Úrban bízott, elmenekült Jeruzsálemből,
de tudta, hogy Isten ott maradt. Az Úr képes a legbölcsebb tanácsadók tanácsát is
meghiúsítani. Nem állt jól emberileg Dávid helyzete, de az Úr elvégezte, hogy
Absolon ne Ahitófel javaslatát fogadja el, hanem az arki Húsajét.
Az a fontos, hogy az Úr Dávidot hívta el népe felett uralkodóvá, kiválasztotta,
már amikor a juhok mellett szolgált. Végigkísérte egész eddigi életét. Dávid
Isten kegyelme által lett az, aki. Absolon viszont fellázadt apja ellen, és maga
akarja megszerezni a hatalmat. Nem kérdezte Istent, kit akar a trónon látni, és
nem várta meg, amíg majd az Úr megnyitja a trónhoz vezető utat. Isten
országában nem megszerzés által működnek a dolgok, nem arról van szó, hogy ha
alkalmasnak tartom magam, akkor mindent megteszek, hogy enyém legyen egy
pozíció. Isten kezébe teszem az életem, és ha Neki velem van terve egy helyen,
akkor majd megnyitja előttem az ajtókat. Isten nem erőszak által helyez
feljebb, hanem az Ő kegyelméből. Dávid
az életére törő Sault nem távolította el az útból, hanem várt. És amikor eljött
az idő Saul halálával, elfoglalta trónt. Többször is megölhette volna Dávid
Sault, de nem tette, mert mindvégig Isten felkentjét látta benne.
Absolon nem látja apjában az Úr felkentjét, nem veszi figyelembe Isten
akaratát, ő csak azt látja, mit kellene másképp csinálni. Isten azonban nem
ilyen szempontok alapján igazgatja országát. A bűnöket meg lehet bánni, a
hibákat ki lehet javítani, és ha erre kész az adott személy, akkor az Úr nem
veti el. A bűnbánat azt is jelzi, hogy ezentúl úgy igyekszem cselekedni, ahogyan az Úr mutatja. Absolont csak a hatalom
megszerzése foglalkoztatta, még apjával is szembefordul. A hatalom utáni vágy
átformálja az embert, csakis az Úr jelenlétében képes kézben tartani. Ha
kapcsolatban vagyok felfelé, olvasom az igét, imádkozom, az Úr formálja a
személyiségemet. Ha nincs Istennel kapcsolatom, az ösztönök, a bűnös természet
irányít. Azonban Isten új természettel
akar megajándékozni.
Új korszak kezdődött az Úr Jézus halálával, feltámadásával és a
Szentlélek kitöltésével (ApCsel 10,17-23/a). Árad a Lélek, és viszi a jó hírt minden
embernek. Most már nemcsak egy nép lehet Isten népe, hanem a nem zsidók is
meghallhatják az evangéliumot. Isten szereti a világot, és egyszülött Fiát adta
érte. Innen már a világon van a sor, hogy hogyan reagál Isten szeretetére. Elfogadja
azt, és szolgálja alázatos és örömteli szívvel, vagy elutasítja?
Azonban ezt a hírt el kell vinni a népekhez, meg kell mondani az
embereknek: ne csüggedjetek, Isten szeret. Jézus által nyitva van a kegyelem
ajtaja. Kornéliusz kereste és megtalálta Istent, Neki élt már, de még nem
ismerte a kegyelmet. Jézusról még nem beszéltek neki. Isten azonban nem felejti el azt, aki igazán
keresi, és eljuttatja hozzá az evangéliumot. Az Úr a mi életünkbe is eljuttatja
a jó hírt, mindent megtesz, hogy halljuk azt, amit Ő tett értünk. Értesít az
örömhírről, feltárja az új élet lehetőségét előttünk.
Kornéliusz hallgat az angyal szavára, és követeket küld Péterhez. Az
apostol imádkozik, és közben az Úr üzenetet ad neki. Nehezen akarja megérteni. Olyan,
mint mi, hányszor nem értjük az igét, aztán félretesszük, és megyünk a magunk
útján. Az Úr türelmes, háromszor is
leküldi a lepedőt, nem legyint bosszúsan, milyen értetlen is ez az ember. Mi is
tanulhatunk türelmet az Úrtól.
Péter sem áll fel azonnal, amikor elmúlt a látomás. Nem szalad dolgára,
hanem meg akarja érteni. Fontos neki, hogy értse is, amit az Úr mond neki.
Elmélkedik a látottakon, hallottakon. Vagyis tovább foglalkozik a képanyaggal,
átengedi a szívén, igyekszik érteni. Az igeolvasásunkat is így kell végezni. Ha
nem értem azonnal, amit mond, várok, imádkozok, gondolkodom rajta, foglalkozom
a szöveggel. Gyakran azonnal letesszük a Bibliát, ahogy elolvastuk a napi
részt. Olvassuk el többször, elmélkedjünk rajta. Napközben ismét elővehetjük,
és ha többet foglalkozunk vele, megértjük, sőt, előfordulhat, hogy napai dolgaink
végzése közben látjuk meg az üzenetet.
Isten munkálkodik. Kornéliusz követei megérkeznek. Talán azért is kapott
látomást Péter, hogy amíg ezzel foglalkozik, megérkezhessenek a százados
követei. Ha nincs a látomás, esetleg továbbállt volna az apostol. Jó, ha nem rohanunk azonnal, hanem megállunk
egy-egy esemény mellett, próbáljuk megérteni, mert előfordulhat, hogy az Úr
várakoztat általa. Várj, mert valakit küldök hozzád. Itt nem véletlenek
sorozatáról, hanem az Úr vezetéséről van szó. Ő hangolja össze a követek és Péter idejét.
Elmélkedés közben szólítja meg az apostolt a Lélek. Kelj fel - a megértett
ige mozgósít. Nem csupán az elmélkedésért kapjuk az igét, hanem azért, hogy az
elhangzott üzenet szerint cselekedjünk, éljünk. Az Úr követése a mindennapi életünkben nyilvánul meg. Az Úr azért szól,
hogy aszerint éljünk, amit kijelentett a számunkra. Az ige nem szép gondolatok
gyűjteménye, hanem útmutatás az életre. Az Úr szava által tanácsolja övéit. És
ha meghallom a szót, azt várja, hogy engedelmeskedjem neki.
Péter a Lélek szavára lement, és találkozott a követekkel. Beszédükből
megértette, mit kér az Úr. Világossá lett a látomás üzenete. Az evangéliumot nem lehet bezárni, tovább
kell adni a nem zsidók számára is. Kornéliusz százados talán Péter eszébe
hozta a kapernaumi katonát, aki hittel fordult Jézushoz, és Ő meggyógyította a
szolgáját. Mindez jelzés, hogy Péter is
induljon bátran. Így azután egyre több
embert ér el az evangélium, az apostolok is rádöbbennek, hogy Jézus az egész
emberiség számára megoldás. Meg kell ismertetni Őt minden néppel, mert csak a
keskeny úton járva válik boldoggá az életünk. Jézus nyomában haladva találunk
rá a békességre, és így a békés, fegyvermentes megoldásokra is. Megtorlás
helyett bűnbocsánat. Jézus nélkül azonban minden marad a régiben. Ma is
előttünk áll: Jézust követjük, az életét és útmutatását akarjuk megvalósítani,
vagy a gonoszra hallgatunk. Jézussal megújulhat körülöttünk a világ, Nélküle
sok nyomorúságot kell megélnünk. Ha marad az atyáinktól örökölt hiábavaló
természetünk, pusztulást hozunk magunkra. Az élet és megújulás Krisztusban
lehet a miénk.
JÉZUS, TE ÉGI SZÉP
1.
Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,
Legszentebb énnekem e föld ölén.
Benned van irgalom, erőd magasztalom,
Terólad zeng dalom, ragyogj felém!
2.
Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,
Míg Ő hord karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,
Töröld le könnyedet: Jézus szeret!
3.
Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!
Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,
Idegen tájakon jár gyermeked.
4.
Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem,
Míg a homályon át a lelkem otthonát,
Világosságodat elérhetem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése