Több, több mire vágyom...

A

mint korábban említettük, Góliát megölésével nem oldódott meg a Góliátok problémája (Sám 11,1-13). Nem rendezett vágyaink és kívánságaink kivetítődnek, testet öltenek. Ezért fontos mindig az Úr fegyelme alatt élni. Soha nem mondhatjuk, végre lazíthatok, mert pont, amikor az éberség enyhül, Góliát támadásba lendül. Dávid nem vette komolyan a benne élő vágyakat, nem rendezte azokat, és most legyőzték őt.

A gonosz kihasználta Dávid fegyelmezetlenségét, lazaságát. Mert amikor otthon maradt, fegyelmezetlenséget követett el. A király a sereg főparancsnoka, neki is a csatában lett volna a helye. Mivel nincs a helyén, mert úgy gondolja, megteheti, hogy pihenjen, a bűn elcsábítja. A bűn csábítását felerősíti a tétlenség, az unalom, amikor nem azt tesszük, amit tennünk kellene.

Ebből a történetből Úriás emelkedik ki, a maga hűségével. A király, aki a hit annyi harcát megharcolta, most eltörpül Úriás mellett, és vereséget szenved. Ez az egyszerű katona nem tart igényt kivételezésre. Úgy gondolja, ha a szövetség ládája és katonatársai a harctéren életveszélyben vannak, neki sem jár a kényelem, a család melege. Úriás úgy látja, az ő helye most katonatársai között van. Ez a látás hiányzott Dávidból, talán belefáradt már a küzdelmekbe, és úgy gondolta, jár egy kis pihenő. Egyszer ő is elmehet szabadságra. És az ördög ezt használja ki. Mert Dávid a szabadságot nem az Úrral való kapcsolat még szorosabbá fűzésére használja, hanem a testét kényezteti. 

Itt bukunk el gyakran mi is, azt gondoljuk, ha belefáradtunk a mindennapi küzdelembe, ha nem látjuk eredményét szolgálatunknak, akkor fizikailag kell kipihenni magunkat. Van, amikor erre van szükség, azonban az igazi megújulás lélekben következik be. Fáradtság idején foglalkozzunk még többet az igével, töltsünk minél több időt az Úrral. A Vele való élő kapcsolat által újulhatunk meg, ott nyerünk új látást, és nyer új értelmet szolgálatunk is. Dávid nem az Urat kereste, hanem a szomszédba nézelődött. Még itt is megállhatott volna, ha az Úrhoz menekül, de ő továbbment, és elesett. Urunk meg akar óvni az elbukástól, ezért igéjével segít, ha komolyan vesszük szavait, és Tőle kérünk erőt, meg tudunk állni.

Mivel egy területen enged Dávid a kísértésnek, bűnök sorozatát követi el, a lejtőn önerőből nincs megállás. El akarja tussolni az ügyet, azonban Isten gyermeke ezt nem teheti meg, az Úr nem engedi, hogy Dávid úgy tegyen, mintha mi sem történt volna. Nem jön össze a terve, és a tett vállalásához nincs bátorsága, egyre mélyebbre kerül. Urunk felkínálja a bűneinkkel való szembenézést, ha elestünk, merjük vállalni, és ha megvalljuk őszintén Előtte, nagyobb bukástól menekülünk meg. Az őszinte bűnbánat felszabadít.

Világosan elkülönül egymástól az emberek által irányított közösség és a Szentlélek által vezetett egyház élete (ApCsel 5,33-42). Ahol nincs jelen a Lélek, ott emberi ambíciók ütköznek egymással, féltékenység, irigység nyilvánul meg. Képtelenek elviselni tehetetlenségüket és a másik fél sikerét, népszerűségét. A főpapok és a nagytanács tagjai dühösek, fogukat csikorgatják, és nem látnak más megoldást, mint a tanítványok megölését. Megdöbbentő: Isten gyermekeinek tartják magukat, a nép is tudja, hogy az Úr szolgálatában állnak, mégis csak düh és gyilkos indulat van bennük. Úgy reagálnak, ahogyan a világ fiai, a pogányok hasonló helyzetben.

Hogyan reagálunk mi, ha kudarc ér, ha valamiben nem tudok előrébb jutni, vagy mások kellemetlenséget okoznak? Én is úgy reagálok, mint ezek a vezetők, igyekszem hatalmi pozícióval fellépni, mindjárt a düh, a harag tölt el? Ha igen, akkor szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy nincs jelen a Szentlélek az életemben. Akkor az a megoldás, hogy boruljak az Úr elé, ismerjem el, hogy még a régi természetem és indulatom uralkodik fölöttem. Még mindig nem tudok sérelmet elviselni, és a legjobb megoldásnak az erőszak fegyvereit tartom. Ha ezt megvalljuk, az Úr megtisztít, új szívet és természetet ad, és betölt Szentlelkével.

A Szentlélek által betöltött tanítványok már Krisztus indulatával rendelkeznek, nincs bennük harag, gyűlölet, nem akarnak visszavágni, el tudják fogadni és viselni, a bántást, az üldözést, a Jézusért való szenvedést. Nem a maguk érdekeit tartják szem előtt, hanem Isten országának ügyét, és ezért készek és képesek szenvedést vállalni.

Egy dologban nem engednek, nem hallgatnak emberekre, hanem vállalják Isten akaratát, akkor is, ha az következményekkel jár. Nem félnek, mert a Feltámadott Jézus bennük él, mert tudják, hogy életük el van rejtve a Krisztussal. Van távlatuk, és ha a földi életük véget ér, ott lesznek majd, ahol a Krisztus is van. Mert Ő előre ment, hogy helyet készítsen az Övéinek, és majd eljön értük. 

Kérjük Urunkat, végezze el bennünk is, hogy látható legyen, hogy Hozzá tartozunk. Legyünk képesek vállalni Őt, minden körülmények között.

Az Úr nem hagyja magára tanítványait, Gamáliel bölcsessége által megőrzi a mártírhaláltól bátor hitvallóit. Majd annak is eljön az ideje, de most még szükség van rájuk, az egyházindulásánál. Még van feladatuk, sokaknak el kell mondai, hogy Jézus a Krisztus. Ez az evangélium, Jézus a Krisztus, a Megváltó, az egyetlen és igazi megoldás minden ember élete számára. Nincs más, csak Ő, Aki megszabadít a bűntől, Aki megmutatja a békesség útját. Nem a technika, hanem a Krisztusban való élő hit a jövő, az igazi fejlődés és a megmaradás útja.

Megdöbbentő, mennyire mások ezek az emberek, nem morognak, nem szidják a vezetőket az őket ért sérelmek miatt, hanem öröm van a szívükben, amiért Jézus nevéért szenvedhettek. Ó, Uram, formáld át így az én szívem is. Bocsásd meg, amikor panaszkodom, zúgolódom, ha méltánytalanság ér, hadd tudjak örülni, ha Érted szenvedhetek. Nem a hibáikért szenvednek, hanem azért, mert vállalják Jézust a tiltások ellenére is. Mert igazán akkor válik nagy erejű bizonyságtétellé a hitünk, ha a tiltás idején is bátran vállaljuk. Az Úr szenvedett értem a földi élete során, és ez csúcsosodott ki a kereszten. Én mikor szenvedhetek Érted, Uram? Könyörülj, hogy méltón viseljem az Érted való megkülönböztetést, gyalázatot. Bocsásd meg, Uram, amikor nem vállaltalak, amikor saját hírnevem fontosabb volt, mint a Neked való engedelmesség.

A tanítványokat nem lehet megfélemlíteni, tovább folytatják a munkát, hirdetik az igét, a templomban is, meg házanként is. Mindez jelzi, hogy nagy az éhség és szomjúság az emberekben. Van-e bennem lelki éhség és szomjúság, vágyom-e ennyire az Úr után? Folytatom-e otthon az ige olvasását, elmélkedem-e rajta, vagy megelégszem annyival, amit az istentiszteleten hallok? Ezek az emberek többre vágytak, de nem anyagilag, nem a karrierjükben, hanem az Úr megismerésében.

Jézusból többet

Jézusból többet hadd vegyek,

S másoknak többet hadd vigyek.

Őt egyre jobban szemléljem,

Váltsághalálát dicsérjem.

Több, több mire vágyom,

Több, több mire vágyom.

Őt egyre jobban szemléljem,

Váltsághalálát dicsérjem.

Jézusról többet hadd tudjak,

Tervéhez jobban simuljak.

Szentlélek Isten, jöjj, taníts,

Meglátni Krisztus titkait.

Több, több mire vágyom...

Adhasson többet Igében.

Járjak vele közösségben.

Halljam a hangját szívemben,

Éljem az Igét éltemben.

Több, több mire vágyom...

Hallhassak többet trónjáról,

Hol dicső népe országol.

Visszajön Ő, s és nem késik,

Országa nő, megáll végig.

Több, több mire vágyom...         

Isten áldásával.