Hitből való imádság

D

ávid győzött, és visszaindul Jeruzsálembe. A törzsek tagjai segítik a királyt a hazatérésben (2Sám 19,16-31). Ezzel a győzelemmel Isten világossá tette mindenki előtt, hogy Dávidot választotta, és Ő annak adja a trónt, akinek akarja. Nem lehet ügyeskedni, nincs saját igény az uralkodásra. Mert Isten nem a nagyívű terveket, vágyakat nézi, hanem azt, ami a szívben van. Amikor Dávidot elhívta, ez volt a testvéreivel szemben a szempont. Az Úr azt nézi, ami a szívben van. Isten azóta sem változtatott ezen. Nem a papírjainkat nézi, sem a szolgálatra való elhíváskor, sem az örökkévalóságban. A földön szerzett papírjaink semmit sem érnek. Az Úr ma is azt nézi, mi van a szívünkben. Arra figyel, megmosott-e a drága vér, és újjászületett természettel rendelkezünk-e? Ez azt jelenti, hogy már az Úr Jézus életünk Ura. Életvitelünk, mindennapi dolgaink, életirányultságunk is ezt fejezi ki.

Jönnek Benjámin törzsének fiai is. Kezdik megérteni, és talán el is fogadják már, hogy Dávid a király. Ők még mindig próbáltak Saul utódai közül királyt választani, vagy ha másként nem megy, akkor egy Dáviddal szemben álló felet. Milyen nehezen értjük meg, hogy nincs más megoldás, mint Jézus. Hányszor igyekszünk mi is mindenféle megoldásokat kipróbálni, csak ne kelljen Jézust követni. Pedig Őbenne van Isten országának minden kincse elrejtve, és ez a gazdagság csakis a Jézusban való élő hit által tárul fel. Bár meglátnánk mi is mindezt, és nem kényszerűségből, hanem örömmel, teljes szívből elindulnánk követni Őt. Nem elméleti hívőket keres, akik jól ismerik egyházuk dogmáit, törvényeit, hanem alázatos tanítványokat, akik az életüket is készek a Mesternek adni. Olyan jó, hogy még ma is az Úr kezébe tehetjük életünket. A bűnből, sátán hatalma alól egyedül Ő tud megszabadítani. Nála nélkül nincs esélyünk új életre, sem az Isten előtti megállásra. Egyetlen reményünk Jézus.

Megjelenik Simí is, aki korábban szidalmazta a királyt. Tudja a te szolgád, hogy vétkezett, és ez jó. Jó, ha látjuk, hogy vétkeztünk az Úr ellen. De vajon nem érdekvallomás ez? Nem csupán azért mondja, mert most ezt várják el tőle, így kerülheti el a számonkérést? Nem tudjuk, mert bizony olyan könnyen hajlunk, mint a nád a szélben. Mindig oda, ahol épp ezt megfizetik, ahol menthetem eddigi pozíciómat. Urunk adjon igazi összetörettetést, őszinte bűnbánatot. Mit is jelent ez? Azt, hogy fáj, amit tettem, meggyűlöltem már a bűnt, és bűnbánattal borulok az Úr elé. Vállalom ítéletét, látom, meg is érdemlem a halált. Tehát nem azért jövök, mert meg akarom úszni, hanem látom, hogy ítéletre méltó bűnös vagyok. Az ítélet, a kárhozat jár nekem. Az Úr válasza: nem kell meghalnod, mert Ő meghalt helyettem. Innentől egy új folytatás következik, egy új teremtés, ami majd alátámasztja a bűnbánat valódiságát. Gyakran csak szóbeli a megtérés, mert nem jár életváltozással. Továbbra is a világhoz hasonlítunk, Jézus azonban azt akarja, hogy Őhozzá hasonlítson az életünk. Az őszinte vallomás bűngyűlölettel is jár. Megutálom a világ szerinti életet, és olyan szeretnék lenni, mint Jézus. Erre még ma is van lehetőség. Ne csak fél-, hanem mindkét lábbal lépjünk be Isten országába.

A gyülekezet imádkozik, Péter bilincsek közt a börtönben, Isten pedig munkálkodik (ApCsel 12,6-19). Mindig az Úr cselekszik. De közben a gyülekezet imahátteret biztosít. Fontos az imádkozó gyülekezet. Ez azt jelenti, nem én indulok, és cselekszem, hanem az Úrhoz fordulok, Őt kérem, hogy cselekedjen. Az első gyülekezet tagjai Őhozzá fordultak, Rábízták Pétert. Ez a legjobb, amit tehetünk, mindig az Úrra bízni gyermekeit, a gyülekezet dolgait. Legyünk mi is imádkozó gyülekezet, boruljunk Urunk elé, magasztaljuk Őt, és teljesen bízzunk Rá mindent.

Történetünk rámutat arra, hogy Isten a börtönben, a hatalom intézményeiben is Úr. Bejárása van oda is, ahová mi képtelenek volnánk bejutni. Kinyitja a bezárt ajtókat. Uram, nyisd meg a ma bezárt ajtókat. Nyiss lehetőséget, Uram, az ige hirdetésére, ott is, ahová nem gondoltuk, hogy bejuthatunk. De könyörülj, hogy valóban mindig a Te nevedet magasztaljuk, dicsőségedért cselekedjünk.

Ahová az Úr belép, ott megjelenik a világosság, mert Ő a világ Világossága. Nélküle semmire sem megyünk. Jézus azonban Úr, még a börtönben is, és Számára nincs reménytelen és lehetetlen. Bármi tartson is rabságban, legyen valaki olyan megkötözött, mint Péter, nem reménytelen a helyzete. Lássuk ezt meg ma. Nem reménytelen az sem, akire mi úgy tekintünk. Mert az Úr számára nincs lehetetlen.

Péter nem is tudja, hogy ami történik, valóság, de követi az Úr angyalát. Mindig kövessük az Úr vezetését, még ha álomnak tűnik is. Amikor rádöbben a valóságra, a gyülekezetet keresi. Nem menekül, hanem a testvérekhez megy. Látniuk kell, hogy nem hiábavaló az imádkozás, mert az Úr meghallgatja Övéit, és hatalmasan cselekszik. Az is lényeges, hogy Péter nem saját ügyességének, bátorságának tekinti a szabadulást, hanem megvallja: az Úr vezette ki őt. Ez a lényeg, az Úr vezetett ki börtönömből. Ez nem rajtam múlt. Nem is emberek ügyessége áll a háttérben, hanem egyedül az Úr hatalma.

Azonban nem mehetünk el szó nélkül az imádkozó gyülekezet meglepetése mellett. Imádkoztak Péterért, és amikor az Úr kihozza őt a börtönből, és ott áll a kapu előtt, nem hiszik el. Hányszor imádkozunk hit nélkül, olyan hit nélkül, amely biztos abban, hogy amit kér, az azonnal megtörténhet. Isten máris cselekedhet. Nem várják, hogy amit kérnek, az megtörténjen. Talán csak oltalmat kértek, hogy Isten őrizze meg Pétert, és ne végezzék ki. Az Úr mindig a legbiztosabb utat választja, így volt a legbiztosabb Péter életben maradása. Heródest semmi nem győzte volna meg, így az Úr megmutatta, ki is valójában az Úr. Ma is sok kiskirály gondolja azt, ő az úr, mindent megtehet. Uram, ragyogtasd fel orcád dicsőségét, lássa meg mindenki, hogy nem adod át senkinek a trónt. És ha ezt látjuk, távozik a félelem, megerősödik a hitünk, mert hatalmas Urunk van. Higgyük is, amiért imádkozunk. A hittel, kételkedés nélkül elmondott imádságot meghallgatja az Úr.

SZÜNTELEN BÍZZÁL AZ ÚRBAN

Szüntelen bízzál az Úrban!

Szüntelen bízzál az Úrban!

Szüntelen bízzál az Úrban!

Ez az egyetlen út.

1. Szemed hiába néz és kutat,

   néha nem látod tisztán utad,

   azt sem, a holnap mit hoz, mit ad,

   de hidd, az Úr megsegít.

2. Rohansz, amíg le nem száll az est,

   nincsen nyugalmad, mindig sietsz,

   gyakran kihal belőled a kedv,

   de Vele békére lelsz.

3. Mások nem járnak itt már veled,

   néznek, irigyen súgják neved,

   ám te, mit ők csinálnak, ne tedd,

   veled az Úr, lát és véd.

Isten áldásával.