A
|
mikor úgy tűnik,
minden rendbe jön, megoldódnak a problémák, és a nép élete visszatér a régi
kerékvágásba, akkor történik valami (2Sám 20,1-26). Előáll Seba, és fellázítja
a tíz törzs tagjait, szembefordítja őket Dáviddal és Isten akaratával. A gonosz
nagyon nem nyugszik, nem akar békességet, mindent igyekszik felforgatni, az embereket
szembeállítja egymással, és elveszi a békességet. Azonban ne engedjünk neki,
hanem rejtőzzünk el az Úrban. Mert a környezetünket, körülményeinket befolyásolhatja,
az Úrban való örömünket azonban nem veheti el.
Ne lepődjünk meg, amikor hasonlót tapasztalunk. Már megnyugodnánk,
leeresztenénk, és jön valami, és elveszi a békességet. Talán azért tapasztaljuk ezt, mert az Úr nem
akarja, hogy elengedjük magunkat. Az övéi nem luxusnyaralásukat töltik a
földön, hanem a keskeny út zarándokai. Viszik az evangéliumot, élik a krisztusi
életet, ami teljesen más, mint a világ élete. /Valóban más?/ Ezért gyakran
történik összeütközés, a világ nehezen tűri el a tőle különbözőket. Nem is
akarja engedni, hogy valaki megmutassa az embereknek, lehet másképp is élni,
mint ahogy a propaganda hirdeti. Sátán
azt akarja, hogy mindenki a széles úton hömpölyögjön, egymást utánozzák az
emberek. Tömegembereket gyárt belőlünk a
sátán, ha hagyjuk, és azt kéri, mindig a másikat figyeljük. Csak azt nézzük,
hogyan él a mellettünk levő, vegyük észre, ha neki több java van, és ne
viseljük el, ha nincs a mi birtokunkban valami.
A gonosz megoldása mindig az erőszak, a fegyver. Nem tud mást ajánlani, mert nincs igazi
programja. Az Úr igéjével szemben nincs más élhető alternatíva. Ezért a
pusztítás útját választja, mert pusztítani mindig könnyebb, másrészt a
pusztítás után majd lehet építeni. Ekkor új munkaerőkre lesz szükség. Az
emberek pedig azt gondolják, milyen csodálatos is minden. Vannak új munkahelyek,
csak azt nem látják, ami megelőzte, és azt sem veszik észre, hogy ez mindig így
történik, soha nem változik. Ez a gonosz érdeke. Mindig rombolni, félelemben
tartani, és így az Úrtól elvonni az embereket. Isten a békesség Istene, és nem a zűrzavaré.
Jóáb sem igazán az Úrra figyel, tele van féltékenységgel a szíve, és
ahelyett, hogy ezt az Úrral rendezné el, ő is fegyvert ragad. Úgy véli,
eltávolítani kell a másikat, ahelyett, hogy megbeszélnék a problémát, vagy
engedne a király akaratának. Dacos szívünk sok bajt okoz, engedjük, hogy Jézus
legyen felette az Úr.
Az Úr hatalma a ciprusi helytartó szívét az igazság mellé állította, hitt
az Úrban (ApCsel 13,13-22). A Szentlélek Isten az evangélium által meggyőzi az
embereket a Krisztusban való hit felől. Sokan meglátják, hogy Jézusra van szükségük.
Urunk áldd meg életünket, bizonyságtételünket, legyen eredménye, legyenek, akik
az Úr útját elfogadják, tanítását követni akarják, az ige szerint akarnak élni.
János Márk elválik Barnabástól és Páltól, nem tudjuk az okát, de könnyen
megtörténhet, hogy nem akart behatolni Kis-Ázsiába, nem akart a pogány világba
menni. Mivel még fiatal volt, elképzelhető, hogy fontosabbnak tartotta a saját
kényelmét, mint a nem zsidóknak hirdetni az evangéliumot. Nem tudjuk a
visszahúzó erő okát, de mindig van visszahúzó erő, amely a kezdeti lelkesedést
lelohasztja. Könnyen meglehet, hogy ő nem is a Lélek indítására ment, nem
elhívásnak engedett, hanem csak fölbuzdult a terveket hallva, vagy engedett
Barnabás hívásának. Az erőltetés soha nem vezet jó eredményre. Engedjük, hogy a
másikban megérjenek a dolgok, és önként tegye meg, amit tesz. Krisztusnak
engedjünk, és ne a testvérnek, a lelkésznek.
Pált és Barnabást nem hátráltatja Márk döntése. Azt is jó látni, hogy engedték
visszafordulni. Nem erőltették tovább, hanem elengedték, rábízták az Úrra. Velük indult, és mégis hagyták
visszafordulni, mert az Úr ügyének árt, ha valaki kényszerűségből vagy
munkahely gyanánt van jelen, és nem az Úrnak való őszinte szolgálat végett.
Engedjük visszafordulni azt, aki meggondolta magát, soha ne erőltessük, hanem tegyük
az Úr kezébe. És mi már tudjuk, hogy később visszatér Márk. Még evangéliumot is fog
írni. Páléktól elfordult ugyan, de az Úr utánament, és visszahozta.
Továbbmentek, és Pergében a zsinagógába mennek. Ott a kapcsolópont, a
zsidók ismerik Istent, tudnak az ígéretekről, és Pál nem csalódik, lehetőséget
kap a szólásra. Az Úr megkészíti útjukat, elkészíti a lehetőséget, és Pál él is
vele. Van mondanivalója. Készen állunk-e bármikor és bárhol a bizonyságtételre? Amikor megkérnek, hogy szóljunk, miről beszélünk? Soha ne feledjük, hogy ránk az
evangélium bízatott, a krisztusi hitről, az Ő váltságmunkájáról csak az tud
beszélni, aki maga is átélte, akit azután elküldött az Úr. Kultúráról,
megmaradásról, politikáról bárki beszélhet, ezeknek megvannak a képviselői, de
Isten országáról csak az tud bizonyságot tenni, aki benne él, aki ismeri.
Pál elfogadja a felkérést, és beszél, rámutat az Úr Izráel életében
elvégzett munkájára. Ő tette naggyá Izráelt. Nagyszerű történelemlátás, nem mi
tettük naggyá az országot, hanem az Úr.
Hatalmas karral kivezette, majd hordozta népét a pusztában, adott nekik
hazát, majd bírákat, prófétákat, akik által megismertette velük akaratát.
Mindent az Úrtól kaptak, múltjuk, történelmük mögött Isten áll. Életünk eddigi
útja mögött is az Úr áll, késztessen mindaz, amit kaptunk, hálaadásra. Dicsérjük
Urunkat, gondoskodásáért. Ne feledjük, minden azért történik, hogy felismerjük
szeretetét és kegyelmét. Tetteivel Jézushoz kíván vezetni. Mert legnagyobb
ajándéka Jézus. Azért adta Őt ide, hogy életét adja értünk a kereszten. Nincs
más mód a bűnből való szabadulásra és az Isten akarata szerinti életre, csak
egyedül Jézus. Ma is Ő lehet számunkra a megoldás. Nem elég a múltban látni
Isten tetteit, esetleg még hálát is adni érte, arra van szükség, hogy életünket
adjuk az Úrnak. Engedjünk akaratának, mert arra hív, hogy kövessük Őt, tegyük,
amit mond. Tőlünk is azt várja, hogy teljesítsük minden akaratát. Tehát nem
elméleti, hanem gyakorlati, engedelmes hívőket akar az Úr. Isten népének ma is az a feladata, hogy az Úr
akaratát teljesítse. Nem a világnak kell megfelelni, nem emberi elvárásoknak kell eleget tenni, hanem az Úr szavának engedelmeskedni. Pál sem azt mondta, amit
vártak tőle, hanem Isten kegyelméről, a Megváltó eljöveteléről tesz
bizonyságot. Elindul az Ószövetség nyomán, és megérkezik Jézusig, a keresztig.
Ne feledjük el mi sem, ha a mindennapi élet dolgaitól indulunk is, érkezzünk
meg Jézushoz. Mert csak akkor lesz bizonyságtétel a beszélgetésből, ha
megérkezünk az Úrhoz.
SŰRŰ SÖTÉT VAN MINDENFELÉ....
Sűrű sötét van mindenfelé, utat keresek az éjben;
Sem csillagfény, sem reménysugár, árnyak suhannak az éjben.
Remegő szívem Hozzád kiált: Uram, halld meg imámat!
Menekvés nincsen, nem is lehet, Uram, csak egyedül Nálad.
Jézus, Te vagy a hajnali fény, Te vagy a nap ragyogása.
Te vagy az Isten lénye maga, arcának tündöklő mása.
És aki Téged már megtalált, szívében ott a béke,
Te lettél annak örökre már oltalma és menedéke.
Nem vagyok más, csak üres edény, tölts meg hát Lelkeddel engem!
Igédnek áldott, szent ereje hadd munkálkodjék már bennem!
Rajtam keresztül áradj, Uram, ragyogjon fényed szerte,
Hogy általam sok-sok árva szív békéjét Benned meglelje.
Amerre járok, merre kelek, Te légy, Uram, a vezérem,
Hogy saját tervem, akaratom ne legyen többé énnékem.
Ne éljek többé már soha én, Lelkeddel élj Te bennem!
Majd általlépve a gyöngykapun, Uram, engedj Hozzád mennem!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése