A
|
gyermek meghalt. Ilyen komoly a bűn, valami
mindig belehal (2Sám 12,15-23). A bűn nyomában pusztulás jár. Dávid is megtapasztalta, hogy a könnyű kis kalandból, egy ártatlan pillantásból halálesetek lettek.
Gyilkossá válik, de Isten felkínálja a kegyelmet, lehajol hozzá, és kiemeli
ebből a mélységből is. Dávid megbánta tettét, felismerte, hogy Isten ellen
vétkezett, az Úr megbocsátott, de vannak következmények. A gyermek meghal, és
ez előrevetíti egy későbbi Dávid-utód halálát. Ismét egy gyermek, az Atya Fia
fog meghalni a kereszten. Nincs más megoldás, mint a halál. Jézusnak meg
kellett halnia, hogy mi élhessünk.
A bűnt, és semmilyen vétket nem lehet elintézni az idő múlásával, jó
cselekedetekkel. Dávid bűnbánatot tartott, fájt neki, amit tett. Aztán lelki gyötrelmet szenvedett, hiszen amíg
a gyermek meg nem hal, maga is szenved. Életünk megoldása a kereszt, ezt nem lehet elkerülni, ha igazi
gyógyulást, feloldozást akarunk. A keresztről elhangzó megbocsátó szó nélkül
nincs teljes gyógyulás.
Amikor a gyermek beteg lett, Dávid könyörög érte. Nem erőszakoskodik, de
Isten elé áll. Ez nem reménytelen sírás, nem lázadás, hanem alázatos, hittel teljes
ima. Hiszi, hogy Isten meg tudja gyógyítani, azonban meg kell tanulnia: a bűn
zsoldja a halál. Igen, a bűn zsoldja a halál. A bűn nyomában a halál jár. De
Isten kegyelmi ajándéka az örök élet, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban. Jézus lába
nyomán az élet ár. Ahol Ő megjelenik, ott élet van, még a temetőben is, amikor
megjelenik, élet jár a nyomában. Legyőzte a halált. Legyőzte a bűn zsoldját, és
hit által életet ad mindazoknak, akik Hozzá fordultak. Jézus nélkül nincs
életünk, csak vegetálunk.
A szolgák félreértették Dávid sírását, böjtölését, nem merték megmondani,
amikor meghalt a gyermek. De Dávid befejezte a sírást, amikor a haláleset
megtörtént. Eddig volt értelme böjtölni és imádkozni, mert nem magát siratta, ő
valóban a gyermekért járt közben. Amikor meghalt, elfogadta Isten akaratát. Aki
ismeri az Urat, elfogadja, ha meghal valaki a szerettei közül. El tudja
engedni, mert tudja, nem a halál a végállomás. Ezért ne reménytelenül sírjunk,
ne erőszakoskodjunk Istennel szemben, hanem keressük Őt. Fogadjuk el kegyelmét,
hogy a mi életünkben is valóság legyen: oda megyek, ahol Ő van. Mert életünk
célja az üdvösség, az örök életbe, Isten országába való megérkezés. Nem az évek
hosszúsága számít, még csak nem is az a lényeg, milyen halálunk lesz, hanem, hogy hová érkezünk. Hol töltöm az örökkévalóságot? Jézus azért ment el az Atyához,
hogy az övéinek helyet készítsen.
Az angyal bizonyságot tesz, mintegy
angyali vallomást olvasunk (ApCsel 7,1-16). És ez igaz, mert István ízig-vérig ember, de angyal, vagyis angelosz, tehát Isten küldötte is. Isten
angelosza azok felé, akik körülveszik, akiket a harag vezérel. Mert Istennek a
dühöngők felé is van üzenete. Azt akarja, hogy ők is Krisztusban békességet
nyerjenek. Feldühödött lényünk Jézusban juthat el a megbékélésre. Az Úr végezze
el, hogy mi is ilyen angyalok legyünk, az angyalból Isten országának békéje,
határozott meggyőződése árad. Az angyal félelem nélkül beszél a vezetők előtt.
István arról tesz bizonyságot, Aki elhívta és elküldte Őt. A küldött mindig a
küldőjéről beszél. Ez a bizonyságtétel. Jó lenne István beszéde alapján saját
bizonyságtételünket átgondolni. Kiről beszélek én? Az Úrról, Aki
megszabadított, vagy magamról? Mert az igazi bizonyságtétel nagyobb része
mindig a Megváltó Úrról és a Tőle kapott új életről szól. Sajnos, mi sok
esetben a régi életünkről, önmagunkról beszélünk többet. De ha ez így van,
akkor valami elcsúszott, valami nincs rendben. Mert nem arra kaptunk
megbízatást, hogy magunkról beszéjünk, arról, amit mi tettünk, hanem, hogy
beszéljük el, mit tett az Úr velünk.
István bizonyságtétele az igén alapszik. Biblikus bizonyságot tesz,
végigvezeti hallgatóit Izráel életén, és rámutat, mindent Isten cselekedett. A
nép Istennek köszönheti létét. Mindent értük tett az Úr, jelenléte és munkája kimutatható. Az Ige Isten munkájáról szól, mégpedig, amit az ember
megmentéséért tett. Nem az emberről,
hanem Istenről szól a Biblia, Őt jelenti ki nekünk. Ha olvassuk, meglátjuk,
mennyire szereti a Tőle elfordult embert, mindent megtett, hogy megmentse. A
végcél Jézus eljövetele. Izráel élete, az Ábrahámnak adott ígéret és áldás
kicsúcsosodása Jézus. Isten üdvtervében Jézus eljövetele és kereszthalála a
cél. Ez a halál ment meg a kárhozattól. Jézus az Isten Báránya, aki magára
vette bűneinket. Halála életet szerzett, és aki hisz Benne, annak valóban örök
élete van.
Mennyi hatalmas dolgot tapasztaltak Istenből. Átélték gondoskodását, az
ígéretek beteljesedését. Már Ábrahám és majd az ő utódai is megtapasztalták, hogy Isten megbízható. Amit megígért, azt megcselekszi. Ábrahám megkapta az ígért
földet és utódot. Egyedül Isten a megbízható. Annyit csalódunk emberekben, de
Istenben soha.
József, aki az emberektől annyit szenvedett, megtanulta, mivé lehetnek az
emberi kapcsolatok, saját életén tapasztalta, mi minden telik ki még a hozzánk
közel állóktól is. De mindvégig maga mellett tudta Istent. Ő nem hagyta magára,
sem Pofitár házában, sem a börtönben. Isten vele volt, és ő ezt tudta. Nem akkor tudta, hogy vele van az Úr, amikor
jól alakult az élete, hanem a mélységekben is megtapasztalta Őt. Még a
börtönben is ott volt az Úr. Így van jelen övéi mellett. Ha nehéz időket élünk, és úgy tűnik, magunk vagyunk, higgyünk az igében, Ő a mélységekben sem hagy
magunkra. Kiáltsunk Hozzá, dicsőítsük Őt. Pál és Szilász is tudta, az Úr ott van
a börtönben is, ezért énekkel és imával
magasztalták. Az Úrnak szóló ének átsegít a holtponton. Énekelj az Úrnak, az
Úrról, és az evangéliumi szöveg feltölt, békességet ad.
Áldjátok az Úr nevét
1. Áldjátok az Úr nevét, Akik néki szolgáltok! Magasztaljátok őtet, Kik
hív szolgái vagytok, Kik állotok házában És jártok tornáciban.
2. Dicsérjétek, mert jó ő, Áldjátok ő szent nevét, Mert ő igen jókedvű!
Jákóbot, mint ő népét, Izráelt elválasztá, Örökévé foglalá.
3. Mert tudom, hogy ez Isten Erősb más isteneknél, Hatalma nagy mindenen;
Isteni beszédével, Amit akar az égen, Megtészi földön, vízen.
4. Megáll örökké neve És szent emlékezete. Ítéli hatalmában, Népét
igazságában; Szolgáinak az Isten Megkegyelmez kegyesen.
5. Kik az Urat félitek, Szent nevét dicsérjétek! A Sionról áldjátok És őt
magasztaljátok Az ő lakóhelyében, A szent Jeruzsálemben!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése