Vigyázz!

I

sten népének mindig voltak és lesznek ellenségei (2Sám 8,1-18). A világ nehezen viseli az Úr gyermekeinek megerősödését, az igéhez való igazodását. Mindent megtesz, hogy leigázza és hatalma alatt tartsa Isten népét a gonosz. Azonban azt is meg kell látnunk, hogy az Úrnak engedelmeskedő hívő ember, az Isten igéjét követő gyülekezet győztessé válhat. Vannak harcok, de ezekből Dávid győztesen kerül ki. Ezek a győzelmek a hitben való megerősödés gyümölcsei, Isten ajándékai. Általuk megerősödik Dávid hatalma, és a határ melletti népek is rádöbbennek, hogy nem uralhatják Isten gyermekeit. Eddig a pogány népek leigázták és szolgaságban tartották Izráelt, de az Úr felszabadította őket, és ez jelzés kifelé: az Úr őrzi népét. Így azután békesség alakul ki a környező népekkel.

Az ige világosan elmondja, hogy Isten segítette meg Dávidot. Mivel Dávid bízott az Úrban és engedelmeskedett Neki, Ő túlerővel szemben is győzelmet ajándékozott királyának. Benne van igénkben az is, hogy odament Dávid, ahová az Úr is ment vele. Ez nagyon lényeges, mert nem azt jelenti a „mindenütt”, hogy bárhová mehetek, és bármit csinálhatok, mert velem van az Úr. Azt jelenti ez, hogy Isten gyermeke oda megy, ahová az Úr is. Mielőtt elindulok, meg kell kérdeznem, oda jössz-e velem, Uram? Gyakran látni hívőket olyan helyeken, ahol nem kellene lenniük, de vajon megkérdezték: Uram, Te eljössz oda velem? Mert a hívő is leülhet idegen tűz mellé, és melegedhet, de az Úr ott nem lesz vele.

A meg nem tért ember képét is megmutatja igénk, nem tanul semmiből, különösen nem a szavakból, hanem csak a fegyver, az erő szavának enged. A környező népek látták az Úr munkáját Izráel életében, felismerték, hogy megerősödött, mégsem akartak vele békében élni. Béke csak azután támadt, amikor Dávid legyőzte ellenségeit. Ez sajnos ma is így van, az ige szavát nem akarja az ember meghallani, nem akar nyugton lenni, csak erősebb szóra kész figyelni. A Jézus nélküli ember maga is az erőszakra épít, azonban az Úr az egyházat azért helyezte a világba, hogy az evangélium hirdetése által hozzon változást. Az Úr nem erőszakkal, hanem szeretettel közelít hozzánk, megszólít, és azt akarja, adjuk át életünket Neki, bízzuk Rá a vezetést. Engedjük, hogy Ő éljen bennünk, és ha ez megtörténik, belső változáson megyünk keresztül. Új gondolkodást kapunk, és ez majd hat kifelé is.

Dávid jogot és igazságot szolgáltatott a népnek. Ez is jelzi, hogy az Úr volt a király. Tehát Dávid fölött is van Valaki, az élő Isten. És ezért Dávid keresi Isten igazságát, és érvényre juttatja. Azt jelenti ez, hogy a megismert igazág szerint él. Nem elméleti, hanem gyakorlati jogot alkalmaz, az igazság mindig Isten országának igazságát jelenti. Az Úr Jézus a tanítványoknak azt mondta, keressétek először Isten országát és igazságát. Az legyen a legfontosabb, azért munkálkodjunk, hogy Isten igazsága, az Ő törvényei érvényre jussanak. A hit nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati, Isten akarata szerinti életformát jelent.

A szél fúj az első gyülekezetben, hatalmas erővel munkálkodik, és egyre több embere fogadja el Jézust megváltónak (ApCsel 5,1-11). A gyülekezet növekszik, az életük vonzó lesz sokak előtt, de azt is láthatjuk, hogy a gonosz is be akar furakodni. Meg akarja rontani az egyház életét, le akarja rontani hitelüket. Egyre többen alakultak át lelkükben, és látták meg, hogy nem csak szerezni, hanem adni is lehet. Egyre többen felismerik, hogy Krisztusban van megelégedettség, elég az, ami van, sőt, sok is, és ami sok, amire nincs szükség, azt oda lehet adni azoknak, akik nehéz helyzetben élnek. Mindez nem külső felszólításra történt, hanem a Szentlélek szívben elvégzett munkájának a következménye.

Anániás és Szafira is felbuzdulnak, eladnak egy birtokot, és egy részét elviszik az apostoloknak, de ott nem örömmel fogadják, nem dicsérik őket, hanem Isten Lelke leleplezi a szívüket. Mi volt a probléma? Nem az, hogy csak egy részt adtak, hanem, hogy ezt úgy tüntették fel, hogy mindent odaadtak. Valószínűleg úgy gondolták, az egyszerű halászokat át lehet verni, be lehet csapni, kiderül azonban, hogy ahol Isten Lelke jelen van, nem lehet trükközni. Ez a szakasz figyelmeztet: Vigyázz, mert Istent nem lehet becsapni. Vigyázz, nem mindegy, milyen szívvel jössz. Ez a történet azt is világossá teszi, hogy Jézus valóban él, a Szentlélek Isten valóság. Anániás és Szafira csak Péterrel számolt, ez azt is üzeni, nem tértek meg, ők nem tartottak bűnbánatot, nem Isten Lelke vonzotta őket, hanem az új közösség. Ha ismerik az Urat, nem akarják megtéveszteni. Amikor csűrünk, csavarunk, az azt jelzi, még nem ismertük meg az Úr Jézus szeretetét, nem éltük át kegyelmét, és így a szívünkben még nem Ő él. Még mindig a régi természet van bennünk.

Ez a házaspár a rosszban egyezett meg, kétfelé sántikálnak, az emberek előtt úgy akarnak feltűnni, mint akik mindent odaadnak, de azért fontos a világ és önmaguk szeretete. Adunk valamit, de nekünk is maradjon, mert az a lényeg, hogy beszéljenek rólunk. Jézus tanítványai szívből adnak, és komolyan veszik, amit Jézus mondott: ne tudja a te bal kezed, mit tesz a jobb. Az Úr leleplezi szívünket, Isten Lelkének nem véletlenül a tűz az egyik szimbóluma, kiégeti a gonoszt. Itt erőteljesen hatott, az igazság energiáját nem tudták elviselni, és meghaltak. Isten Lelkét becsapni nem lehet. Engedjük, hogy a Szentlélek leleplezze szívünk hamisságait, és kérjük, tisztítson meg tőlük.

Isten országa valóban más ország, mint a földi, emberi társadalmak, itt Isten akarata, szentsége, tisztasága, az Ő törvényei érvényesülnek. Mai igénk ezt az országot mutatja be, ide nem kerülhet be tisztátalan, gonosz. Isten gyermekeinek, az egyháznak ma is Isten országát kell képviselni, beleélni ebbe a világba. Meg kell láttatni, hogy az Úr országában más rend uralkodik, mint a világban. De vajon a mi életünk, gyülekezetünk által látszódik-e ez a rend? Nem trükközünk-e mi is? Nem az látszódik, hogy gyakran nem az Úrnak teszünk meg dolgokat, vagy adunk, hanem a világnak? Csak az a célunk, hogy lássák az emberek, de nem az Úrnak szolgálunk Vele? Adja az Úr, hogy mindig őszinte legyen a szívünk, ehhez állandó tükörbenézésre van szükség, az ige tükrébe kell beletekintenünk, és általa korrigálni az életünket.

Szafira még kapott lehetőséget, de nincs benne bűnbánat, nem döbben rá arra, amit tettek, ő ezt jónak látja, így az ítéletet ő sem kerülheti el. Nagyon döbbenetes és megrázó történet ez. A megoldás az őszinteség és a mély bűnbánat. Mert ha rosszul cselekedtünk, és az ige szembesít vele, még megbánhatjuk. Anániás és Szafira azonban ezt nem tette meg, a pénz szeretete, a bűn megvakította őket.

LÉGY ÉBER REGGEL

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.