Ébresztő

A

 vezetés célhoz ér. Dávid megtapasztalja, jó az Úrra figyelni, vezetéséhez igazodni (1Sám 30,16-31). Mert így görbe utak nélkül ér célhoz. Az Úr ígérete beteljesedik. Valóban utolérték az amálékiakat, hiába volt előnyük, hiába tűnt ez emberileg lehetetlennek. Az Úr számára nincs lehetetlen, és ha Ő azt mondja, biztosan utoléred, akkor úgy is fog történni. Dávid része a figyelés és az engedelmeskedés. A hívő élet fontos része ez a felfelé figyelés, engedem, hogy Isten irányítsa lépteimet. Enélkül eltévedek. Bármilyen reménytelennek tűnjön is a helyzet, kérd Őt, hogy vezessen, majd kövesd az útmutatást. Ha eltévedünk egy nagyvárosban, és valaki felajánlja, hogy elvezet minket arra az útra, amely célunkhoz visz, csak annyi a dolgunk, hogy szorosan kövessük. Így kövesd Jézust! Ő maga is így szól: Kövess engem!

Dávid nem részegül meg a győzelmet követően, tudja, hogy Isten adta a győzelmet, minden az Ő ajándéka. Amikor a vele levők közül némelyek arra akarták rábírni, hogy ne adjon a zsákmányból azoknak, akik nem mentek velük, mert fáradtak voltak, rámutat, hogy az Úr adta nekik a zsákmányt és a győzelmet. Nem ők szerezték meg, hanem Isten adta a kezükbe az ellenséget, és Ő őrizte meg Dávidot és csapatát. Jó így látni az életünket, nem én értem el a sikert, nem én győztem le a kísértőt, hanem mindezt az Úr végezte el. Bajban az Úrhoz fordulunk, de amikor győzelmet aratunk, gyakran magunknak tulajdonítjuk azt.

Az Úrtól kapott dolgainkkal nem mindegy, hogyan bánunk. Nem élhetünk velük önző módom. Dávid ezt felismerte, és küldött a zsákmányból Júda véneinek és a barátainak is. Ezzel jelezte: számára fontos Isten népe. Az üldözés éveiben is gondolt rájuk, és törődött velük. 

Jó látni, hogy Dávid felismeri, kire lehet hallgatni és kire nem. Nem fogad el minden tanácsot, ami nem egyezik Isten akaratával, azt elutasítja. Nem akar emberek kedvében járni, csak egyedül Istenében.

Az Úr Jézus megfeszítése közben Isten folyamatosan jelez (Mk 15,33-41). Három órás sötétség támadt a földön, mintegy jelezve, hogy nagy mélységbe zuhant az ember. Mert a külső sötétség a mi belső sötétségünkre utal. Az emberiség legsötétebb pillanata Krisztus megfeszítése. A sötétség elmúltával Jézus Istenhez kiált, ezzel utat mutat. Belső sötétségünk akkor szűnik meg, ha Istenhez kiáltunk. Bűnbánattal állhatunk Elé, megvallva: Uram, nagy sötétség van bennem, de jöjj a szívembe, mert Te vagy a világ Világossága. Jézus ad igazi világosságot számunkra.

Mennyire félreismerik Jézust, azt gondolják, Illést hívja, hogy levegye a keresztről. De Ő nem akar a keresztről menekülni. Jézus soha nem menekült, értem és érted vállalta a szenvedést és a halált. Nincs más megoldás a számunkra, csakis Jézus halála. A kereszt tövében születhetünk új emberré. Ez az ember már úgy él, mint Jézus. Hozzá akar hasonlítani. Megszületett-e már az ige és a Szentlélek által bennem az új ember? 

Jézus az Atyához fordult a kereszten, még a legnagyobb fájdalmak és elhagyattatás idején is Istenhez fordul. Még a kereszten is lehet imádkozni. Nincs olyan hely, ahol ne lehetne Istenre figyelni. Mindig fel lehet tekinteni, sőt, fel is kell tekintenünk, mert ha így teszünk, másképp éljük meg a nehéz élethelyzeteket is. Nem a problémát látjuk, hanem az Atyát, Akihez tart az életünk. 

Amikor Jézus meghalt, a templom kárpitja felülről az aljáig kettészakadt. A felülről jelzi, hogy Isten cselekedett. Ő szakította szét a kárpitot, vagyis nyitotta meg a a szentélyt. Jézus halála által feltárul előttünk a menny, Isten közelsége. Mindez azt jelenti, szabad az út az Atyához. Jézus halála eltávolította az útból az adóslevelünket, mert Ő kifizette az árat. Így azután mindenki jöhet, akinek a szíve megrendül ilyen szeretet láttán. Valaki kész az adósságom magára vállalni és elrendezni. Nincs másra szükség, mint felismerni: adós vagyok, bűnös vagyok, és hálás szívvel elfogadom Jézus áldozatát.

Megrendítő, hogy mindezt egy római százados ismeri fel. Ő vallja meg, hogy Jézus Isten Fia. Hol tartasz? Látod már, ki halt meg nagypénteken? Felismerted, hogy Jézus Isten Fia, és ha Ő valóban az, akkor nem mehetünk el halála mellett közömbösen? Ahogy élt és meghalt, meg kell, hogy rendítsen minket. Nem élhetünk tovább úgy, mintha semmi sem történt volna. A bűneim miatt halt meg az Úr, azért, hogy így megmentsen a kárhozattól. Innentől kezdve már hálás a szívem, Neki élek, és az a legfontosabb, mit akar, hogy cselekedjem. Azért halt meg, hogy ezután már ne önmagunknak éljünk, hanem annak, Aki meghalt és feltámadott.

 Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.