Válaszd Jézust!

I

sten felkent szolgája, Dávid, Isten ellenségeinek a seregében tartózkodik (1Sám 29,1-11). A fővezér mögött vonul az Úr népe ellen. Van-e még nagyobb nyomorúság, és ki lehet-e jönni ebből a slamasztikából? Arra hívta el az Úr, hogy népe ellensége ellen harcoljon, és most az ellenség soraiban kell vonulnia saját népével szemben. A menekülés, a saját életének a féltése juttatta ide. A menekülés szembefordít Istennel és gyakran mindazokkal, akikért dolgozunk, küzdünk, akiket segíteni kellene. Az ördög munkája a szembefordítás. Dávid nincs a helyén. De vajon te a helyeden vagy-e? Kinek a háta mögött vonulsz? Jézus mögött jársz, vagy a világ mögé sorakoztál be?

Ákis és a filiszteusok fölvonultak Izráel ellen, soraikban Dáviddal. Ákis nagyon ragaszkodik Dávidhoz, bízik benne, ezért mindenképpen maga mellett akarja tudni. Nagyon nehéz helyzet az Dávid szempontjából, és nagyon úgy tűnik, nem lehet már innen visszafordulni. Odalesz az ígéret? Nem lesz semmi Dávid uralkodásából? Emberileg nagyon nehéz helyzetbe hozta magát, kevés az esélye a kimenekvésre. Itt már csak az Úr segíthet. Olyan jó, hogy mindig bízhatunk ebben. Nem tudjuk, mi van Dávid szívében, de valószínűleg forró imádságban borult az Úr elé vonulás közben. De nem kellett volna idáig eljutni, sőt, egyáltalán nem kellett volna a filiszteusokhoz menni. Mi keresnivalója Isten gyermekének, a felkent királynak a filiszteusok között? Hogyhogy nem Istentől várja az oltalmat? A világ mindig újabb és újabb bonyodalmakba sodor, nem ad békességet.

Mély hálára kötelez a történet folytatása, ha már Dávid nem is tud tenni, de az Úr ott van vele, és kimenti a szorultságból. Még mindig alakoskodik, de az Úr cselekszik. A filiszteusok városfejedelmei bizalmatlanok Dávid iránt. Itt látjuk az Úr munkáját, megkezdte mentőakcióját, mégpedig maguk a filiszteusok által. Nem bíznak Saul szolgájában, és ezért elküldetik a seregtől. Isten az ellenség bizalmatlanságát használja fel, sőt, bizalmatlanná teszi őket. Így azután Dávidnak el kell hagynia a csata helyszínét.

Ahol úgy véljük, nincs mit tenni, ott átélhetjük, hogy Isten cselekszik. Az ellenség földjén és annak szíve és gondolkodása felett is Úr. Nagy bajba keverte magát Dávid, de Isten úgy hozza ki belőle, hogy ezáltal még a gyanakvásukat is elhárítja. Sem a filiszteusok, sem a zsidó nép nem neheztel rá. Nem ő hagyja ott őket, hanem maguk a filiszteusok kérik, hogy menjen el közülük. Ilyen csodálatosan munkálkodik az Úr. Érdemes Rábízni teljes hittel magunkat. Nincs olyan élethelyzet, amit ne tudna megoldani, ahonnan ne lenne képes kiemelni. A tehetetlenség és a kudarc nem Isten szavai. Húsvét is pont ezt támasztja alá. A sírból, a halálból is kihozza Jézust az Atya.

Dávid egy kicsit még játssza a sértődöttet, de aztán visszatér Ciklágba. Most már újra figyel az Úr vezetésére. A parancs úgy szól, kelj fel korán reggel. És Dávid hallgat a szóra, a tanácsra. Korán reggel felkelnek, és az Úrra figyelve indulnak. Fel kell kelni, és az Úrral lenni. Keresni az igét a nap indulásakor. Korán reggel. Ez fontos, mert ha későn kelünk, elfogy az időnk, és gyakran pont az igére és egymásra nem marad. Ha nem kelünk korán, már az idő irányít bennünket, minden kicsúszik a kezünkből, és már csak rohanunk a dolgok után. Urunk vár minket a reggel csendjében és frissességében. Hiszen a szívünk és az egész életünk a Vele való közösségben újul meg. Napunk minősége attól függ, mennyi időt szánunk Urunkra. Legyen Övé a kezdet, legyünk Vele minél több időt, olvassuk Isten Lelke vezetésével a Bibliát, mert ez Isten szeretetének és velünk való tervének okmánya. Amit olvasunk, az járja át szívünket és gondolatainkat, valahogy úgy, ahogyan a só átjárja az ételt. Amire elvezet, azt cselekedjük, annak a vezetésével éljünk.

Az Újszövetségben is korán reggel indulnak az események, Jézus előtt állnak ugyan, de nem figyelnek Rá (Mk 15,1-19). Nem ér el a szívükig sem a szava, sem Isten Lényének ereje. Azonnal határozatot hoztak. Mintha presbiteri gyűlés lenne, szembesülnek a kérdéssel, és azonnal döntenek. Megszavazzák Jézus halálát. Eszükbe sincs időt kérni és az Úrral megbeszélni. Bizony, mi is gyakran így döntünk, megbeszéljük, szavazunk, de nem kérdezzük meg Istent.

Ezek az emberek határoztak; te mit határoztál? Jézussal vagy Jézus nélkül folytatod tovább? Befogadod az életedbe, vagy átadod, eltávolítod a magad közeléből? Pilátushoz küldik, ide-oda lökdösik. Így bánik az ember Teremtőjével, élete ajándékozójával, Akinek mindent köszönhet.  Lökdösi, vádolja, ahelyett, hogy leborulna Előtte és segítségét kérné. Ez a jelenet is bizonyítja: az ember tehetetlen. Nem lát kiutat a bűn csapdájából. Isten azonban küldött segítséget, és most pont Őt dobják el. Megdöbbentő ez.

Jézus Pilátus kérdésére nem válaszol. A főpapok számára kijelentette magát, mert ők értik, érteniük kell. De Pilátus nem érti, hiszen nem ismeri az ígéreteket, az ószövetségi igéket. Ha igennel felel Jézus, azt ő politikai síkon értené, és ez azonnal a lázadás vádját igazolná. Jézus válaszában inkább egy kérdés húzódik meg: valóban így látod? Felismerted, hogy király vagyok? Akkor bízd Rám magad. Számomra Király Ő, vagy csak a vallásom tartozéka? Kicsoda nekem Jézus? Valóban az életem Ura? Ha igen, szolgáljam Őt!

Pilátus próbálkozik, vagy csak jó pontot akar szerezni a zsidók szemében. Választási lehetőséget kínál a számukra. Választhatják a gyilkos Barabbást vagy az életmentő Jézust. Olyan megrendítő, hogy a gyilkost választják. Nem kell Isten, és nem kell az Ő békés, szeretetből fakadó megoldása. És sajnos, ma is ez a helyzet, mindig a véres kezű embereket választjuk. A fegyverek szavától várjuk a megoldást, és nem az Úr Jézustól. Az Ő megbocsátása, ellenségszeretete, keskeny úton járása nem kell. Inkább választjuk az ellenség gyűlöletét, gyártjuk a fegyvereket, és be is vetjük, mert az hozza a pénzt. Borzasztó ez a gyilkos szemlélet, ez a gonosztól származik. Hogyan gazdagodhat az ember a másik ember pusztulása árán? Ha elutasítjuk az Istennel való kapcsolatot, ha kilökjük az életünkből Őt, és nem törődünk a Tőle kapott használati utasítással, a terror, a pusztítás, a kizsákmányolás, kicsiben és nagyban mindig jelen lesz. Mert mitől is változna a világ, ha Isten Fiát nem fogadjuk be?

Te is és én is választás elé kerülünk, tulajdonképpen mindig választani kell: Jézus vagy Barabbás? Jézus vagy Barabbás eszközeivel alakítom a dolgaimat? Jézust követem, az Ő másik orcát odatartó, második mérföldre induló tanácsát, vagy úgy élek, ahogy Barabbás? Nekem kell dönteni. Isten azért adta ide Jézust, mert az Ő élete és váltsághalála az egyetlen jó megoldás. Jézus nélkül elpusztítjuk magunkat, kicsiben és nagyban is. Jézus életre ment meg.

Ehhez értünk, egy megkötözött kiszolgáltatott embert kigúnyolni, meggyalázni, ütni, verni. A tehetetlen ember megalázásában, bántalmazásában hősök vagyunk, de az életben nem. Könnyű Jézust kigúnyolni, bántalmazni, élni, jól élni már annál nehezebb. Ezt látjuk a mindennapokban, erőszak, vér mindenfelé. Gyermekek, munkájukkal foglalkozó emberek robbannak fel, halnak meg idő előtt, és feleslegesen, mert ezek a tettek nem oldanak meg semmit. A gonosz embergyilkos volt kezdettől fogva. Egyedül Isten életpárti. Jó lenne, és nagyon ideje lenne már erre rádöbbenni. Isten nélkül csak a pusztulás vár ránk. De még tart a kegyelmi idő, Jézussal felépülhet az is, ami már leomlott. Jézus helyreállíthatja életünket. Hívjuk Őt segítségül, mert mindezt a szenvedést, értünk, miattunk és helyettünk vállalata.

Ó, Krisztusfő, te zúzott

1. Ó, Krisztusfő, te zúzott, Te véres szenvedő, Te töviskoszorúzott Kigúnyolt drága fő, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás remek, De most megcsúfolódtál: Szent fő, köszöntelek!

2. Ékességed, te drága, Melytől máskor remeg :/: Világ hatalmassága, Köpés mocskolta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki rútította el?

3. Mind, ami kín, ütés ért, Magam hoztam Reád; :/: Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém.

4. Itt állok - ó, ne vess meg - A gyötrelmek helyén; :/: Amíg ki nem hűl tested, El nem mozdulok én. S ha életed kilobban, Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyugtató helyed.

5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, :/: Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy  hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.

6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, :/: A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.

7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, :/: Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem - Így halni: jó halál.

Isten áldásával.