Higgy, és látsz!

C

iklágban újabb mélyütés éri Dávidot (1Sám 30,1-15). Az amálékiták betörtek a településre, és mindenkit elhurcoltak. Még mindig nem javul a helyzet. Nem javul, mert még mindig nem indult vissza oda, ahol az Úr látni akarja. Isten ilyen eseményeket is felhasznál arra, hogy kimozdítsa őket. Dávid ellen fordulnak az emberei is, nem erre számítottak, rádöbbentek, hogy rossz megoldást választottak, és ezért vezetőjüket okolják. Nehéz helyzetbe kerül Isten választottja, mert a rossz döntésnek megvannak a következményei, de az Úr nem hagyja őt magára. Ott van, és kész segítséget adni. Az Úr megerősítette őt. Igen, amikor átéljük erőtlenségünket, akkor kapunk erőt. Amíg a saját erőnkben, képességünkben bízunk, addig nem tapasztaljuk meg Isten erejét. Mindig tehetetlen állapotban éljük át, hogy mindenre van erőnk, mert a kegyelem elég. Isten ereje mindig erőtlenségben nyilvánul meg. Ide azonban el kell jutni, ezt fel kell ismerni.

Dávid végre felismeri, hogy Istent kell kérdezni. Innen csakis az Úr emelheti ki. Az első lépés ennek a meglátása, majd Isten akaratának a megkérdezése. Meg kell látni, nincs más, mint rábízni magam Istenre. Ha továbbra is magam keresem a kiutat, még jobban összekavarodnak a szálak. Mi csak megnehezíteni tudjuk saját dolgunkat, mégis olyan hamar elfelejtjük ezt, és kivesszük életünk irányítását az Úr kezéből.

Már nem első felindulásból dönt Dávid, nem rohan az ellenség után, hanem megkérdezi, hogy Isten akarja-e ezt. Mi van, ha nem akarja? El tudná fogadni, hogy akkor majd másképp kapják vissza családtagjaikat? Én el tudom fogadni, ha Isten nem ad szabadulást azonnal, vagy nem úgy készíti azt meg, ahogyan én megterveztem? Mindenesetre ez már pozitív lépés, végre kérdezi Istent, kíváncsi a tervére, és kész annak engedelmeskedni.

Isten válaszol: menjen, és sikerrel fog járni. Bizonyára emberileg nem igazán látszódott erre esély, hisz akkor az emberek nem estek volna kétségbe, hanem azonnal utánuk indultak volna. Azonban Dávid rádöbbent, hogy az a legjobb, ha hallgat Istenre, és engedi magát vezetni. Mindig az a legjobb, ha figyelünk Isten vezetésére, és aszerint járunk el. Mert nem csak kérdezett, hanem engedelmeskedett is. Hitte, amit Isten mondott. Kiszabadíthatod, tehát az Úr engedélyt adott rá. És ha ezt Ő lehetővé teszi, akkor úgy is lesz. Mert Isten engedélyét senki nem vonhatja vissza.

Ilyen csodálatos, figyelmes és segítő a mi Urunk. Amikor fárad a csapat, és egy részük kiáll, Isten elébük jön, és segítséget ad nekik. Azt is megtudjuk, hogy az Isten nélküli ember irgalmatlan, csak addig kell neki a másik ember, amíg hasznára van, de ha teherré válik, már nincs rá szüksége, magára hagyja. Ezt ma egyre inkább látjuk, minél inkább hátat fordít a mai ember Istennek, annál több lesz a magára hagyott ember. Aki idős, beteg, nem termel hasznot, csak a törődést igényli, az nem kell. Annak a sorsát oldja meg az állam, vagy aki tudja. Az irgalmasság Isten tulajdonsága, és azok rendelkeznek vele, akikben az Úr munkálkodik. Isten népe irgalmas, meg tud állni egy beteg, sorsára hagyott ember mellett. Ezt látjuk majd az Úr Jézusnál egy magasabb szinten, Ő az igazi irgalmas samaritánus.

Isten munkája csodálatos, most is elbűvöl, ahogyan mindent megtesz ezért a Simonért (Mk 15,20-32). Neki eszében sincs Jézus keresztjét vinni, legszívesebben kimaradt volna ebből a történetből. De Isten számára fontos, terve van vele, és ezért belecsöppen ebbe az egészbe. Bizonyára benne is kérdések merültek fel, miért engedte meg Isten, hogy velem vitessék a keresztet. Van nekem elég bajom, és most még ez is. Néha az élet kényszerítő körülményeit veszi igénybe Isten ahhoz, hogy beszélhessen velünk. Talán csak kényszerűségből indulsz az ünnepekben istentiszteletre, csak a békesség kedvéért, hogy ne érje szó a ház elejét. És Isten ezt használja fel. Megszólít, munkálkodik benned, és új, örök élettel ajándékoz meg. Mert ha kényszerűségből kerülök is Jézus mellé, az Ő Lénye, szavának ereje munkálkodik a szívemben.

Az Úr Jézus zúgolódás nélkül tűri mindazt, amit Vele tesznek. Egy hangja sincs, viszi a keresztet, amikor elesik, hagyja, hogy Simonra tegyék. Ezt követően engedi magát megfeszíteni. Isten Lényének nagysága sugárzik belőle. Nem szitkozódik, és nem is jajgat, Úr a saját teste és szenvedése felett is. A mirhás bort nem fogadja el, mert tiszta fővel vállalja a halált. Nem menekül kábulatba a szenvedés elől. Aki Hozzá fordul, azt megerősíti, képessé teszi a szenvedések elhordozására. Ráadásul ártatlanul, a mi bűneinket magára véve szenved. Nem rúg bele senkibe. Sem a vezetőket, sem a rómaikat nem szidalmazza, tekintete most is a mennyre szegeződik. A kereszten is látja a Láthatatlant.

A kereszt alatt is csak egy a lényeg: ki mit kap, mi jut nekem. Nehogy kimaradjak valamiből. Ilyen mélységbe tudunk kerülni, a kereszt tövében,  a rajta szenvedő Úr közelében is csak a potya, a zsákmány, a haszon az érdekes. Megdöbbentő, hogy ez a világ mennyire ki tudja mosni az érzelmeket, az emberséget. Isten Fia szenved, az ember játszik. Ma is milyen sok embert csak a játék érdekel. Kérjük az Urat, hogy ragadja meg lényünket húsvét valósága.

A gonosz most is támadja Jézust, de Ő nem hallgat rá. Nem magát menti, Jézusra ez soha nem volt jellemző, Ő nem énközpontú, szolgálni jött, és megmenteni másokat. Mennyire becsap a sátán, lássunk és higgyünk, még mi is elhisszük, hogy ez az igazi hit útja. Pedig fordítva van, higgy, és majd meglátod Isten munkáját. Húsvétkor tapasztaljuk, hogy hiába látták az üres sírt, nem hittek. Higgy, és látsz!

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.