S
|
ok csatározás és sok emberélet árán végre felismerték az izráeli törzsek is Isten akaratát (2Sám
5,1-25). El kell gondolkodnunk azon,
hogy miért kell annyi mindennek tönkremennie bennünk és körülöttünk, mire rádöbbenünk, hogy Isten akaratát kell követnünk. Sátán sikeresen végzi altató és ámító munkáját.
Hosszú időn át képes megtéveszteni és elhitetni, hogy saját eszközeinkkel is
boldogulni fogunk. Mi majd megváltozunk, és megváltoztatunk másokat, pedig ez
így nem működik. Bűnös szívünk termékei nem adnak jó megoldást. Az ige olvasása
által láthatjuk meg Isten akaratát, és ha ezt követjük, más eredményekre
jutunk.
Dávid elfoglalta Jebúszt, majd kiépítette országa fővárosát. Növekedését,
erősödését az Úrnak tulajdonította, és környezete is meglátta, hogy vele van az
Úr. És ez a lényeg, a legfontosabb: velem van az Úr. Nem az a hangsúlyos, mit teszek, hanem velem
van-e az Úr, és én Vele vagyok-e mindennap és minden utamon? Az erősödést és
növekedést az ország építésére használta fel. Miért? Mert eljöhet a harc ideje,
az ellenség nem sokáig nézi tétlenül Isten népe épülését. Addig kell építkezni,
elsősorban lelkileg, amíg lehet. Ebből lehet táplálkozni a nehezebb
időszakokban.
Az ellenség mozgásba is lendül, ám Dávid nem kapkod, hanem Istenre
figyel. Nem maga akar győzelmet aratni, hanem kérdezi az Urat. Akkor indul
ellenük, amikor megerősíti az Úr: kezedbe adom őket. Erre az ígéretre épít. Jó,
amikor az Úr ígéretével indulhatunk harcba, amikor hisszük, hogy a győzelmet
Tőle kapjuk. A győzelem után a király az Úrnak hálás, Isten munkájáról vall,
nem tulajdonítja magának a sikert. Nagy kísértés, hogy a saját győzelmünkként
értékeljük a sikereket. Jó, ha látjuk, hogy Isten ajándékozta nekünk, és megköszönjük
ezt Neki.
Amikor újra támadnak a filiszteusok, Dávid ismét megkérdezi az Urat, nem
rutinból indul a harcba. Rádöbben arra, hogy ma is szüksége van Isten vezetésére. Nem elég
egyszer kérdezni, az újabb veszély esetén ismét kérdezni kell. Nincs két
egyforma élethelyzet, de szabad kérdezni. Ne szégyelljünk az Úrhoz fordulni,
mert Ő várja, hogy Ráhagyatkozzunk.
Isten válaszol, kiderül, jó hogy kérdezett a király, mert most más a
taktika. Isten a taktikát is megtervezi,
és ha kérdezzük, elmondja. Dávid nemcsak
kérdez, hanem hallgat is az Úrra. Ez a legfontosabb, tegyem, amit az Úr mond.
Minek kérdezek, ha nem aszerint cselekszem? A taktika része: megvárni a halk
lépések neszét. Várni, amíg az Úr indul. Ez a legnehezebb, kivárni, amíg Isten
elindul. Ehhez fegyelemre és csendre van
szükség. Mert a halk neszt csak csöndben hallhatjuk meg. Ezért fontos része
életünknek a csend. Keressük mindennap a
csendet, és várjuk, amíg megcsendül, amíg az Úr szól általa.
A Pétert hallgató embereket szíven találta az ige, de nem Péter, hanem
Isten Szentllelke végezte ezt a műveletet (ApCsel 2,37-3,10). A Lélek adta az
igét a szájába. Ebben a különleges atmoszférában megkapta a mondanivalót. A
hallgatók pedig átélték, hogy itt és most ők szólíttatnak meg. Az ige nekik szól.
Jó úgy hallgatni az igét, hogy az nekem szól.
Elég nehéz helyzetbe kerülnek, látják, hogy vétkeztek, van közük Jézus
halálához, de mit tegyenek? Hányszor elakadunk, nem tudjuk, mit tegyünk. Tényleg, mit teszünk ilyen esetben? A háromezer ember kérdezett. Kérdezzük mi az
Urat. Dávid is azt tette, és kapott választ. Aki kérdez, az kap választ!
A válasz: térjetek meg. Azt jelenti ez, hogy teljesen bízzuk magunkat az Úrra.
Engedjük, hogy Ő legyen Úr életünk fölött, és Ő rendelkezzen velünk és
mindenünkkel. Az Úr gondol a gyermekeinkre, nem legyünk önzők, ne csak a mának
éljünk, kihasználva és felélve mindent, hanem a jövő generációra is gondoljunk.
Nekik is szükségük van Isten kegyelmére, az Országot ismertessük meg velük
Egy új közösség jött létre, friss illat jelent meg, Isten országának,
Krisztusnak a jó illata. Ezek a Lélek jelenléte által már nemcsak vesznek, nem
szereznek, hanem eladnak és adnak, azoknak, akiknek nincs. Ez egészen új látás
és életmód. Krisztussal új életmód
részesei leszünk.
Ez az életmód az Úrral való kapcsolatból és az ige egyre mélyebb
megismeréséből táplálkozik. Rendszeresen olvassák az igét, figyelik az Urat,
mert Ő az élet, és Ő táplálja a tanítványok életét is. Az Úr csodásan működik,
növeli a gyülekezetet, de nemcsak létszámban, anyagi téren, hanem élő hitű
tanítványokkal. És ezt a növekedést az
Úr végezte el. Itt nem emberi menedzselés folyik, hanem a Lélek kiáradása
tapasztalható. A Lélek ma is árad!
Ott is tovább áradt, és nemcsak tömegekben gondolkodik, hanem az egyes
ember is fontos a számára. A Szentlélek Isten az egyes embert is megszólítja, személyesen
keresi. Téged is keres, ott, ahol vagy. A
tehetetlen sánta is fontos az Úrnak. Azt akarja, hogy aki tegnap tehetetlen
volt, ma cselekvőképes legyen.
Péter és János az eszköz. Az Úr rendelkezésére bocsátják magukat, és más
szemmel látják a világot, mint eddig. Ami eddig megszokott volt, az már nem az,
rádöbbennek, hogy a templom és a koldus nem illik össze, de nem elviszik onnan, hanem
Jézus nevében felszólítják, hogy kelljen fel és járjon. Nem a felszínt
orvosolják. Megtehetnék, hogy az Ékes kaputól távolabbra viszik, hogy ne rontsa a
képet, ne tegyen rossz benyomást a zarándokokra.
Ők többet adnak, Jézus nevében azt tudják mondani, kelj fel és járj. Hol
vagyunk mi ehhez? Mi már azt mondhatjuk, van pénzem, adok, vagy beutaljuk öregotthonba, vagy valamilyen diakóniai vagy szociális intézménybe. A mai egyház
problémája, hogy nem tudja azt mondani: kelj fel és járj! Miért? Mert hiányzik a
Lélek jelenléte. A Szentlélek hozza el ezt az erőt.
Ezüstöm és aranyam nincs, amim van... - ez a kérdés, mi van nekünk? Mivel
rendelkezünk mi, és mit tudunk adni? Jézus
neve ilyen erőforrás-e a számunkra? Megdöbbentő, hogy valóban nem rendelkeztek
anyagiakkal, még saját épületük sem volt, de jelen van az Úr ereje. Kérjük mi
is nevének erejét, kérjük, hogy működjön bennünk és köztünk is ilyen hatásosan. Van
erő, az Úr nevében nagy erő van.
Az Úr csodásan működik
1. Az Úr csodásan működik,
De útja rejtve van;
Tenger takarja lábnyomát,
Szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyiben,
Formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl,
Mi most még rejtve itt.
2. Bölcs terveit megérleli,
Rügyet fakaszt az ág.
S bár mit sem ígér bimbaja,
Pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn boncolja őt,
Annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr
Megfejti önmagát.
3. Ne félj tehát, kicsiny csapat,
Ha rád felleg borul,
Kegyelmet rejt, s belőle majd
Áldás esője hull!
Bízzál az Úrban, rólad Ő
Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt
Szent arca rejtezik!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése