H
|
a Dávid nem is
kérdezte az Urat, és úgy ment Gátba, de az Úr vele volt, és ebből a helyzetből
is kisegítette (1Sám 22,1-23). Az Úr ott van életünk mögött akkor is, amikor mi
nem látjuk, mert az övéit segíti az Úr. Ebből a történetből tanul Dávid, és most
már figyeli Isten akaratát. Az a kérdése, mit akar tenni velem Isten. Ez jó
kérdés, mindig magam számára kérdezzem, mert nem azt kell nekem tudni, mit akar
az Úr másokkal, milyen terve van a barátommal, hanem az a lényeg: mi a terve
velem? Dávid azzal is tisztában volt, hogy ezt meg lehet tudni, Isten kijelenti
annak, aki kérdez, aki maga is meg akarja ezt tudni. Legyen kérdésed: mit akar
tenni velem Isten?
Már akadtak, akik nem voltak elégedettek Saul uralkodásával, akiknek el
kellett menekülniük otthonról, mert véleményüket vállalták. Felismerik Isten
döntését, amikor még ezt senki nem látja, van néhány ember, aki előtt világossá
válik. Így azután vállalják Dávidot és a bujdosó életmódot. Így kezdődik Dávid
uralkodása. Gyakran csak a felfelé ívelő időszakot látjuk. Elindul a juhok
mellől, és minden sikerül neki. Hőssé válik, a király lányát veszi feleségül, de
mennyi minden húzódik meg ezen események mögött.
Nem vezetett a trónra simán az út. Saul dühe elől menekülnie kellett, vagy
maradt a puszta, a bujdosás. Megnősült ugyan, de felesége, Saul leánya nem
vállalta vele a nehéz időszakot, a bujdosást. Gyakran csak egyoldalúan látjuk az
életet, azt gondoljuk, csak emelkedés, siker, gazdagság. És ha nekünk ez nem így
alakul, úgy véljük, szerencsétlenek vagyunk. De mi van a hirtelen jött siker
mögött? Mennyi nyugtalanság, harc. Dávid
azonban nem maga, hanem Isten jelenlétével, vezetésével élte meg ezt az
időszakot. Nagyon hamar felismerte, hogy akkor van esélye, ha figyel Istenre. Az Úr
vezet, figyelni kell Rá.
Isten Gád prófétát rendeli felkent királya mellé, általa tanácsolja őt.
Olyan jó látni: amikor elakadunk, az Úr ad testvért, küld olyan személyt, aki
ismeri az Urat, és aki által igei támogatást kaphatunk. Az Úr soha nem hagyja
magára övéit. Bár meglátnánk ezt, és felismernénk azokat, akiket mellénk
állított.
Saulban egyre jobban elhatalmasodik a hatalomféltés, a gyűlölet. Nem
Istent keresi, hanem már csak az van a szívében, hogy megölje Dávidot. Szinte
nem is tud másra gondolni. Pedig ebből az állapotból is van kiút. Az Úr ki tud
belőle vezetni, Saul azonban nem keresi Őt.
Megjelenik Dóég is, aki bármire kész saját hatalma, anyagi gyarapodása
érdekében. Besúgóvá lett, csak javítson az életén. Sőt, még az Úr papjaira is
kezet emel. Senki nem meri megtenni, csak ő. Mert úgy gondolja, ez bátorság,
ettől lesz valaki. Igen, lett, kegyetlen gyilkos. Sátán mindent kimosott belőle,
már semmi sem szent előtte. És ez a
sátán célja, mindent kimosni, embertelenné tenni. Hányszor a kegyetlen,
brutális és erkölcstelen dolgokkal dicsekednek emberek. Szent dolgokból űznek
tréfát. Isten nélkül nagyon mélyre süllyedünk. De tegyük azt is hozzá, hogy sokan
ezt emelkedésnek látták, mert a társadalom erkölcsi érzéke is kificamodik.
Az Úr azonban kimenti az esztelen öldöklésből Ebjátárt. Csodálatos Isten
hatalma, ő még ilyen veszedelemből is ki tud emelni. Saul minden indulata
ellenére megmenti Ebjátárt. Ne féljünk a legnehezebb időkben, az életveszélyes
helyzetekben, mert az Úr véghezviszi tervét. De ne féltsük életünket se, ne
magunkat akarjuk menteni, hanem bízzuk rá magunkat az Úr életformáló
kegyelmére, nekünk készített tervére. Ahimelek kezéből kihullt a szolgálat, de
a fia, Ebjátár felveszi és továbbviszi. Az egyik befejezi ugyanabban a
szituációban, a másiknak még van feladata. Ahimelek elvégezte, amit az Úr
rábízott, a fia pedig elkezdi küldetését. Milyen más így látni az életünket,
nem tragédiák sorozata, hanem Isten tervének megcselekvése, a kiszabott
feladat elvégzése. Ha ez megvalósul, akkor beteljesedett lehet az életünk.
Isten szeretetét mutatja be a szőlőmunkások példázata (Mk 12,1-27). Szőlőt ültetett a gazda, minden élet- és
szolgálati lehetőséget elkészített az Úr. Mindent megtett, hogy jól élhessünk,
nekünk adta ezt a bolygót, ezen belül saját életünket is ajándékba adta. Így adta Izráel vezetőinek Isten a saját
népét, törődésre, gondozásra, Mindent megtett értük. Az életünket azonban Isten
a maga idejében számon kéri. Nem mindegy, hogyan élünk, még ha ma úgy is tűnik.
Eljön a megmérettetés ideje. Amikor elküldte a gazda szolgáit, üres kézzel
küldték el. Én hogyan küldöm el? Mit
adok az Úrnak? Életem fiatal éveit, erőm teljét, vagy üres kézzel mehet, és
majd esetleg a romokból juttatok Neki valamit? Ha mást nem, megkérem, hogy hozza
helyre, amit elrontottam?
A gazdának volt még egy szeretett fia, őt is elküldte hozzájuk, mert úgy
gondolta, őt meg fogják becsülni. De nem így történt. Megölték. Isten drága
Fiát küldte el, de nem becsültük meg, hanem megöltük Őt. Ennél borzalmasabb
tettet nem követhet el az ember. Ennek ellenére mégis tart még a kegyelem
ideje. Még szabad bűnbánattal az Úrhoz folyamodni.
Az embernek az örökség kell, olyan döbbenetes ez. Csak az örökség, de
Isten nem. Ezt látjuk azóta is, mindig valamilyen szinten az örökséget akarjuk,
és az örökhagyó nem kell. Se az emberi örökhagyó, mert gond van vele, sem az
Isten. Így azután az idősek mehetnek, ahová akarnak, csak hagyják ránk, amiért
megdolgoztak. De mehet Isten is, hagyjon ránk mindent, a föld kincseit,
értékeit. A példázat azt üzeni, Jézus
nélkül elveszítjük örökségünket, az örök életet is.
Az utolsó esély a szeretett Fiú, ha befogadjuk Őt, Általa mi is Isten
gyermekei lehetünk, és az atyai házban élhetünk. Ha elutasítjuk, továbbra is
kiszolgáltatottakká válunk a gonosszal szemben. Isten azért küldte Fiát, hogy
segítsen rajtunk, de ha nem fogadjuk el ezt a segítséget, magunkban maradunk. A mi erőnk azonban nem elég, tévúton járunk,
és innen Jézus nélkül nincs visszaút.
Csakis Jézussal fordulhatunk vissza és haladhatunk jó irányba.
A farizeusok meglátták, hogy Jézus csakis Isten igazságához ragaszkodik. Az
ige alá rendel mindent. Mi gyakran az igét rendeljük emberi vélemények
alá. Jézus megmutatja, hogy lehet mindenben
az ige világosságához ragaszkodni. Meglátták, hogy Jézus az igazsághoz
ragaszkodik, de ők nem akarják ennek alávetni magukat, inkább eltávolítják
Jézust.
Jézus rámutat: az egyetlen helyes döntés, ha visszaadjuk életünk
irányítását Istennek. Ez azt jelenti, átengedem Neki a kormányt. Azonban ezek
az emberek ezt nem akarták, inkább mindent kitaláltak, csak ne kelljen Istenre
bízni magukat. Azonban Jézus a szadduceusoktól sem hatódik meg. Rámutat: tévelyegnek, mégpedig azért, mert nem ismerik az írásokat, sem Isten hatalmát.
De vajon én ismerem az Írást? Olvasom, de ismerem is? Mert ezek az emberek is
olvasták, de nem ismerték, mert nem benne keresték kérdésükre a választ. Mert
aki keres, az talál. Nem mindegy, hol
keresem a feleletet. Isten az igét adta, ha benne keresünk, jó választ fogunk
találni.
A Szentírás ma hirdeti: Isten az élők Istene. De nemcsak a betű hirdeti
ezt, hanem a személyes tapasztalat. A benne megszólaló életek bizonyságtétele
is úgy állítja elénk az Urat, mint Aki élő valóság. És ha segítségül hívom,
magam is megtapasztalhatom hatalmát. Ő nem a múlt, a régi idők történeteinek
szereplője, hanem ma is élő és ható. Szavával életeket formál újjá. Hívd te is
segítségül, és megtapasztalod hatalmát. De ne ajándékokat kérj Tőle, hanem
szíved megtisztítását, bűneid bocsánatát, életed megváltoztatását. Ha így
teszel, megtapasztalod Őt.
AZ ÚR JÓSÁGA, HOGY MÉG ÉLÜNK
Az Úr jósága, hogy még élünk a földön,
Mert az Ő irgalma soha véget nem ér:
Újjáéled reggelre, minden reggelre,
Nagy a Te hűséged, ó, Urunk,
Nagy a Te hűséged!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése