A
|
menekülésnek megvan a maga következménye, ezt
tapasztalja Dávid (1Sám 28,1-6). Meggondolatlanul a filiszteusokhoz szökött, és
most azt akarják, hogy saját népe ellen szálljon harcba. Korábbi hazugságai is
ebbe a nehéz helyzetbe sodorták. A menekülés, a hazugság nem megoldás. De azt
is meg kell látnunk, hogy az egyik bűnt követi a másik. Szinte egymásra
épülnek, és ha az egyik területen engedünk a sátánnak, óhatatlanul az élet többi
területén is hazugságba és alakoskodásba sodródunk. Ebből az őszinte bűnbánat,
az Úrhoz való kiáltás jelent kiutat.
Vajon lesz-e kiút? Határozott Ákis király parancsa: velem kell hadba
vonulnod. Kell, és innen emberileg nincs megoldás. Vannak szorult helyzetek,
amelyekből nehéz kijutni, talán már bele is törődünk, nincs megoldás, ennek így
kell lennie, mondjuk. Azonban mindig van kiút, de ez felfelé vezet. Ha Istenhez
kiáltok, van kiút, mert Számára nincs lehetetlen. Mondhatjuk úgy, hogy Ő a
lehetetlen helyzetek minisztériumának megoldási minisztere. Nála mindig van
megoldás, csak fordulj Hozzá. Egyedül nem találsz kiutat, de Isten elkészíti a
menekülési útvonalat.
Sámuel halála jelzi a nehéz időszakot, meghalt, és jelenleg nincs olyan
súlyú próféta, mint Sámuel volt. Így nehéz a tájékozódás. Azért van ez így,
mert Saul engedetlenné vált Istennel szemben, Sámuel halála után maga marad,
hiába kérdezi Istent, nincs válasz. Miért nem válaszolt az Úr? Mert Saul nem
Istent kereste, csak a vészhelyzetben megoldást akart. Ha az Urat keresné, akkor megvallaná bűneit, és
alázattal állna Isten elé. Ő azonban úgy jön Istenhez, mint mi az autószerelőhöz.
Meghibásodott a járművünk, és szeretnénk, ha azt a hibát elhárítaná a
szakember, ha ez megtörténik, otthagyjuk a szerelőt, mert nincs rá szükség.
Isten azonban nem szerelő, hanem az életünk Ura, Ő nemcsak a hibát akarja
elhárítani, hanem életünk vezére kíván lenni. Saulnak azonban csak válaszok
kellenek, de a válaszadó nem. Mielőtt választ kérünk, keressük Istent, ismerjük
meg Őt. Mert az Ő ismerete nélkül a válaszok nem biztos, hogy helyesek lesznek,
sőt, nem valószínű, hogy egyáltalán Tőle származnak. Mert hogyan is kérdezhetem meg azt, akit nem
ismerek, akivel nem vagyok élő kapcsolatban?
Megy az erőlködés, Jézus ellen bizonyítékot keresnek (Mk 14,53-65). Erre csak azért van
szükség, hogy ők igazolják elhatározásukat. Ők már döntöttek, Jézust megölik.
Bizony, nekünk is hányszor csak magunk igazolására kell a Biblia, eldöntöttük, mit fogunk tenni, de alá akarjuk támasztani egy igével. De sehogy se jön ez
össze. Amúgy is fölösleges komédia ez az egész, Isten Fiát már halálra ítélték
magukban, döntöttek, nem kell. A bűnös,
megtéretlen szív gyakran csak komédiázik, nem Jézust akarja, nem Neki szeretne
engedelmeskedni, hanem vallásos mázt keres, amivel szebbé teheti életét. Csak
látszatot igyekszünk fenntartani.
Péter is csak a látszatot tartja fenn, hadd lássa mindenki, ő milyen
bátor, mennyire kiáll a Mester mellett. Pedig ha közelebbről megnézzük,
bátorságról szó sincs. Csak távolról követi, vagyis nagyon vigyáz, nehogy
valaki felismerje. A nagy hős meglapul.
Nem ilyenek vagyunk mi is? Csak meg ne
lássák, hogy mi komolyan vesszük az igét. Ki ne derüljön, hogy számunkra a
Biblia Isten szava.
Kapóra jön Péternek az udvaron égő tűz. Jó lesz odaülni mellé és
melegedni, amíg Jézust gyötrik odabent. Idegen tűz mellé ül - mert mi keresnivalója van a hívőnek a hitetlenek
között? A bizonyságtétel; és ez elméletileg igaz, az a feladatunk, hogy vallást
tegyünk az Úrról. Csak akkor lehet indok
az idegen tűz mellett való letelepedés, ha a bizonyságtétel a célja. Azonban itt erről szó sem volt. Péter csak
megbújni akart, és amikor Isten úgy alakította, hogy mégiscsak megvallhatná a
hitét, akkor csődöt mond. A világ között gyakran csődöt mondunk, mert magunkat
féltjük. Nem akarunk nevetségeseknek látszani, nem akarjuk támadásnak kitenni
magunkat, és az életünket is féltjük.
Megrendítő jelenet, amikor Jézusnak szegezik a kérdést: Te vagy a
Krisztus, az Áldottnak a Fia? És Jézus határozottan feleli: Én vagyok. Ha csak ennyi maradt volna fenn az Ő
szavaiból, ez is elég lenne bizonyítéknak. Mert Jézus nagyon jól tudta, hogy a válasz
megpecsételi a sorsát. Ha igent mond, megölik, ha nemet, életben hagyják. Tehát
ha ez nem igaz, akkor őrültnek kell lennie annak, aki a biztos halál tudatában mégis ilyen választ ad. Ha pedig megvallotta, hogy Ő az Isten, hiszen Isten
önkijelentési formuláját használja itt, akkor ez azt jelenti, Ő valóban az,
akinek mondja magát. Itt nincs más, mint földre borulni Előtte, bűnbánatot
tartani, és kérni: Uram, könyörülj rajtam. Te mit teszel? Leborultál már Jézus
előtt? Megláttad, hogy Ő valóban Isten Fia?
A válasz folytatása pedig elmondja, most Őt megölhetik, mert lehet így is
dönteni. Kimondhatom, hogy nem kell Jézus, de elpusztítani nem lehet, és eljön majd
az idő, amikor megfordul a szerep, és az újra eljövő Úr előtt jelenlegi bírái
fognak állni. Meg fogják látni az Emberfiát. Nagyszerű hír ez, csodás
reménység, nem a bűné, a gonoszé és a bűnös emberé az utolsó szó. Eljön az Úr.
A nagyhét eseményeit olvasva és az istentiszteletek alatt is éljen bennünk ez
a drága örömhír, Jézus eljön. Senki nem akadályozhatja meg. Meg fogjuk Őt
látni. Boldog, aki leborul a kereszt alatt, és már most dicsőíti a töviskoronás
Királyt.
A nagy király jön: Hozsánna!
1. A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna! Zeng e kiáltás előtte, utána;
Zöld ágakat szeldelnek útára, Békességet hoz népe javára. Áldott, aki jött az
Úrnak nevébe' Általa léptünk az Isten kedvébe; Békesség ott fenn a
mennyországban, Áldott az Isten a magasságban!
2. Ó, szentegyház, hívek boldog országa! Mily édes ez a Jézus királysága!
Szelíd, szegény ez és alázatos, De nagy hatalmú és csodálatos. Igaz ez és a
bűnből szabadító, A bűnt, halált és népeket hódító; Vasvesszővel bírja
ellenségét, De szelíden őrzi örökségét.
3. Jézus király és magát annak vallja, De hogy királlyá tegyék, nem
javalja; Sőt, noha Isten, Sion királya: Lett az időben szolgák szolgája. Jön
szamárháton alázatossággal, Aki pedig bír az egész világgal; Nem jön királyi
fényes bíborban, Nem fegyverekkel zörgő táborban.
4. Ó, édes Jézus, Atyádnak szent Fia! Ó, Isten, néped kegyelmes királya!
Vezéreld jóra egész éltünket, Tégy tulajdon népeddé bennünket. Légy segítségül,
ki a magasságban Ülsz drága véreden szerzett országban; Tégy engedelmes, hű
polgárokká S nyert kincseidben birtokosokká.
5. Hogy csak a Jézus és az ő szent Atyja Törvénye légyen és szent
akaratja Cselekedetink zsinórmértéke: Áldott királyunk királyi széke Hű
szíveinkben légyen felemelve, És hűségére életünk szentelve; Tégyen méltóvá a
Jézus vére A boldog lelkek lakóhelyére.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése