Mindent Jézusnak

H

arag Góliát nagy veszélyt jelent Dávidra, úgy tűnik, meggondolatlan lépésbe viszi bele, és nagy bűnbe (1Sám 25,14-44). A harag hatása alatt kész lenne embereket elpusztítani. Megmutatja ez a történet, mennyire érzékeny még belülről Dávid. Megsértődött az énje, és ezt képtelen feldolgozni, elhordozni, letenni. Hogyan állok én a sértődéssel? Mennyire vagyok érzékeny arra, ahogyan velem bánnak? Dávidnak még nem teljesen az Úr uralja a szívét.

Az Úr azonban ismét cselekszik, megmenti a gyilkosságtól. Nábál egy legénye elmondja Abígajilnak, ami történt. Az emberei is látják, milyen a gazdájuk, nem lehet vele beszélni. De vajon velem lehet-e? Tud-e beszélni velem az Úr? Nábál nem fogadta el senkinek a tanácsát, csak a saját elképzelése szerint alakította a dolgokat. Hányszor elborít a saját véleményünk vagy érzelmünk, és vakká tesz. Nem látunk semmit, csak önmagunkat, akaratunkat. Isten beszélni akar velünk, azt akarja, hogy halljuk meg, amit mond, és vegyük komolyan. Ne a saját eddigi véleményünkhöz ragaszkodjunk, hanem legyünk készek a Bibliához igazodni.

Abígajil alázattal indul Dávid elé, magára vállalja a felelősséget, és így szól: Uram, én vagyok a bűnös! Megragadott ez az indulat, én vagyok a bűnös! Nem a férjét okolja, hanem magára vállalja, ami történt. Nem mutogat másra, hanem cselekszik. Dávidot királynak, az Úr harcosának látja, és ezért borul le előtte. Kinek látom Jézust? Kimondtam már, hogy én vagyok a bűnös? Olyan nehezen látjuk magunkat bűnösnek. Legtöbbször más a hibás, de Abígajil jól látja az életét, és ki meri mondani: én vagyok a bűnös. Ne másra hárítsunk, hanem merjük kimondani, én vagyok a felelős, én rontottam el. Abígajil bocsánatot kér Dávidtól. Isten előtt is a bocsánatkérés, az őszinte megbánás vezet eredményre.

Abígajil azt is felismerte, hogy Dávid maga akart bosszút állni. Ez a gond, mindig mi akarunk bosszút állni, ahelyett, hogy elengednénk a sérelmeket, megbocsátanánk, és az Úrra bíznánk a bosszút. Az Úr azonban közbelépett, megakadályozta Dávid vérontását. Az Úr csodálatos, meg tud állítani a rossz úton. Hatalma van indulataink fölött is. Adjuk át Neki idegeinket is. Engedjük, hogy Ő uralja érzelemvilágunkat és indulatainkat is. Mert igazából akkor győzhetünk önmagunk fölött, ha már előre Hozzá megyünk. Dávid nem kereste Istent, amikor meghallotta az elutasítást, hanem azonnal indult. Mielőtt indulnánk, boruljunk le az Úr előtt, és kérdezzük meg, Ő akarja-e ezt az utat. Akarja-e, hogy felkössük kardunkat, hogy kirobbanjunk, intézkedjünk?

Egyik próbát követi a másik, nincs pihenés, nincs nyugalom (1Sám 26,1-12). A zífiek besúgják Saulnak, hol rejtőzik Dávid, ő pedig ismét ellene indul. Ennyit ért Saul békekötése, ennyi eredménye lett annak a bizonyságtételnek, amit megtapasztalt, amikor Dávid megkímélte az életét. Mégiscsak azoknak lesz igazuk, akik Saul megölésére biztatták Dávidot? Nem használta ki a lehetőséget, és most majd Saul végez vele?

Még azt meg kell látnunk, hogy aki csak megbékül, vagy magától teszi le a poharat, szakít a szenvedélyével, bármikor ismét az uralma alá kerülhet. Aki maga segít magán, az vissza fog esni. Így járt Saul. Magától kötött békét, de úgy tette, hogy benne nem történt változás. Nem kérte Isten szabadítását. Akit nem az Úr szabadít meg, az nem szabad. A szabad élet az Úr által elvégzett belső változásból fakad. Megszabadít a gonosztól, és Ő maga költözik az életünkbe.

Dávid megtudta, hol tartózkodik Saul, majd elment a király táborába, és rátalált az alvó Saulra. Emberei ismét a bosszú és a királytól való megszabadulás lehetőségének tekintik ezt a helyzetet. Dávid azonban kiállja a próbát. Nem emel kezet Saulra, mert továbbra is Isten felkentjét látja benne. Nem maga szerzi meg a hatalmat, hanem kivárja, amíg Isten nyitja meg előtte a trónhoz vezető utat.

Itt egy ismétlődéssel van dolgunk, Isten megengedi, hogy ismétlődjön a korábbi szituáció. Azért teszi, hogy kiderüljön, Dávid ragaszkodik-e még mindig korábbi meggyőződéséhez, vagy változtatott rajta. De Dávid nem változtat, továbbra is kitart amellett, hogy nem ölheti meg Sault, mert nem ez Isten útja.

Ezen el kell gondolkodnunk, mert mi gyakran úgy vizsgáljuk meg, hogy egy-egy lehetőség az Úrtól van-e, hogy ha megismétlődik, akkor azt úgy vesszük, ez az Isten akarata. Azonban nem ez mutatja meg Isten akaratát, hanem a teljes Írás üzenete. Dávid ezt a próbát is kiállta, és közben megerősödött Isten akarata felől.

Egyre közelebb kerülünk a kereszthez, Urunk odaadja életét értünk (Mk 14,1-25). Olyan szomorú, hogy azok, akik ismerik az Írást, nem ismerik fel annak beteljesedését Jézusban. Nem Őt igyekeznek megismerni, és nem hívják segítségül, hanem megölni akarják. Mindezt az ünnep előtt. Megölik az Isten Fiát, majd az Isten elé állnak ünnepelni. Úgy tesznek, mintha minden rendben lenne.

Milyen is lesz a mi ünnepünk? Az Istennek nem tetsző dolgaink végzését néhány napra megszüntetjük, de húsvét után folytatunk mindent tovább? Húsvét előtt bombázunk, a nagyhétre szünetet tartunk,  majd tovább öljük egymást. Az ünnep azért adatott, hogy megtapasztaljuk Isten kegyelmét, és általa állandó változást tapasztaljunk meg. Jézussal igazi és tartós békében lehet részünk.

A főpapok nem tudják, kicsoda Jézus, egy egyszerű asszony pedig felismeri Benne az élő Istent. Drága kenettel öntözi meg az Úr fejét, nagy összeget kész Jézusnak áldozni. Miért? Mert szereti Őt. Háláját fejezi ki azért, amit Tőle kapott. A szabadítást, gyógyulást köszöni meg így. Akinek Jézus szabadítóvá válik az életében, az kész ajándékot adni az Úrnak. Az képes mindent, az egész életét Neki adni.

Micsoda különbség az asszony és a Jézus körül lévők látása között. Azok csak azt látták, mennyiért lehetne értékesíteni, csak a hasznot tartották szemük előtt. Mindent pénzzé akarnak tenni. Mennyire mai szemlélet ez. Az asszony bizonyára tudja, micsoda értéket képvisel, de nem ezt látja, hanem Jézust. Örömmel adja Neki. Mert az új élet mindennél többet ér. A megtisztított élet már a hasznot nézi, hanem felszabadul az ajándékozásra.

A Jézus körül lévők pazarlásnak látják mindezt, azonban, amit Jézusnak adunk, az nem pazarlás. Mennyit pazarolunk, amikor saját élvezeteinkre költjük a pénzünket, és gyakran az egészségünket is rongáljuk általuk. Mégsem tekintjük ezt pazarlásnak. Ma emlékművekre, egyházi szórakozásokra, építkezésekre, sokkal nagyobb összegeket elköltünk, és nem tartjuk pazarlásnak. Pedig ezekkel az összegekkel szolgálhatná az életet, a missziót. Mert a lélek mentése, az emberek Krisztushoz vezetése mindennél többet ér.

Nemcsak Jézus fejét megkenőt látunk a nagyhéten, hanem felbukkan az áruló is. Együtt volt Jézussal éveken keresztül, a szíve azonban mégis érintetlen maradt. Jézus szájából hallotta az elhívó szót és rengeteg tanítást. Átélt sok csodát, mégsem nyílt ki szíve ajtaja. De hogyan vagyok én? Talán már jóval több ideje Jézus körül vagyok, de megnyílt-e már Előtte a szívem? Befogadtam-e Őt, vagy én is Ellene fordulok?

Jézus ma is keresi a szállást. Hol van a szállás? Hol? Az én szívem megnyílik Előtte? Befogadom Őt?

A tanítványokat megrendíti, amikor Jézus elmondja, hogy egy közülük el fogja árulni. Nem kívülről jön az áruló, hanem belülről. Megdöbbentő, de ha a szívünk nem születik újonnan az ige és a Szentlélek által, minden kitelik tőlünk. A bűnös ember mindenre képes. Nemcsak legyártja a fegyvereket, hanem be is veti. Az ember magától nem javul meg, egyedül a kegyelem segíthet rajtunk.

Az Isten Bárányára

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki,:/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak át-adom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.