Várj a Lélekre!

D

ávid elsiratta Sault és Jónátánt, majd megkérdezte az Urat a további lépés felől (2Sám 1,11).  Olyan jó ezt olvasni, nem rohan azonnal megszerezni a trónt, hanem előbb Istenhez fordul, megkérdezi, mit is tegyen. Az elmúlt időszak iskola volt Dávid számára, nem múltak el nyomtalanul, és nem teltek haszontalanul. Érett hitre jutott ezen idő alatt. Most már nem kapkod, nem a félelmei vezérlik, hanem Isten akaratára hangolódik. Vajon megtanultuk-e már ezt? Eljutottunk-e oda, hogy jobb mindig és mindenben előbb Istenhez fordulni? Nem kell kapkodni, sem aggodalmaskodni, bár mindig az aggódásból fakad a kapkodás. Aki Istenhez tartozik, annak szíve nyugodt, mert tudja, hogy Isten mindent a maga idejében készít el. Sok probléma származik abból, amikor magunkhoz ragadjuk a kezdeményezést és mindent mi akarunk megszerezni. Isten országának rendje szerint nem mi harcoljuk ki a dolgokat, hanem az Úr nyitja a kapukat, és Ő ajándékoz meg lehetőségekkel, és mindennel, amire szükségünk van. Isten az ország Királya, és Ő gondoskodik polgárairól, úgy törődik velük, mint Atya a gyermekeivel. Aki ezt felismerte és bízik az Atyában, az tud várni Rá.

Dávid nemcsak azt kérdezi, menjen-e Júdába, hanem azt is, pontosan hova? És az Úr megmondja, egyik felelet után jön a másik. Nem egyszerre kapja meg az útmutatást, talán azért, hogy kiderüljön, kérdez-e tovább, mer-e teljesen az Úrban bízni, és engedi-e magát lépésenként vezetni. Az első lépés, Júda keni föl királyává. Még nem az egész ország, és Dávid ezt is elfogadja. Amikor Abnér Ísbósetet teszi Izráel királyává, Dávid nem rohanja le őket. Vár addig, amíg az Úr elhozza majd az egész ország feletti uralkodás idejét. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. És amint látjuk, ez nemcsak a bajban szól, várj az Úrra, hanem a sikerek idején is. Ne te építsd tovább, ne lépj tovább, hanem engedd, hogy az Úr elhozza az alkalmas időt.

Dávid értékeli a jábes-gileádiak Saul iránt tanúsított hűségét. Fel- és elismeri a másokban található pozitívumot. Nemcsak az a jó, amit érte tesznek, hanem az is, amit Saul nevéért. Értékeljük-e azt a jót, amit másokkal tesznek, a mások felé elvégzett szolgálatot? Örülünk-e, ha máshol növekszik, gyarapodik a gyülekezet, ha megindul az élet? Gyakran csak azt értékeljük, amit mi teszünk, vagy amit nekünk végeznek. 

Jó azt is látni, hogy Dávidnak Izráel egész népe fölött szólt az elhívás, mégsem sértődik meg, amikor csak Júda háza válassza meg királyának. Nincs sértődés, harag, nem kezd háborúba, hanem elfogadja Isten akaratát. Mennyire nem azonnal ér el és kap meg mindent Dávid. Még mindig várni tanul. Azt gondolnánk, várt már eleget, most már gyorsan jöjjön a hatalom, azonnal rendeződjön minden, be kell pótolni az elveszett éveket. Isten országában nincsenek elveszett évek. Ha figyelünk az Úrra, minden időben történik. Ezen események által is az Úr műhelyében formálódik Dávid. Isten kézbe vesz és formál, dolgozik az életünkön, mert Jézust akarja kiábrázolni.

A ma megkezdett újszövetségi irat határozottan támasztja alá, hogy Jézus halálával nem ért véget az Ő története (ApCsel 1,1-14). Tanítványai találkoztak Vele, megmutatta nekik, hogy él. És ez a lényeg, Jézus él! Ez a húsvét világot átformáló üzenete, akit az ember megfeszített, azt Isten feltámasztotta. Így Jézus ma is él és cselekszik. Ez a könyv az Ő további munkájáról beszél, arról, amit a Szentlélek által néhány egyszerű emberen keresztül cselekedett, és cselekszik ma is. A tanítványokat Jézus feltámadásának tapasztalata, a róla szerzett bizonyosság és a Szentlélek ereje mozdította ki a bezártságból. Maguktól nem lettek volna képesek megmozgatni a körülöttük lévő társadalmat, csakis az élő üzenet képes, maga az élő Úr átformálni emberek életét.

A szentíró határozottan állítja, hogy a tanítványok nem látomásokra építettek, hanem valóban találkoztak az élő Úrral. Ő ismét velük volt negyven napon keresztül, és tanította őket. Miről szólt a tanítás? Isten országa dolgairól. Tehát a hívő ember életének már nem a saját élete, annak dolgai, hanem Isten országa áll a középpontjában. Az ország megismerése és mások oda való elvezetése a legfontosabb feladatuk.

Negyven napos továbbképzésen vettek részt, annyi időt töltöttek ismét a Mesterrel. Nem szaladtak haza a falujukba végezni az évekkel korábban abbamaradt dolgaikat, hanem tanultak Jézustól, és így felkészültek a folytatásra. Tanulni Jézustól, ez ma is fontos. Vegyük kézbe az igét, és engedjük, hogy Ő tanítson, Ő tárja fel annak mélységeit.

A negyven nap eltelte után is még tovább kell várni. Milyen hangsúlyos is ma a várakozás, mintha Isten azt kérné, ne siessünk, ne kapkodjunk, mert azzal célt nem érünk. Tanuljunk meg Rá várni. A Szentlélek eljövetelére kell várni, mert a Lélek nélkül magukban vannak, és hiába rohannak, hiába kapkodnak, nem érnek célt. Mert már korábban is megmondta: Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. És ez nem egy szép aranymondás, hanem ez a valóság. Persze ez nem azt jelenti, hogy Nélküle nem tudunk semmit sem megtenni, hanem azt, hogy a lényeget nem tudjuk tenni. Nem tudunk hatásosan bizonyságot tenni, lelkeket menteni, Isten országát építeni.

Sajnos gyakran beleesünk abba a csapdába, ha sikerül elvégezni egy projektet, felépül egy épület, megszervezünk néhány programot, akkor úgy gondoljuk, az Istentől van. Sikerült, tehát Istentől van. Csakhogy mi nem elsősorban szociális, kulturális vagy politikai események megszervezésére kaptunk elhívást, hanem az evangélium hirdetésére. Még csak nem is egy szervezet kiépítése és működtetése a fontos, hanem a Szentlélek által életre segítés. Ma is a leglényegesebb az üdvösség felé segítés, találkozás a Megváltóval.

Van, ami nem a mi dolgunk. A spekulálás végképp nem. Jézus eljövetelének időpontja az Atya hatásköre. A mi dolgunk a szolgálat közbeni figyelés, a felkészülés, hogy amikor dicsőségben megjelenik, ne aludjunk, hanem készen legyünk. Készen vagyok-e? Várom-e az Urat? Mert el fog jönni, ezt erősítik az Úr követei.

A tanítványok imádkozással készülnek az Atya ígéretének a beteljesedésére. Egy szívvel és egy lélekkel és kitartóan imádkoztak. Nem csak néhány másodperc volt az ima, nem liturgiai elem, hanem közös beszélgetés a Feltámadottal. Az imádság nem más, mint beszélgetés Jézussal, a negyven napos beszélgetés és tanítás folytatása. Egy szívvel és lélekkel várták a Szentlelket. Felismerték, hogy szükségük van Isten Lelkére, Nélküle képtelenek kilépni a bezártságból, népük köréből. A Szentlélek teszi alkalmassá őket az evangélium továbbvitelére. Ma is Ő tesz képessé. Isten Lelke nélkül nem érünk semmit. A Szentlelket nem lehet semmivel helyettesíteni.

Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.